Napról napra

Az Európa házhoz megy számomra egy kirándulással kezdődött. Kellemes felvezetésnek bizonyult felkutatni a második kerületi családi ház címét, ahol ezt az estéről estére más otthonban helyet kapó előadást láthattam (ha egyáltalán a „látás” megfelelő kifejezés ebben az esetben). Egy filctollal rajzolt, sematikus Európa-térképpel borított asztal fogadott minket, ezt ültük körbe a játék során. Az már […]

Ezek az előadások nem csak a kollektív alkotófolyamattal, de nyilvánosságot kereső, arra reflektáló attitűddel és olyan formákkal kísérleteznek, amelyek akár a hazai intézményeket, illetve közönséget is az ökológiai tudatosság felé terelhetik.

Három köztéri performansz a Placcc kínálatából: Thury Zita klímaváltozási és fenntarthatósági kontaktrevüje a főváros egyik legrondább terén, Horváth Brigitta szépségügyi butoh-ja egy gyomoktól felvert józsefvárosi tűzfal tövében, valamint Mészáros Máté zavart vidámsággal vonulós „tömegtornájal” a Millenáris és a Mechwart tér között.

Többnapos felkészülés után végül beavatottként vehettem részt a Boráros téri igehirdetésen, amely az elkerülhetetlen Eljövendő Esemény kapuja volt. Legalábbis ezt mondták.

A 29. Hangosító a különböző művészeti területek összeolvadásával foglalkozik. Az adás vendégei: Erőss Nikolett, az OFF-Biennále kurátori csapatának tagja, Nánay Fanni, a PLACCC Fesztivál szervezője és Kovács Andrea, a Let it Be! art agency alapítója. A moderátor Gócza Anita.

Nagy kérdése a kortárs színikritika írásnak, hogy egyáltalán szükség van-e rá. Ha a válasz igen, akkor a következő kérdés, hogy milyenre. Milyennek kéne lennie annak a kritikának, amely hatással van a nézőkre, ami, hogy úgy mondjam, érdekes? A kortárs tánc és performanszok esetében még nehezebb a helyzet: az egész ott kezdődik, hogy mit is írjunk le.

…látszólag kicsi a jelentősége, mégis egy kapcsolódási pont Budapestnek egy ismeretlen részéhez, amitől számomra kevésbé lesz idegen a város.

A Placcc Fesztivál, amely mögött szinte észrevétlenül az Artopolis Egyesület áll, évente egyszer biztosan meglepi és meghökkenti a budapesti lakosságot. Ez most ősszel sem történt másképp, lézengő, rohanó emberek kapták fel fejüket egy-egy pillanatra, miközben A-ból B-be próbáltak eljutni a mindennapi rutinban, de olyan is akadt, akit teljesen magával ragadott az a szokatlanság, amit az […]

Az idei PLACCC fesztivál immáron 13. alkalommal igyekszik újradefiniálni, sőt újrateremteni Budapestet: a köztereken és a kisebb műhelyekben megvalósuló performanszok ugyanis nemcsak váratlanul intenzív befogadói pozíciót, hanem egyszersmind egészen sajátos, intim városélményt is kínálnak.

A város, amennyiben a mindennapi életen kívül más események helyszínéül is szolgál, élővé, alakíthatóvá válik, és megszűnik érinthetetlennek, múzeumszerűnek lenni.