A közösségimédia-felületek az ún. „szenzitív tartalmakat” letakarják és tap for more felirattal jelzik, hogy a látvány hozzáférhető, mindössze egy érintés választ el tőle. Másképp szólva: ha látni vágyod az elrejtetett, testednek egy másik testtel kell ütköznie.
Baroness Elsa von Freytag-Loringhoven a New York-i dada mozgalom tagja volt, aki talált tárgyakból készített öltözékeivel és objektjeivel, verseivel és utcai akcióival szó szerint megtestesítette a dada szellemét. Neve, arca, munkássága mégis hosszú ideig hiányzott az avantgárd panteonból. Az ő életével és alkotásaival foglalkozik a SENSE INTO NONSENSE című „performansz, koncert, városi intervenció”, mely a […]
Rágcsáljuk az árpafüvet, a ciberét, a sóskaleveleket, és szürcsöljük a homoki bablevest bivalytejföllel és alakor lisztből készült csipetkékkel a Trafó Nagytermében, az évadnyitó fókusz Aszályvacsoráján.
Bevallom, fenntartásaim voltak, amikor először hallottam a Trafó PerformanszBuszáról. Az esemény koncepciója szerint a nézők Budapestről indulva Magyarország különböző térségeibe utaznak, hogy helyi közösségekkel, társadalmi ügyekkel és művészeti projektekkel találkozzanak. Első asszociációm a „menjünk le vidékre”-tendencia volt, amely rendszeresen, de legalábbis minden kétharmados győzelem után fellángol, és amelyben (főleg budapesti) értelmiségiek szinte katasztrófaturistaként próbálják megérteni, […]
Sorozatfinálé, áll a Trafó honlapján Juhász Maja és Kovács Luca „performansz-színházi” előadása, a mostakkor. maraton S01E01-09 leírásában. A Freeszfén végzett alkotópáros éppen egy éve, szeptemberben kezdte a Trafó Kabinjában hónapról hónapra jelentkező autobiografikus előadás-sorozatát, a mostani alkalom az előző részek egy éjszaka alatt ledarált bindzs-verziója. A végével nyitni vagy a nyitással zárni: körbeérést jelez, átfogó […]
Egy fesztivál akkor tud igazán izgalmas lenni, ha nem válogatás nélkül sorakoztatja fel a produkciókat, hanem van tematikája, de legalábbis fókusza. Még akkor is, ha a NEXTFESZT a jelenlegi helyzetben mentőövet jelent a produkciók számára, ezért bizonyára az alkotók és a nézők is azt szeretnék, ha „mindenki” lehetőséghez jutna.
Galántai György 1966-tól bérelte művészeti célból a boglári temetődomb egyik kápolnáját, ahol alkotóként a magyar neoavantgárd színe-java megfordult. Néhány év után azonban a kádár-kori hatóságok bezárták és felszámolták az alkotótelepet. A betiltás ötvenedik évfordulójára az EKF Veszprém-Balaton rendezvénysorozat részeként eseménysorozat született, a helyi hátteret a Babel Camp adta.
Fennállása tizedik évfordulója alkalmából rendezte meg a STEREO AKT május 1. és 17. között a STEREO10 fesztivált. A program figyelemre méltó műfaji sokszínűségről árulkodott, a hagyományosabb előadások sorát performanszok, városi séták, workshopok, hanginstallációk gazdagították.
A NEXTFESZT színházi fesztivált idén márciusban negyedszerre rendezte meg a Trafó: négy napon keresztül független fiatal művészek vették birtokba az épület minden zugát. Az előbemutatók és utánjátszások között két premier is szerepelt a programban, két performansz.
Alaposan átrajzolták a romániai magyar színházi fesztiválpiacot az utóbbi évek. A járványhelyzet szerepét a folyamatban aligha kell ecsetelni, ha azonban a korszakolás ambíciójával vizsgáljuk a kérdést, egy korábbi, a 2018-as évet jelölhetjük meg határként.
Többnapos felkészülés után végül beavatottként vehettem részt a Boráros téri igehirdetésen, amely az elkerülhetetlen Eljövendő Esemény kapuja volt. Legalábbis ezt mondták.
A járványok tömegesek, és a gyógyíthatatlan járványok rengeteg egyén halálával járnak. Nem magától értetődő, hogy miként lehetne egy-egy pandémiát színre vinni. Mivel minden járvány sajátossága, hogy túllép a térbeli és időbeli kereteken, ezért sem a színházak, sem az artaud-i példában szereplő egyetemek és szólóperformanszok nem tűnnek hiteles helyeknek, médiumoknak a járvány performatív megidézésére.
