„Belano azt mondta, hogy ezt elbasztuk, csak azért találtuk meg Cesáreát, hogy aztán elhozzuk számára a halált” – írja Roberto Bolaño Vad nyomozók című regényében. Kelemen Kristóf rendezésének ez a részlet az egyik leglényegibb eleme.
„Ő foglalkozik a szöveggel.” „Külső szem.” „Okos elméleti ember.” Megannyi közhely és féligazság, amit a dramaturg munkájáról gondolni szokás, és ami egyre kevésbé fedi a valóságot. De akkor mit csinál ma egy dramaturg? Változóban van-e a dramaturgia, a dramaturgok szerepe, és ha igen, miben és mennyiben? Ezek azok a kérdések, amelyekre általánosságban aligha lehetséges válaszolni,…
2021. május 13-án a Színház folyóirat Facebook-oldalán került sor Tompa Andrea Érted, értem színházi beszélgetéssorozatának kilencedik adására, melyben a dokumentarista színházról volt szó. A beszélgetés videófelvételét most a honlapunkon is megosztjuk olvasóinkkal.
Felruházható-e értékkel a szemét, az ürülék, a melléktermék, formálható-e esztétika az ocsmányságtól átitatott szennyből és bármiből, amit alantasnak címkézünk fel? A trash és a camp esztétikai irányzatként a művészet számos ágában jelen van, ez alól a színház sem kivétel.
A legjobb új magyar dráma/színpadi szöveg: Kelemen Kristóf: MEGFIGYELŐK; Székely Csaba: 10 A legjobb előadás: 10 (Radnóti Színház, rendezte: Sebestyén Aba) A legjobb rendezés: A PLATONOV (Katona József Színház, rendezte: Székely Kriszta) A legjobb zenés/szórakoztató előadás: CHICAGO (székesfehérvári Vörösmarty Színház, rendezte: Horváth Csaba) A legjobb független előadás: MEGFIGYELŐK (Trafó Kortárs Művészetek Háza, rendezte: Kelemen Kristóf)…
A magyar színház hagyományosan nem foglalkozik túl sokat térbeli vagy társadalmi környezetével. Az évadtervek és projektek sokkal inkább a színházvezetők, vezető rendezők, illetve a körülöttük kialakult kulturális elit ízlését, problémafelvetéseit tükrözik, mint a környező terület kérdéseit. A színház ebben a rendszerben szigetként értelmeződhet, mely kiszakadást nyújt legalábbis szűkebb közegünkből, és hogy ez oázis vagy rezervátum,…
Melegtematika a magyarországi színpadokon – társadalmi felelősségvállalás, könnyű ziccer vagy valami más? És mi a helyzet a szterotípiáinkkal? Ezekről a kérdésekről beszélgetnek a 7. podcast vendégei: Kelemen Kristóf, a Megfigyelők író-rendezője, Rába Roland színész és Schuller Gabriella színháztorténész.
Május 14-én a Trafóban adják át a Halász Péter-díjat – párhuzamosan a legjobb kortárs táncelőadásnak járó Lábán-díjjal. A jelölt produkciók laudációi már most olvashatók.
Deres Kornélia: Besúgó Rómeó: dokumentumkritika és társadalomtörténet a színen
Kelemen Kristóf: Megfigyelők – Trafó
Itt nincsenek ártatlan mondatok: a magánbeszélgetések, ismerkedések kikérdezéssé torzulnak, mindenki kompromittál és kompromittálható, miközben a személyes ügyeket felszippantja és adatolja az államszocializmus hatalmi apparátusa. A szorongás természetes közege ez, ahol egy idő után nemcsak a másikat, de magunkat is kívülről, gyanakodva kezdhetjük (meg)figyelni.
Némi hiányérzettel a hozzászólók megkapták, amire vágytak. A beszélgetésbe az alkotók is beleszőtték a gondolataikat. Az is kiderül, hogy Magyarországon azért egy kicsit mást jelentenek a dolgok, mint nyugaton.
