Irodai életforma, kiégés és robotizált szexualitás – jelenünk égető problémái ezek, és egyáltalán nem gondolom, hogy ilyesmivel nem szabad viccelni. Ugyanakkor vágytam volna rá mind Az algoritmus, mind az Irodai patkányokesetében, hogy ennél egy kicsit messzebbre merészkedjenek a választott anyagban.
Augusztus 31-én a Trafóban lesz a 15. Lábán-díj és a 2. Halász Péter-díj átadója. Ez utóbbi elismerés célja, hogy felkutassa és ismertté tegye a műfaji határokat tágító performatív kezdeményezéseket. A díj jelöltjeivel ezúttal interjúkat készítettek a kuratórium tagjai. Benkó Bencével és Fábián Péterrel, a Karnevál rendezőivel Varga Anikó beszélgetett.
…ezután mélyül el igazán a történet: egyre több nézőpontból lehet megvizsgálni a diákok és a tanárok helyzetét, és így egyre közelebb lehet kerülni az igazsághoz/igazságossághoz.
Ritka az olyan alkalom, amikor a k2 Színház rendezőpárosát külön-külön látjuk dolgozni. Kivételek ez alól a társulat tantermi előadásai, és ezúttal Benkó Bence és Fábián Péter két egymást követő napon mutatott be egy-egy tantermi színházi előadást. Így azt is megfigyelhettük, milyen komponensekből áll össze a k2 előadásainak komplex látásmódja.
Milyen típusú kényszerek terhelnek ma egy független társulatot? Ha ezt a kérdést feszegetjük, 2019-ben a k2 csapata lehet az állatorvosi ló. A társulat él, működik, de erősen függ a ma bizonytalan pályázatoktól és a meghívásoktól. Mennyiben eredményez ez bemutatókényszert, és mennyiben limitálja a nyílt színpadi fogalmazást? Hogyan lehet összeegyeztetni a termelést és a kísérletezést? Szabad-e…
…végső soron mindhárom darab témája, ha más-más aspektusból is, a magyarság megmentése. A jövőbe vetített égi-földi katasztrófák ritka szellemes módon kapcsolódnak össze a múlt, a közelmúlt és a jelen társadalmi-történelmi kríziseivel.
A magyar irodalomtörténet egyik legkülönösebb – és nem elfeledett, de igazából soha fel nem fedezett –műve Hamvas Béla Karneválja. A műfajilag nehezen meghatározható, sokszínű, monumentális regényfolyamból először született színházi adaptáció a k2 Színház gondozásában. Több, mint nyolcórás színházi előadás, amelynek a főhőse valójában a néző.
Az előadás tehát a kettős beszéd olvasási módját szeretné felidézni, hiszen diagnózisa szerint a kádárista reflexek reneszánszát éljük, csak másik üzemmódban.
A k2 általam korábban már látott tantermi előadását meghívtam a Scheiber Sándor Gimnáziumba, ahol tanárként dolgozom.
Egy sci-fit látunk, ami önmagában is elég lehet, de a szerzőpárostól eddig nem ehhez szoktunk, hanem ahhoz, hogy minimum duplafedelű történetekkel állnak elő. Újdonság az is, hogy ezúttal nem ők állították színpadra a darabjukat, nem maguknak, hanem a rendező felkérésére, a Vígszínháznak dolgoztak.
