Napról napra

Prózaiszínész-szakra jelentkezett, végül bábszínészként végzett, de prózai előadásokban is szerepel, továbbá rendez, táncol és koreografál. Felnőtt- és gyerekelőadásokban egyaránt részt vesz. Különös színpadi figura és különleges alkotó: saját darabjaiban a tánc és a bábművészet azonos súllyal van jelen, ahol bábos és báb szinte egyetlen lény, különválaszthatatlan egymástól. Színpadi projektjeiben többször megjelennek ökológiai szempontok, és még […]

Nemrégiben újra a kezembe akadt Lévai Balázs egykori kiváló tévéműsorából készült interjúkötete, a Bestseller, abban is az azóta Nobel-díjassá avanzsált Kazuo Ishiguróval készült beszélgetés. A Japánban született angol szerző az interjú egy pontján kifejti, hogy szerinte az írók a harmincas éveik közepére általában már megírták a legjobb műveiket, negyven felett pedig egyenesen egyre gyengébb kötetekkel […]

Úgy tűnhet (és számszerűen talán így is van), hogy az idei évadban a Színházi Olimpia miatt több külföldi táncelőadás érkezett hazánkba, mint általában. Kétségtelenül örömteli, hogy tavasszal néhány vidéki városban is láthatók voltak külhoni együttesek, ugyanakkor mindez nem változtat azon a régi keletű problémán, hogy a nemzetközi fősodor legjobbjai nagyon kis számban és teljesen ad […]

Benne van a levegőben, mondják, a művészet pedig a maga érzékenységével mindig reagál arra, ami a levegőben van. Néha öröktől fogva meglévő helyzetek és kérdések erősödnek fel, máskor az adott kor helyi adottságokkal egybegabalyodva teremt sosemvolt atmoszférát és/vagy hoz létre új jelenségeket, amelyek aztán beszivárognak a mindennapokba. Az emberek folyamatos küzdelme egymással és önmagukkal inkább […]

Mészáros Máté nem mindennapi pályát futott be táncosként: a Szegedi Kortárs Balett tagja volt, majd tíz éven át Európa vezető kortárstánc-együtteseiben táncolt. Mióta ismét itthon él, bár még nem zárult le az előadói karrierje sem, elsősorban független koreográfusként és pedagógusként találkozni a nevével. Legutóbb a SÍN Művészeti Központban mutatta be Máté és én című rendhagyó […]

A BLKDOG letisztult, mégis gazdag szimbólumrendszerrel dolgozik, és akkor tud a legkevésbé hatást elérni, amikor a legdirektebb.

Jelen sorok írója kapott már felkérést arra, hogy vegyen részt a táncművészeti díjazásban, nevezetesen a Lábán Rudolf-díj kuratóriumának munkájában. Három okom is volt, hogy nemet mondjak. 1. Az összeférhetetlenség: a díjra legtöbbször jelölt Hodworks társulatot fenntartó OFF Alapítvány kuratóriumi tagja és képviselője vagyok 2002-es alapítása óta. 2. Az idő: nem tudtam vállalni a feladatot, hogy […]

A SUB.LAB.PRO The Ensemble Program Ruby (Rubin) cím alatt futó decemberi dupla estjén Molnár Csaba és a finn Annamari Keskinen koreográfiái érdekes kontrasztban álltak egymással, de egyaránt új, izgalmas utakat tártak fel. Alig győztük befogadni.

Meztelen színpad, egymásnak feszülő testek, remegő izmok, egymásra tapadó szempárok, ismétlés, újrakezdés, ismétlés, belehalás, nem léphetsz ugyanabba, belelépsz. Jan Martens legendás sweat baby sweat koreográfiája a sóvárgás, a hiány, a függőség, nevezzük nevén: a szerelem táncnyelvi megfogalmazása. Az előadás egyszerre minimalista és zsizsegően dús, érzelmes és mechanikus, lebilincselő és egyhangú, lírai és komikus. Hogy lehet […]

A Nemzeti Táncszínház most hideg. Nagyon. Bozsik Yvette legújabb darabjának, a Tayos-nak számos látogatója sem tudja belehelni. Egy hölgynéző ugyan az előadás előtt figyelmeztető kérdéssel céloz a várható hőmérsékletre, valahogy mégsem hiszek benne, hogy a Táncszínházban meg találnék hűlni. Mesebeszéd. Merészen leadom a kabátot, sálat. Bízom. Hamar kiderül, hogy hiba volt, mert bent a cipőm […]

A színházról folytatott diskurzusok korántsem mentesek olyan kérdésektől, amelyekre nem adható egyértelmű válasz – sőt, a különböző álláspontok igen gyakran egymás ellentétei. Ez egyaránt adódhat a kérdések komplex természetéből, a néző és alkotó eltérő színházfelfogásából vagy az előadás természetéből. A nehezen megválaszolható kérdések csoportjába sorolhatjuk az előadás önmagában vett teljességének problematikáját. Mennyire tekinthetjük az előadást […]

Chouinard-t nem béklyózta meg az oeuvre-je, sem az imázsa, nem gátolta megfelelési, bizonyítási kényszer. Szabad, könnyed művének markáns esztétikája, egyedi karaktere van.