Adorjáni Panna: Külcsíny, belbecs k2 Színház–Szkéné Színház: Röpülj, lelkem! …mire megszülethetne egy valóságosan átélhető jelenet, mindig elcsattan egy poén, vagy történik valami, és visszahullunk az operett műanyag világába.
Antal Klaudia: A fácánokat lelövik Pintér Béla: Fácántánc – KRITIKA Pintér az igazgató, azaz a hatalom metaforájának a fácánt választja: egy olyan madarat, mely társaival csak addig képes békességében élni, míg úrrá nem lesz rajta a féltékenység.
PÉTER MÁRTA: ÁRAMLÁS FULDOKLÓKKAL Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés – KRITIKA A nagyjából kétszáz perces produkció halálpontos gépezetében ellenállás nélkül vegyülnek a színház tradicionális és egyéni útjai, hogy a végeredmény összetéveszthetetlenül Horváth Csabáé legyen.
Kutszegi Csaba: Don Quijote s. k. Parti Nagy Lajos: Don Quijote – KRITIKA - Nézőművészeti Kft Don Quijote üldöztetése és folytonos elpáholása egy elmegyógyintézet színjátszó csoportjának előadásában, Rába Roland úr irányítása alatt – lehetne a címe (Peter Weiss után szabadon) a Szkéné Színház új bemutatójának.
KOVÁCS NATÁLIA: VAGY-VAGY Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott – KRITIKA Szikszai Rémusz legújabb rendezése – amely Tom Stoppard abszurd drámáját dolgozza fel – rizikós vállalkozás. Éppen azt a vonását tekinthetjük ugyanis egyik legfőbb erényének, mely mindent elrontó gyengesége is lehetne.
Kutszegi Csaba: Mea culpa – de csak jegyzőkönyvön kívül Artur Palyga: A zsidó - Szkéné Színház - KRITIKA … kabarészerű röhögtetésről váltani bűnökkel szembenézésre igen necces dolog, A zsidó előadása is meg-megdöccen e bravúrkísérlet közben.
Kutszegi Csaba: Írüldözés, írirtás Helen Edmundson: Irtás - Szkéné Színház - KRITIKA A magyar nézőnek ismerős ez a világ, amelynek jellemzője a „híres-neves ír köd, ahol igaznak látszik a hazug, és hazugnak az igaz”.
Komjáthy Zsuzsanna: Hull a pelyhes, fehér hó Paul Foster: I. Erzsébet / Szkéné Színház - KRITIKA Az előadás tétje végső soron nem más, mint hogy a színház helyzetéről, jövőjéről és instabilitásáról fogalmazzon meg valamit: őszinte aggodalmat.
Komjáthy Zsuzsanna: Pofás nosztalgia k2 - Szkéné Színház: Viharok - KRITIKA Jelentéses, szépen megvalósított, mégis kicsit sután megálmodott a tér: expresszionista is, konstruktivista is, abszurd is, de nagyon élettelen. Hasonló a helyzet a gyakori kiszólogatással is, mint például: „Mit ér a kormány nép nélkül?”
Sz. Deme László: Egy táncház titkos élete Pintér Béla: Titkaink / Szkéné Színház - KRITIKA A pedofília gyógyíthatatlan belső zavara mellett feltárul az egész államszocializmus összezavarodott gépezete. Thuróczy Szujója azért jár táncházba, mert kémkedik, de miközben tartótisztként zsarolja Istvánt, sörözni hívja hétvégi telkére.
Turbuly Lilla: Keserű Márton verse Székely Csaba: Bányavíz / Szkéné Színház - KRITIKA A magyar ugar – ahogy Adytól tudjuk – „lehúz, altat, befed”, mert a tehetetlenségi nyomaték nagy erő, főleg, ha van hozzá némi bódító pótszer is.
Szoboszlai Annamária: Színkód nem mellékesen Bányavakság - Szkéné - KRITIKA Csizmadia rendezése óvatos.