Vinnai András Archives

Nagy Klára: Minden jót, Bástya Színház!

2in1 kritika: Vinnai András: A szerelem zsoldosai; Katy Brand: Minden jót, Leo Grande – Bástya Színház

2025-ben meglepő, ha új színház nyílik Budapesten – mostanában inkább bezárni szoktak. Magánfinanszírozásnak köszönhetően a régi Bástya mozi helyén februárban mégis megnyílt a Bástya Színház Ozsgyáni Mihály művészeti és Behrmann Mariann ügyvezetésével. A jelenlegi, kivéreztetett színházi helyzetben jól érzékelhetően előtérbe kerül a piaci finanszírozás szerepe. Elsősorban olyan színházi kezdeményezések tudnak elindulni (vagy egyáltalán felszínen maradni), […]

Üzen a Szerk. #10

Meg nem írt cikkek/kritikák

kritika

A Színház folyóirat egyetlen forint állami támogatást sem kapott a 2025-ös megjelenésre. Nem gondoljuk, hogy ez rendjén van, de változtatni rajta nem tudunk. Te viszont, kedves olvasó, dönthetsz úgy, hogy bármily kicsi összeggel is, de segíted a független színházi szaksajtó fennmaradását. Az ezzel kapcsolatos információt megtalálod a cikkek végén és a honlap nyitó oldalán. Köszönjük, […]

Gabnai Katalin: Egy nő meg egy férfi

Kérjük, hagyják szabadon a biztonsági sávot! – Dumaszínház

„A nevetés – diadalének: a pillanatnyi, újonnan fölismert fölény kifejeződése”. Nem szó szerint idézem Marcel Pagnol, a francia író és filmrendező Jegyzetek a nevetésről című írását, de igazat adok neki, s míg a bejutásra várók sorában állok, az ő definíciója kapcsán méltányolom az est alkotóinak címadását. Tudnak ők valamit. Tudják, hogy amikor a metróban elhangzik […]

Hajnal Márton: Vicc az egész

Vinnai András: Szarvasnak gyermeke – TÁP Színház

Elsőre nem magától értetődő, hogy egy csapat a kollektív karantén-kényszer alatt-után pont az elvonulás és bezárkózás iránti vágyról csináljon egy előadást.

Puskás Panni: Csak nevetni

2 in 1: Az algoritmus (k2 Színház, Dumaszínház, MU Színház) / Irodai patkányok (Orlai Produkció, Dumaszínház, FÜGE, Jurányi)

Irodai életforma, kiégés és robotizált szexualitás – jelenünk égető problémái ezek, és egyáltalán nem gondolom, hogy ilyesmivel nem szabad viccelni. Ugyanakkor vágytam volna rá mind Az algoritmus, mind az Irodai patkányokesetében, hogy ennél egy kicsit messzebbre merészkedjenek a választott anyagban.

Puskás Panni: A XX. századdal nem szabad viccelni

Magyar nátha – kórképek a magyar nép zivataros századaiból

Két nappal a parlamenti választások előtt, a kampány okozta őrjítő hangzavarban az ember szívesen néz a magyar történelmen élcelődő kabarét. Kérdés azonban, pontosan meddig illik viccelni a magyar történelemmel.

Urfi Péter: Szereljük egymást, gyerekek!

Fear the Szaknévsor – Dumaszínház

A legnagyobb közhelyek következnek egymás után, de ebben az esetben ez inkább erény.

ADORJÁNI PANNA: AHHOZ KÉPEST JÓL ÁLLUNK

Esszé a férfitest-reprezentációról három kortárs magyar előadás kapcsán

Az előadásnak ebben a férfiak csetlés-botlásait bemutató görbe tükrében tulajdonképpen az archetipikus heteroszexuális férfi képe kap új erőre.

Jászay Tamás: Anything goes

Bodó Viktor grazi Motel-rendezéséről

…aki már jól ismeri a rendező összetéveszthetetlen, a rendezett káosz meghatározta stílusát, úgy érezhette, hogy ezúttal kapott is ajándékot meg nem is, aki meg most ismerkedik vele, nem biztos, hogy a szívébe zárja ezt a színházi nyelvet.