Czakó Julianna Jelénája olyan hatást kelt, mintha radioaktív elem lenne a házban: sugárzik. Megfertőzi a férfiakat. Alighanem megkattogtatná a Geiger–Müller-számlálót, de még az is mosolyogna rá, ha tudna.

Farsang, r.: Keszég László

Fél évvel ezelőtt kérte fel és nevezte ki Kálomista Gábor igazgató Nagy Viktort a Thália Színház művészeti vezetőjének. Óvatos feltételezésünk, hogy a színész igyekszik majd a Nagymező utcai színház repertoárját a puszta szórakoztatástól kissé elmozdítani. Az irányt ugyan nehéz pontosan megnevezni látatlanban, de ott keresgélnénk valahol, ahol a komolyabb színdarabok, nagyobb művészi ambíciók, netán kísérletező szándékok találhatóak. Ehhez ideális terep a nagyszínpad mellett a pár éve nyílt Télikert, amelyet adottságai miatt könnyű megszeretni: nézői részről a főváros egyik legkedveltebb kamaraszínházi játszóhelye lehet.

A Thália Színház ezen a tavaszon két bemutatót tartott, a nagyszínpadon Keszég László vitte színre Ion Luca Caragiale Farsang című komédiáját, a Télikertben pedig a főrendező, Kelemen József rendezte meg a Ványa bát. Közös vonása a két darabnak, hogy mindkettő fordítása, illetve adaptációja a színház irodalmi vezetője, Hamvai Kornél nevéhez fűződik, aki rajta is hagyta keze nyomát a matérián. A román szerző darabjában bő száz évvel tekerte előre az időt, és a félreértéses francia bohózatokra hajazó művet borbélyműhely helyett egy tetoválószalonban játszatja 1992-ben Bukarestben. Ettől kicsit közelesebbnek hatnak a választási hírek, a politikai helyzetelemzések és a közéleti ambíciók. Mert nem biztos ugyan, hogy magyarországi nézőként el tudjuk helyezni a Ceauşescu-rendszer bukása utáni szabad választásokon elindult romániai pártok bármelyikét, de Nicu Girimea (Vida Péter) tetoválószalon-tulajdonos rövid értékelését a helyzetről gyorsan felfogjuk: „Romániában évszázadokra visszamenőleg két politikai oldal létezik. Az egyik oldal a hazafiak, ezek most mi vagyunk, a Republikánus Párt. A másik oldal a nemzetárulók, azok a Liberális Párt. Mert erre a kettőre van emberi igény.” A konklúziót is Nicu vonja le, nyugodtan rábólinthatunk: „Eljön még a mi időnk, csak nem fogjuk már megérni.”

Farsang, r.: Keszég László

Noha Hamvai Kornél változata arra tesz kísérletet, hogy egy politikai-társadalmi rendszerváltozás hajnalát, a nekifutás hevét, reményeit és reménytelenségét vigye bele a markáns, illúziótlan román író darabjába – a jelmezbáli szcéna ezúttal pártkampányindító esemény –, maga az előadás simán kisiklik ebből a keretből. Amitől Caragiale modern klasszikusnak tekinthető, az némiképp kilúgozódott és egyenbohózatosult a produkcióban. A színházi és a színészi gyakorlat gond nélkül átbillenti az előadást a hagyományos, általános vígjátéki stílbe. Ez a játékmód sem állítja sokkal könnyebb feladat elé a színészeket, ami azon is lemérhető, hogy jószerével csak Vida Péter működéséről rí le az a magabiztos, már-már fölényes színészi szaktudás, amit a műfaj igényel. Ő képes egy többfejezetes regényt kitenni az arcára, amikor felismeri egy komikus félreértés megoldását. Reakciókészlete, mimikája, dinamikája, energiafelhasználása pontos és tévedhetetlen. Az is megkockázható, hogy Vida Péter legavatottabb partnere Csőre Gábor, aki mint vastag szemüvegű, megnyerően jámbor Cracanel mondta az egyetlen mondatot, amin nevettem ezen az estén: „Az emberek bemutatkoznak egymásnak, aztán csak a saját nevüket jegyzik meg.”

Vida Péteren és Csőre Gáboron kívül a Iancu Pampont játszó Bokor Barna kelt figyelmet avval, ahogyan keresi az ellátható teendőt és a betölthető helyet. Figurája volt rendőr, jelenleg osztó a kaszinóban és féltékeny szerelmes. Szűcs Edit jelmeztervező a korabeli divatszínbe, fáradtlila öltönybe öltöztette őt, nadrágján öv is, hózentróger is (az ilyesmiért a Volt egyszer egy vadnyugatban ölnek!). Hullámos fürtjeit pink hajgumi fogja össze, színészi modora sosem volt eleganciát idéz. A nők – Gubás Gabi Mitája és Szabó Erika Didinája – inkább csak csinosak, izgatottak. Lendületüket a hősnők problémamegoldó igyekezetére fordítják. Az előadás második részéhez Árvai György tetszetős, faburkolatú, kerek ablakos sétahajóbelsőt tervezett, amelybe tartóoszlopnak odaállították Domokos Lászlót mint büfést. Ő ott decens evészetekkel, udvarias fád modorban szolgálja az előadást és az idekeveredett vendégeket, akik közül Mózes Andrást és Hevesi Lászlót nem említettem még. Domokos László tudja, mekkora jelenlét van itt rászabva, hogyan legyen elég a megfelelőhöz, és kevesebb a túl soknál. A Thália Színházban jelenleg ez a legfontosabb, legnélkülözhetetlenebb tudás.

Ványa bá, r.: Kelemen József

Csehov Ványa bácsijának műsorra tűzése a Thália Télikertjében mindenképpen ígéretes és előremutató vállalás. Rendelkezésre állt hozzá az alapanyag, amit Hamvai Kornél még a szombathelyi Weöres Sándor Színház 2015-ös bemutatójához készített. Bár abban kicsit bizonytalan vagyok, hogy a szöveg ugyanaz-e. Nem rémlik, hogy ott is trágárul beszélt volna Szerebrjakóv. „Kibaszott kurva öreg vagyok” – mondja itt Szervét Tibor szájával a professzor, akit Görög László Ványája így ír le: „Jön-megy, mint Póz, a nagy varázsló.” Nem lehetetlen, hogy a verbális nyerseség a koncepció része: talán ez az itt kóválygó moszkvai értelmiségi rontja meg a falusi, tiszta oroszokat. Mindenesetre Szervét Tibor szikár, szarkasztikus, rosszkedvű professzora – aki valószínűleg nem teljesen nélkülözi a művészeti vagy irodalmi minőségérzéket, hiszen ezúttal Gorkij-drámákat kér kikerestetni a könyvei közül – valóban elüt némiképp a birtokon élő férfiaktól. Utóbbiak mind sörhasnak látszó domborulatot viselnek deréktájban. Ironikusan jellemző, koncentrálódott pillanat, amikor Görög László Ványája és Szabó Győző Ásztrovja tanácstalanul, fejvakarva állnak egy összecsukott fa nyugágy előtt, mert egyikük sem tudja, hogyan kell azt kinyitni Czakó Julianna Jelénája számára.

Még a szövegre visszatérve, kedvesen hiábavalónak tetszik a fordító ama célkitűzése, hogy a megszokott szerepneveket ékezettel lássa el. Akár a szóhangsúlyt próbálja jelezni evvel, akár az orosz kiejtést igyekszik követni, egyik sem jár átütő eredménnyel. Ha a Vera helyett azt mondják itt, hogy Véra, akkor miért nem inkább Vérá? Hiszen az jobban hasonlít az eredetire. És ha Tyeleginnek (Bede-Fazekas Szabolcs) jár a Tyelégin, akkor a nevet eltévesztő Jeléna miért mond simán Tyereskovot? Persze a címszereplő Ványa nevének írásmódja elvileg igazolja Hamvai Kornél eljárását, ám aligha érdemes szembemenni az átírás évszázados gyakorlatával.

A Télikertbe telepített vidéki kúria megkapóan erős atmoszférájú helyszínt köszönhet Bagossy Levente díszlettervezőnek, aki mintha egy ódon, kopottas üvegkalitkába helyezte volna a szereplőket. Talán az egész ház egy merő üveges veranda itt-ott kitörött ablakokkal. Legremekebb részlete a dupla ajtó, vagyis az a látható búvóhely két ajtó között, ahová Jeléna bemenekülhet a mindig körülötte sündörgő Ványa elől. Czakó Julianna Jelénája olyan hatást kelt, mintha radioaktív elem lenne a házban; sugárzik. Megfertőzi a férfiakat. Alighanem megkattogtatná a Geiger–Müller-számlálót, de még az is mosolyogna rá, ha tudna. A színésznő Miskolcon játszotta már ezt a Csehov-szerepet, bizonyára ez is hozzájárul az alakítása gömbölyű voltához. Fővárosi bemutatkozási lehetősége teljes készségében találja. Érett színésznőt, kompetens dívát mutat. Lebbenő szőke hajával és libbenő ruháival – jelmeztervező: Cselényi Nóra –, sikkességével és siklékonyságával rokonszenvesen esendőnek ábrázolja a nőt, akinek a férfiak kövezik ki az útját. Nem hat lustának, enerváltnak, inkább valami jókislányos megfelelni vágyás tartja benne házastársi helyzetében. Az előadás legjobb jelenete, amikor egy környezetvédelmi prezentáció keretében Jeléna és Ásztrov színvallásra késztetik egymást. Czakó Julianna bájosan csip-csup asszonykája Ásztrov diáit napszemüveg helyett illeszti a szemére. Később, amikor egymásnak esnek, a diavetítő is beindul alattuk, csattogva váltja a képeket.

Ványa bá, Ványa bá, r.: Kelemen József. Fotók: Puskel Zsolt

Görög László Ványája szépen, puhán, költőien szenved, párás szemekkel, telve önsajnálattal. Kelemen József rendező a szereplők monológjait kiemeli, a színészt fejfénybe állítja. Ez a szeparálás nem feltétlenül tesz jót a játék ritmusának, olykor visszafogja a cselekmény sodrát, megtöri az ívet. Fékező a fejfényes monológ például Szónya (Martos Hanga) esetében a második felvonásban. Halkan és majdnem szenvtelenül mesél a lány Ásztrovról, akivel az imént hangulatos éjszakai falatozásba keveredett, de az elbeszélésben már nyoma sincs a helyzethez illő felspannolt idegállapotnak. (A mozdulat, ahogyan Szabó Győző doktora a lány arca mellett kinyújtja kezét a vodkásüvegért, kicsit olyan, mintha a Radnóti Színház 1996-os, Valló Péter rendezte emlékezetes Ványa bácsi-előadásának hommage-a lenne. Abban az orvost Szervét Tibor játszotta.) Általában véve is az érződik, hogy a jelenetek rendesen megcsináltak, viszont ezenközben a darab nemigen épül. Nincsenek fokozatok, például nem „robban fel” a harmadik felvonás.

A további szereplők valamennyien úgy teszik a dolgukat, ahogy kell. Molnár Piroska Marínája lassan totyogva, reszkető kézzel, eszcájgot csörömpöltetően hozza be tálcán a teát, a vodkát. Evvel szinte megidézi a Három nővér Anfiszáját is. Bede-Fazekas Szabolcs Tyeléginje becsületes, jótét lelkű éhenkórász. Ványa édesanyját, Szerebrjakóv anyósát decens szürke parókában Csarnóy Zsuzsanna adja, ami arra utal, hogy hiányzik a társulatból egy hatvanas vagy kora hetvenes, bevethető színésznő. Csarnóy korrekten dolgozik, és felruházza a nála jóval idősebb nőt avval a bensőséges vonással, hogy szerelmes a vejébe, feltűnés nélkül, kicsit bűntudatosan. Meghisszük azt. Egy ilyen pusztítóan unalmas életben mi mással foglalhatja el magát az ember, mint egy jól bevált reménytelen szerelemmel.

 

Mi? Ion Luca Caragiale: Farsang
Hol? Thália Színház
Kik? Vida Péter, Gubás Gabi, Csőre Gábor, Bokor Barna, Mózes András, Szabó Erika, Hevesi László, Domokos László. Fordította: Hamvai Kornél. Díszlettervező: Árvai György. Jelmeztervező: Szűcs Edit. Dramaturg: Enyedi Éva. Zene: Márkos Albert. Rendezőasszisztens: Magócs Milán. Súgó: Fitos Réka. Ügyelő: Buzsoo. Rendező: Keszég László

Mi? Anton Csehov: Ványa bá
Hol? Thália Színház
Kik? Szereplők: Görög László m. v., Czakó Juli m. v., Szervét Tibor, Martos Hanga e. h., Szabó Győző, Molnár Piroska, Csarnóy Zsuzsanna, Bede-Fazekas Szabolcs. Fordította: Hamvai Kornél. Jelmeztervező: Cselényi Nóra. Díszlettervező: Bagossy Levente. Zene: Pelva Gábor. Rendezőasszisztens: Ozoroczki Erika. Súgó: Kovács Zsuzsanna. Rendező: Kelemen József.

Facebook Comments