Napról napra

De vannak humoros pillanatok is. Keserédes, bús, felszabadító irónia.

…többnyire leképezi a szerzőnek a művéhez írott, meglehetősen részletes utasításait – a külsőségekben mindenképpen.

Első megközelítésben mindkét pályázatról elmondhatjuk, hogy megfontolt, alapos munka, választékosan és gondosan megfogalmazott tervezet.

Úgy érzi-e a két Mohácsi, hogy az ő stílusuk és technikájuk bármire ráhúzható? Palettájuk egyre változatosabb (és sekélyebb): de „kaposvári” sikert, amióta a kalandozások korát élik, még nem könyvelhettek el.

…az előadás középpontjában Iván Karamazov, az ő bűne vagy gyengesége, legfőképpen pedig bűnhődése áll.

Rétfalvi Oresztészként sem kíméli magát, fel-le ugrál a díszletépítmény különböző pontjaira, szöveg közben is, ha kell, végtagjait, fejét keményen veri a vasba.

 Csehov, aki köztudottan sokat perlekedett a színházzal komédiaként felfogott egyes műveinek „drámaizálása” miatt, meg lehetne elégedve, annyira áthatja a színrevitelt a bizarr nevetségesség.

…a színpadot fúrójával váratlanul áttörő munkás már be is verné az aranyszöget, amikor kiderül, hogy a terveken nem létező színház véletlenül még áll, és működik. Mindez aktuális, behelyettesíthető, érthető – túlságosan is.

Nényei Pál stíljátékot űz…

A karakterek néha már a paródia határáig elrajzoltak…

…„jelenetek” („nagyjelenetek”) mellőzésével készít látleletet.

Acélkemény anya. Törékeny fájdalom-hercegnő.