Napról napra

A Jurányi termeiben 5 helyszínen: tartalmas beszélgetések, viták. Színházcsinálók, lapcsinálók, művészek.

…lépésenként bontja le primér, vérre, bűnre, bűnösre, titokra éhes vágyunkat, mindazt, amit a napi média vagy a hollywoodi dramaturgia könyörtelen professzionalizmussal használ.

Ez az erőlködéssel teli és saját paródiájává váló násztánc végképp zárójelek közé szorítja az apja hiányával küzdő gyerek történetét.

…a Voyager 3-ban Gergő kapja meg „az emberiség” üzenetét, és ezzel nem dimenzionálom túl az előadást, hiszen egy egyedben, egy kis megesett történetrészletben – mint cseppben a tenger – benne rejlik a földgolyó, az egész emberiség története.

Az előadás fő hajtóereje a humor, legyen az nyelvi humor, helyzet- vagy jellemkomikum, és ez működik is, még ha nem is egyenlő intenzitással. Gusztus dolga, de időnként soknak, mert többedszerre erőltetettnek érződik a vér/hányadék és egyéb testnedvek prezentálása…

Az előadás ékesen igazolja a szöveg koncepciózus rövidségét: az 1974-es Végkifejletben megjelent Urbi et orbigondolatban minden bizonnyal a már megismert wilsoni típusú színházba készült, amelyben – látvánnyal és hanggal kiegészülve – ennyi szöveg még egy jóval hosszabb előadásra is elegendő volna.

Vinnai András üde (és alaposan túlírt) darabjában szikrázó meg lapos gegek zuhognak; iróniája jeges, dermesztő és kacagtató.

Mit tudunk kezdeni azzal, ha valaki jön, és megszokott sarkaiból kimozdítja, felkavarja az életünket? Meddig tolerálható egy efféle Sturm und Drang, és mikor kell bekapcsolni a vészfékeket?

Okos, átgondolt, szinte precíz előadás, miközben dús fantáziával tág teret enged a paranoia és a politika perverz abszurditása által közösen generált, tudattalanban megjelenő beteges asszociációknak, melyekről persze folyton sejthető, hogy nincsenek is távol a realitástól.

Trendet vélek felfedezni a Többszörös orgazmus-szerű jelenségekben.

Shakespeare e kései tragédiája némiképp a Lear király paródiájának tűnik.