Mi történik a színházzal, a tánccal és a performansszal, ha bekerülnek a kiállítótérbe? Hogyan fordítható le egy efemer előadás a galériák, múzeumok nyelvére? Miként őrizhetők meg és adhatók át az adott térben és időben zajló egyszeri művészeti események későbbi korok nézőinek? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgetett SZALAI BORBÁLA művészettörténész, kurátor, a Trafó Galéria vezetője…
A közelmúltban két performatív eseményeket/műfajokat bemutató kiállítás is megvalósult, amelyek kapcsán kiemelt szerep jut annak a kérdésnek: milyen eszközökkel lehet itt és most megidézni az eseményalapú művészeti formákat?
Ha egy külföldi látogató, akinek fogalma sincs róla, hogy ki volt Latinovits Zoltán, besétálna az OSZMI kiállítására, alighanem pusztán a képek láttán is megérezné nagyságát. Hatásos fotókat látunk, amelyek egy része érzékeny, mélyre hatoló portré, ha pedig nem beállításról van szó, türelemmel kivárt, sokatmondó pillanatok, melyeken átsüt a színészkirály karizmája.
A Róna Viktor emlékkiállításról megjelent már néhány írás, amely méltatta a kivételes pályafutást, a regényes életutat s annak bemutatását. A megemlékezések, az értékelő, feldolgozó írások sorát bővíteni csak úgy érdemes tehát, ha adja magát egy, az eddigiektől eltérő megközelítés. Az enyém óhatatlanul az. És bár sem recenzió, sem tudósítás, de még kritika esetében sem tartom…
Róna Viktor-életműkiállítás kapcsán négy, nemzetközi karriert befutott magyar táncművésszel, BANKA VIKTORral (Ballet Vlaanderen), DOMOSZLAI EDITtel (Rambert Dance Company), LUKÁCS ANDRÁSsal (a Wiener Staatsoper egykori táncosával, a Győri Balett művészeti vezetőjével) és SIMON ISTVÁNnal (Balett Dortmund), valamint GARA MÁRK tánctörténésszel beszélgettünk. A sztártáncos fogalmának alakulása mellett szó esett a tánc műfaját érintő globális trendekről, valamint arról,…
A Független Színház Magyarország idén, augusztus 24. és szeptember 15. között harmadik alkalommal rendezi meg egyedülállónak számító kezdeményezését, a világ egyetlen nemzetközi roma színházi fesztiválját. A júliusi uborkaszezonban bárki, aki ellátogatott az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjában helyet kapó A roma színház ezer arca című kiállításra, képbe kerülhetett a Roma Hősök Fesztivál elmúlt két évéről.
Régi terv volt, kézenfekvő is, hogy Blattner Géza (1893-1967) bábművész munkásságát végre abban a városban is bemutassák, ahol született, ahol az indító élményeket kapta, és ahol a halál is elérte, mikor éppen Horányi Ilus helyi bábosnál vendégeskedett.
A bécsi Leopold Museum az ImPulsTanz Fesztivál egyik kísérőprogramjaként rendezte meg a Jan Fabre performanszainak és akcióinak dedikált kiállítást. Az elmúlt negyven évben született munkák dokumentációját bemutató Stigmata nem a színházcsináló, és nem is a képzőművész, hanem a saját életét is műalkotásként értelmező performer Fabre gondolati mátrixát tárja elénk. A kiállítást egy igazi „kurátor-mamut”, Germano…
Németh Ilona kiállításának, a Bábképzeteknek igen fontos mondanivalója van a bábművészet egészéről. Ez pedig éppen annak az ellentéte, hogy a báb mindenkoron az ember jelképe. Németh Ilona bábjainak mondanivalója kizárólag színházi mivoltában mutatkozik meg, cselekvésében, az adott korra való vonatkoztatásában. Németh Ilona bábjairól így az mond igazán sokat, ami nincs ott.
…23 tervező állított ki. Azt hiszem, a „mindössze” szó több okkal használható erre a számra, mint a „reprezentatív”. Távol álljon tőlem az ageizmus , és azt is tudjuk, a tehetség nem korfüggő, mégis felmerül a kérdés, szimptomatikus-e, hogy a kiállítók között a 40, sőt 35 év alattiak egy kezemen megszámolhatóak.
