Napról napra

Bevallom, fenntartásaim voltak, amikor először hallottam a Trafó PerformanszBuszáról. Az esemény koncepciója szerint a nézők Budapestről indulva Magyarország különböző térségeibe utaznak, hogy helyi közösségekkel, társadalmi ügyekkel és művészeti projektekkel találkozzanak. Első asszociációm a „menjünk le vidékre”-tendencia volt, amely rendszeresen, de legalábbis minden kétharmados győzelem után fellángol, és amelyben (főleg budapesti) értelmiségiek szinte katasztrófaturistaként próbálják megérteni, […]

Meglehetősen sűrű volt az idei Bánkitó színházi és performansz programja. Benne rengeteg koncerttel, workshoppal, kerekasztallal és közös alkotási lehetőséggel. Az egyre szűkösebb anyagi feltételek mellett (amelyek elsősorban a színházra használható tereken és idősávokon érződhettek) a kínálat – az azt immár negyedik éve válogató Zsigó Anna elmondása szerint – ebben az évben először két komponensű volt: […]

Az Under500 fesztivált a Covid hívta életre és idén ötödjére rendezték meg az Artusban. A név is innen – az ötszáz fő feletti rendezvények tilalmából – ered. A program többnyire a kortárs táncból és társterületeiből: a kortárs képzőművészeti, zenei és a performatív közegből gyűjti résztvevőit. Szervezőgárdája is olyan művészekből áll, akik fontosnak tartják, hogy  a […]

Somló Dávid munkái jól behatárolható körben mozognak: a résztvevőket különböző irányból érkező hangokkal veszi körbe. Szabad- vagy zárt téren, kisszobában vagy a Széll Kálmán téren, az előadókra applikált vagy a résztvevők által mozgatott hangszórókkal, ilyen vagy amolyan hangok: egészen más élmény, mégis ugyanannak a variációi. Vass Imre előadásait ezzel szemben nem lehet egy szálra, talán […]

November 18-án a Trafóban adják át a legjobb hazai kortárs táncelőadásért járó független szakmai díjat – párban a 4. Halász Péter-díjjal –, a jelölt produkciók laudációi már most olvashatók.

Talán a kényszeresség teszi (Lukács Levente és Rácz Réka után szabadon: I do have OCD), hogy hiába is nehéz, ha nem lehetetlen közös nevező alá vonni az Under500 minifesztivál előadásait és workinprogress-bemutatóit, én azért megpróbáltam. Persze többnyire csak szörnyű általánosításokat tudtam listába szedni, például hogy informálisak, van bennük valami furcsa közvetlenség és/vagy közösségi szellem; hogy […]

Nagy kérdése a kortárs színikritika írásnak, hogy egyáltalán szükség van-e rá. Ha a válasz igen, akkor a következő kérdés, hogy milyenre. Milyennek kéne lennie annak a kritikának, amely hatással van a nézőkre, ami, hogy úgy mondjam, érdekes? A kortárs tánc és performanszok esetében még nehezebb a helyzet: az egész ott kezdődik, hogy mit is írjunk le.

A 21. Hangosító apropója az augusztus végén átadott 15. Lábán Rudolf-díj és a 2. Halász Péter-díj, a hívószó pedig a kísérletezés. Három nominált mű alkotói a vendégek: A CHNGNG létrehozója: Dömötör Judit, A Hodworks Délibáb című előadásának koreográfusa: Hód Adrienn és az IITTHHOONN alkotói: Somló Dávid és Vass Imre. A beszélgetést Gócza Anita moderálta.

Augusztus 31-én a Trafóban lesz a 15. Lábán-díj és a 2. Halász Péter-díj átadója. Ez utóbbi elismerés célja, hogy felkutassa és ismertté tegye a műfaji határokat tágító performatív kezdeményezéseket. A díj jelöltjeivel ezúttal interjúkat készítettek a kuratórium tagjai. Somló Dáviddal és Vass Imrével – az ITTHHOONN című lakásszínházi előadás alkotóival – Rádai Andrea beszélgetett.

Cuhorka Emese, Molnár Csaba, Téri Gáspár, Vadas Zsófia Tamara és Vass Imre az utóbbi években a kortárs tánc műfaja mellett egyre sűrűbben tűnik fel a színház és a performansz, illetve az újcirkusz területén, jellemzően kollaboratív projektekben. Pályájuk alakulásáról és a kollektív alkotás, az alkotói együttműködés irányába történő elmozdulásukról Szabó-Székely Ármin beszélgetett velük.

A lélek tereit kutatják, a Zadam Társulat felszínesebben, de magával ragadó dinamikával, az IITTHHOONN sokkal komótosabban, mélyre ásva és beengedve minket az otthonteremtés mindennapjaiba, melankolikusabb és kevésbé izgalmas módon.

Az idei PLACCC fesztivál immáron 13. alkalommal igyekszik újradefiniálni, sőt újrateremteni Budapestet: a köztereken és a kisebb műhelyekben megvalósuló performanszok ugyanis nemcsak váratlanul intenzív befogadói pozíciót, hanem egyszersmind egészen sajátos, intim városélményt is kínálnak.