Napról napra

Szólhatna az előadás sokkal nyafogósabban, impotensebben is a magányos pillanatokról, de elég tökösen szól róluk.

Ha csak egyoldalú sémákkal játszanám Oszkárt, vagyis egysíkúan véleményezném, színészileg sem lenne izgalmas.

Természetesen Ui gondolkozik és konspirál – de félretesz olyan dolgokat, mint a tények, az erkölcsök, az emberi kapcsolatok…

Előadás közben otthon jártam, Sárosorosziban.

Ha valaki kiment a Globe-ban sörért, nem veszítette el a fonalat.

Ha a hozzánk hasonló teátrumok nem játszanák például Berg Wozzeckjét, akkor az színházi értelemben nem is létezne.

A sötétből rögtön egy másik lelki állapotba ugrom, minden átmenet, előzetes rákészülés vagy történés nélkül.

Egy ideje tartja magát a hír, hogy anyagi természetű problémák miatt akár veszélybe is kerülhet a Pintér Béla és Társulata (PBT) működése.

A légy létkérdéseket vet fel Knutnek, mert Knut önmagára vonatkoztatja a neki feltett kérdést: hogy a fenébe tud így kapaszkodni?

Az igazi művészet, az ütős-hatós anyag, a tuti fix, a nagyon jó képes az érzékek felszabadítására.

Feri már nem akart többször kijönni, de még mindig visszatapsolták.

  – Szűk két hete mutattátok be a Pécsi Nemzeti Színházban az Istenítélet című előadást, melynek alapja Arthur MillerSalemi boszorkányok című műve. Legutóbbi pécsi munkád, A képzelt beteg próbáiról te is, a színészek is úgy nyilatkoztak: ihletett időszak volt. – A pécsi rendkívül képzett társulat, de kevésbé homogén, mint a kaposvári. Talán nem sértek meg senkit, ha azt mondom: a kaposvári […]