Napról napra

…mitől provokálódnék?

A színpad történéseit ugyanúgy érzi, mint a teste moccanásait.

…nem is úgy néztem az egyes előadásokat, hogy rögvest egy koncepcionális gondolatsor elemeivé tehessem őket.

Jó szemű alkotók látták és látják benne az erőt a mai napig, vonzódnak pinceelőadásai ízéhez, szagához…

Nincs történet, de mégis van, szürreális világot jelenít meg a darab, amely furcsamód nagyon emlékeztet arra, amelyben élünk.

Nehéz rájönni hol fog kezet Bodó és Csehov, mikor értik egymás szavát, mikor csiszolódnak össze.

A történelem nyomasztó fejezeteit is átszőtték és sokszor túlélték a csöndesebb magánszólamok.

… majd’ minden jelenet a művészet relativitása és értelmezése körül forog.

… az előadás színlapja az eredeti mesét színészekre szabó krimit sejtet. Ez azonban megtévesztés: a produkció minden, csak nem krimi.

Üzenete lélekrajz (emberi ösztökéink fura szövedéke), formája (a rudakkal) szemléletes és világos.

Egyszerűen képeket nézünk, mint Johanna, a hozzá és a történethez fűződő viszonyunk nem jöhet létre.

KGP megrögzött dekonstruktőr. Olyan, mint az a kisfiú, aki játékainak nem rendeltetésszerű használatában leli élvezetét.