„Egy politikai gyilkosság és annak tragikus következményei” – ez áll műfaji megjelölésként a Vörösmarty Színház bemutatójának színlapján. Ami műfaji meghatározásként kissé körülményes ugyan, de precízen jelöli meg a dráma és az előadás tárgyát. Shakespeare ritkán játszott történelmi tragédiájának főszereplője, Marcus Brutus nemcsak korszerűtlenül becsületes értelmiségi, de megrögzött pacifista is. Elítél minden erőszakot, ám éppen ez…
Ölbei Lívia: Az álmon túli csöndben
2 in 1 kritika: William Shakespeare: Szentivánéji álom / Göttinger Pál: Szénakutyák – Kőszegi Várszínház
„Más az éjszaka igazsága / más a nappalé (…)” – mondja Károlyi Amy Álomfejtés című versében, amely mintha a 40 éves Kőszegi Várszínház két saját bemutatójához született volna, mottóként mindkét előadás elé odailleszthető. A Szentivánéji álom és a Szénakutyák is olyan, mint mostanában a kőszegi nyári esték: alig enyhül a forróság, sötétülő bársony az ég –…
Urbán Balázs: Létrák, csövek, szerelmek
William Shakespeare: Szentivánéji álom – székesfehérvári Vörösmarty Színház
A csaknem üres színpadon csövek és létrák. Nem egyformák, még ez utóbbiak sem, a csövek pedig végképp nem azok: szélesebbek és vastagabbak, rövidebbek és hosszabbak, egyenesek és így-úgy elgörbülők – és az enyémnél jelentékenyebb műszaki ismeretekkel alighanem pontosabban és szemléletesebben is leírhatók volnának. De ettől nyugodtan eltekinthetek, mert a csövek és létrák eredeti funkciója éppoly…
Bejön a nyitóképbe rendezői bal hátulról a Hírnök (Kicsid Gizella). Óvatosan lépked, fehérre meszelt lábszára kilóg elkopott, katonai kabátot idéző, seszínű jelmezéből. Tar feje is fehéres, koponyáját kirajzoló sminkje is. Kísérteties jelenése mintha már a túlvilágból térne vissza. Csak annyira, hogy Hamletet átölelje és útjára bocsássa az eljövendő apokaliptikus utolsó ítélet felé. A záróképben is…
A Lear királyt csupa női szereplővel előadni nagy ötlet. Hogy pontosabb legyek, nagy ötletnek tűnik.
A rendező újabb és újabb aspektusban mutatja meg a szereplők közötti viszonyokat, mindezt a verbalitást mellőző mozgás nyelvén.
… a színészek a nézőtérről lépnek fel a színpadra, arcuk elé egy-egy pillanatig maszkot tartva.
Ez a Lear úgy hangzik „shakespeare-ien”, mintha ma írták volna magyarul.
Annyi mindenesetre megállapítható, hogy Gothár Péter alapjában véve képekben gondolta el Shakespeare tragédiáját.
Az ötlet forintos: ahogyan Shakespeare erdeje, úgy a színház is a folyamatos szerepkényszerek és -cserék terepe – a kidolgozás ugyanakkor erős hiányérzetet hagy a nézőben.