Urfi Péter: Akasztják a hóhért, avagy kritika a kritikusok díjátadó gálájáról Színikritikusok díja 2015 Maguknak keresték a bajt a Színházi Kritikusok Céhének tagjai. Kevésen múlott, hogy nem torkollott tragédiába az este.
Rádai Andrea: Útvesztők meséje, mesék útvesztője TÁP Színház: Babahajó – KRITIKA A látvány is azt az érzést fokozza, hogy félelmetes árnyak és a tudatalatti erdejében járunk.
Kutszegi Csaba: Az igazság és az illúziója TÁP Színház: Korrup Schőn – KRITIKA Igen, nézzük meg jól magunkat: mindannyian benne vagyunk az előadásban, benne vagyunk a valóságban, benne vagyunk a korrupcióban…
Csatádi Gábor: Bedeszkázva önmagunkba Csoportkép oroszlán nélkül – KRITIKA …ez az oroszlán nélküli csoportkép-abszurd éppen úgy és azáltal képes már-már az elviselhetetlenségig nőve működni, hogy a párbeszédmonológok egyben monológ párbeszédekként is funkcionálnak. Ez a fajta válasznélküli válaszreakció húzza széttöredezetté, mérföldnyi hosszúvá a jeleneteket.
KOMJÁTHY ZSUZSANNA: ZOMBEREK, MINDENHOL ZOMBEREK! Proton Színház: Utolsó - KRITIKA Mivel állandóan gyanakszunk, hogy az identitáskeret, amelyet magunknak verítékes munkával megszereztünk, érvényét veszti, olyan válságba keveredtünk, ahol nem a cél, hanem a valamivé válás és az identitások csereértéke vált érdekessé.
Szoboszlai Annamária: Papírfeltámadás The Table – Trafó Kortárs Művészetek Háza – KRITIKA Látjuk, ahogy a három bábszínész csodálatos összhangban mozgatja a semmit. Mit jelent mindez az emberre vonatkoztatva? (Mert kézenfekvő, hogy Mózes valamiképp az embert reprezentálja.) Hogy nincs lélek? Vagy épp ellenkezőleg, hogy az egyes lélek része a nagy, isteni egésznek?
Kovács Natália: Az adaptálás viszontagságai De Sade - Szabó-Székely Ármin: Justine / Trafó Kortárs Művészetek Háza - KRITIKA …bár az alkotók szemmel láthatóan próbálkoztak a korszerűsítéssel, azok a módszerek, amelyek ezt a célt szolgálták, mind külsőségekre irányulnak csupán.
Antal Klaudia: Víg végjáték Mundruczó Kornél - Wéber Kata: Demencia / Trafó - Kortárs Művészetek Háza - KRITIKA Mundruczó Kornél legújabb rendezése megint egy sor fontos társadalmi kérdéssel és döntési helyzettel szembesíti a nézőt, azonban a megszokottól eltérően, meglepően kombinálja és használja fel ismerős eszközeit, aminek köszönhetően a kegyetlenség színháza a nevetés színházává válik.
Kutszegi Csaba: Végre ebek harmincadján Évadkezdés a Trafóban A kis magyar függetlenedés tuti módja ez: a politika tesz rád, mert nem vagy érdekes a számára, az ellenzék pedig nem lát benned aláírásgyűjtéssel-élőlánccal megvédendő utolsó bástyát, így végre talán békén hagynak, és nyugodtan dolgozhatsz.
Ady Mária: A díszlet anatómiája Macbeth/Anatómia / Trafó - Kortárs Művészetek Háza - KRITIKA Félő, hogy ha valakiben nincs eleve mély vagy friss élményként a darab, a négy színész alakításában nehezen követi a sokszereplős shakespeare-i kavalkádot és bonyolult viszonyrendszert…
Vida Virág: Mérgezett viszonyok Dollár Papa Gyermekei: SZERELEM - KRITIKA Önmagukat adják, mintha sajátjukként élnék meg a konfliktusokat…
