Napról napra

Raszkolnyikov siváran berendezett szobájának falán egyetlen dísz van. A főszereplő, Csabai Csongor feje fölött Vincent Cassel néz velünk farkasszemet A gyűlölet (r.: Mathieu Kassovitz, 1995) orosz nyelvű plakátjáról. Erről, mintegy mottóként, rögtön beugrik a filmet keretbe foglaló vicc, amiben a felhőkarcolóról zuhanó ember minden emeletnél azzal nyugtatja magát, hogy „eddig minden rendben”, a csattanó pedig […]

Csaknem tíz évvel a Bűn és bűnhődés után nyúlt újra Dosztojevszkijhez a Forte Társulat és Horváth Csaba. Noha a két produkció között nyilvánvalóan találhatnánk alapvető hasonlóságokat, szembetűnőbbek a különbségek.

A Csokonai Nemzeti Színházban lázas építkezések zajlottak az utóbbi években. Egyfelől nagyon is konkrét értelemben, hiszen átépítették az épületet, s emellett készült az új, modern, színházi komplexum – ám az építkezés igencsak elhúzódott (és ezalatt egy régi mozi lett az első számú játszóhely). De Gemza Péter igazgatói periódusa alatt változott, alakult, épült a társulat és […]

A grandiózus, négyórás időtartam és a rengeteg szöveg ellenére Gáspár Ildikó leginkább miliőt rendez, amely lerúgja magáról az amúgy aprólékosan megjelenített cselekményt. Ami ebben a Bűn és bűnhődésben igazán átütő tud lenni, az a társadalmi légkör: a szinte obszcén módon plasztikusan megjelenített nyomorban és kiszolgáltatottságban a társadalmi együttérzés és az egyéni felelősségvállalás tökéletes hiánya.

A szereplők zöme velünk, nézőkkel együtt várakozik az előadás előtt.

A közelmúltban bemutatott Bűn és bűnhődés előadások látványa általában szürke, egyszerű, egy komor, sivár világ érzetét keltik. (…) A Pécsi Nemzeti Színházban márciusban bemutatott Zsótér Sándor rendezte Bűn és bűnhődés előadás viszont színes. Színes a világítás (Farkas Gyula), színesek a jelmezek (Benedek Mari), színes a díszlet (Ambrus Mária). Ettől, persze nem lesz könnyebb Dosztojevszkij regénye, […]

A vágások, az ugrások azonban paradox módon nem keszekuszává teszik, hanem fokozatosan letisztítják a cselekményt, melyet, ahogy halad előre a történet, egyre inkább Miskin herceg szempontjából nézünk.

A félkegyelmű elbeszélői stílusa kedvez tehát a mai színpadra állítási „trendeknek”: könnyű szétszabdalni a cselekményt, kivenni belőle, amit a koncepció megkíván, önálló művet kreálni a fragmentumokból. Valódi kincsesbánya, amely azonban a maga teljességében adaptálhatatlan. Noha életre kelteni a szereplőket és újonnan értelmezni a művet valódi kihívás az alkotók számára, a szöveg súlya óhatatlanul ránehezedik a […]

Operába általában úgy megy az ember, hogy a cselekménnyel tisztában van. Nem a sztorira figyel, hanem – természetesen a zeneélvezet mellett – arra, ami a színpadon zajlik, az aktuális értelmezésre, amit a viszonylag lineáris jelenetezéstechnika megsegít. Vidnyánszky Attila pétervári Bűn és bűnhődés-rendezése, bár nem (egészen) opera, azoknak semmiképpen sem javasolt, akik Raszkolnyikov történetét alaposan nem […]

…inkább a színészi játék „kíséri” a zenét, az első felvonás második felében egyenesen maga a zene az, ami uralja, koordinálja a színpadi mozgásokat.

…az előadás középpontjában Iván Karamazov, az ő bűne vagy gyengesége, legfőképpen pedig bűnhődése áll.

Készülő produkcióról csak jót vagy semmit…