Archive of posts published in the tag: William Shakespeare

Urbán Balázs: Létrák, csövek, szerelmek

William Shakespeare: Szentivánéji álom – székesfehérvári Vörösmarty Színház

A csaknem üres színpadon csövek és létrák. Nem egyformák, még ez utóbbiak sem, a csövek pedig végképp nem azok: szélesebbek és vastagabbak, rövidebbek és hosszabbak, egyenesek és így-úgy elgörbülők – és az enyémnél jelentékenyebb műszaki ismeretekkel alighanem pontosabban és szemléletesebben is leírhatók volnának. De ettől nyugodtan eltekinthetek, mert a csövek és létrák eredeti funkciója éppoly…

Sebesi István: Szellemjárás Kolozsváron

Shakespeare: Hamlet – Kolozsvári Állami Magyar Színház

Bejön a nyitóképbe rendezői bal hátulról a Hírnök (Kicsid Gizella). Óvatosan lépked, fehérre meszelt lábszára kilóg elkopott, katonai kabátot idéző, seszínű jelmezéből. Tar feje is fehéres, koponyáját kirajzoló sminkje is. Kísérteties jelenése mintha már a túlvilágból térne vissza. Csak annyira, hogy Hamletet átölelje és útjára bocsássa az eljövendő apokaliptikus utolsó ítélet felé. A záróképben is…

Karsai György: Lear anyó

Karsai György Andrei Şerban Lear királyáról

A Lear királyt csupa női szereplővel előadni nagy ötlet. Hogy pontosabb legyek, nagy ötletnek tűnik.

Vida Virág: Verbalitást mellőző mozgás

Az M Stúdió Hamlet-előadásáról

A rendező újabb és újabb aspektusban mutatja meg a szereplők közötti viszonyokat, mindezt a verbalitást mellőző mozgás nyelvén.

Deres Kornélia: Ardennes-i eklektika

Az Ahogy tetszik előadásáról

… a színészek a nézőtérről lépnek fel a színpadra, arcuk elé egy-egy pillanatig maszkot tartva.

Koltai Tamás: Nő az erőszak

A nyíregyházi Lear királyról

Ez a Lear úgy hangzik „shakespeare-ien”, mintha ma írták volna magyarul.

Stuber Andrea: Megint elmentek otthonról

A Lear királyról

Annyi mindenesetre megállapítható, hogy Gothár Péter alapjában véve képekben gondolta el Shakespeare tragédiáját.

Markó Róbert: Neonparádé

A kecskeméti Szentivánéji álomról

Az ötlet forintos: ahogyan Shakespeare erdeje, úgy a színház is a folyamatos szerepkényszerek és -cserék terepe – a kidolgozás ugyanakkor erős hiányérzetet hagy a nézőben.

Oroszlán Anikó: Ingyencirkusz

A pécsi III. Richárdról

A harsány látvány- és hangzásvilágban elvész az intimitás, az aprólékos, pontos jelentésképzés és játék, „bulvarizálódik” a mondanivaló.

Markó Róbert: Színház, és színész benne

Markó Róbert az Ahogy tetszikről és A makrancos hölgy, avagy a hárpia megzabolázásáról

A két előadást egymás után nézve a színház (a benne és általa való alkotás, a benne és általa való létezés) lényegéről juthat információhoz a figyelő néző.