Napról napra

Bár látszólag pofonegyszerű a párhuzam lakhatási szempontból a hetvenes évek és a jelen között, a Kádár-kori környezet mégis eltávolítja a nézőt, ami pedig az amúgy bitang erős történetet is meggyengíti, illetve azt a látszatot kelti, mintha semmi se változott volna…

Úgy tűnik, hiába korszakos jelentőségű bázis és műhely a Jurányi. Nem számít, micsoda sikereket ért el az Átrium. Ahogy az sem mérvadó, mennyi fizető nézőt csalogat nézőterére a Nemzeti Színház, vagy miféle műsorpolitikát folytat az Újszínház. A tao megszüntetése, mint kulturális reform igazságtalan és átláthatatlan anyagi helyzeteket generált, viszont komoly politikai függést hozott létre. Kis […]

Két elkeserítő látleletet mutattak be szinte egyszerre a Jurányi Házban a mai Magyarországról, egymásról mit sem tudó társadalmi végekről. Míg a Hurok a politikai elit és a (fő)város keresztmetszetét hívja ehhez segítségül, Az örökség vidéken, egy faluban játszódik. Mindkét produkcióból érződik, hogy az írók és az alkotók hisznek a színház társadalmi felelősségében, abban, hogy feladata megmutatni, hogyan, […]

…senki sem bízhat senkiben, minden gesztus számítás és tettetés, minden mondat hazug, és többé nem lehet megkülönböztetni a látszatot a valóságtól.

Tulajdonképpen gyerekkoromtól kezdve a fantáziavilágban élek.  Szívesen menekülök a fantáziálásba, miközben egyre jobban értékelem a valóságot is. De sokkal izgalmasabb és szabadabb, következménynélkülibb, egyszerűbb ott minden.  A filmes rendezéseim igazából mesék.

…hőseink a szó szoros és átvitt értelmében is zsugáznak egymással; az idegekkel, a tűrőképességgel, a toleranciával, az empátiával; a kierőszakolt szeretettel.

…műfajt és korszakot váltott mostanra.

Végül – és szerencsére még nem tartunk a másfél óra felénél sem – a néző elfeledkezik magáról, és belefeledkezik a nonszenszbe, a két színész virtuóz játékába.

Ebben az esetben a patentok jobban pattannak, mint a poénok.