…csodálkoznék is, ha nem merülne fel Stohl András neve a legjobb férfi főszereplők, illetve a Mary Warrent játszó Péter Kata és az Abigail Willimast megformázó Szilágyi Csenge neve a legjobb női mellékszereplők között.

Szűnni nem akaró taps kísérte Mohácsi János Istenítélet-rendezését tegnap este. Mohácsi harmadszor alkalmazta színpadra Arthur Miller A Salemi boszorkányok című drámáját, és a mai megbeszélésen elmondta, olyan műnek tartja, amit minden tíz évben meg kellene csinálni. A történet fontossága, az örök aktuális társadalomkritikai olvasat vitathatatlan. Jelen valóságunkra vonatkoztatható párhuzamokat is bőven találhatunk benne: a hatalom önlegitimáló technikái, az ideológiai köntösbe bújtatott hatalmi harc vagy épp a félelemből hamisan tanúzó ember mind-mind ismerősek lehetnek számunkra. Nincs szükség konkrét politikai utalásra, direkt aktualizálásra ahhoz, hogy a néző magáénak érezhesse az előadást.

A Mohácsi-testvérek fordításán alapuló feldolgozás címében eleve bujkál valami feszítő kettősség, hiszen egyszerre vonatkozhat az ártatlan emberek elégetésére (tűzpróba), miközben ironikus reflexió is lehet azokra, akik a szószékből vagy a bírósági pulpitus mögül Isten nevében prédikálnak és döntenek élet és halál fölött. Ez a kettősség megjelenik a szövegben, illetve a komolyság és irónia között egyensúlyozó jelenetekben is. A poénok oldják a feszültséget, valamint az eredeti darab kissé patetikus jellegét.

A Vígszínház előadása, az Istenítélet

A döntéshozókhoz attribútumszerűen kötődnek olyan tulajdonságok, amelyektől folyamatosan nevetségessé válnak. Ilyen pl. az orvos (Lukács Sándor) alkoholizmusa, hogy Hale tiszteletes (Hevér Gábor) sosem veszi észre, ami az orra előtt van, vagy az, hogy Parris tiszteletes (Hegedűs D. Géza) sejthetően szereti a „friss húst”. Azzal, hogy ezek az emberek folyamatosan nevetséges helyzetekbe keverik önmagukat, gyarlóságuk és butaságuk lepleződik le. Ehhez képest a Proctor házaspárnak (Stohl András és Herczeg Adrienn) és az ő pártjukon állóknak nincsenek olyan, helyzetkomikumra épülő jeleneteik, amelyekben ők maguk válnának nevetségessé. Van viszont egy otthoni pillanat, amikor John Proctor nyuszikás viccet mesél vacsora közben a feleségének. Számomra ez volt az első olyan jelenet, amikor elkapott az előadás, innentől kezdve vált érdekessé és személyessé Stohl játéka. Eleinte ugyanis csak arra tudtam figyelni (mert zavart), hogy nem értem rendesen a kórust. A tömegjelenetekben azt éreztem, kissé kaotikussá válik, ahogy a színészek túlkiabálják egymást, az énekeknél pedig nagyon sok szót nem hallottam jól.

Úgy vettem észre, a kisebb jelenetekben tudnak igazán érvényesülni a színészek, illetve a kihallgatások során, amikor rövidebb epizódokban egy-egy személy kerül központi helyzetbe. Az ekkor megmutatkozó teljesítmények alapján csodálkoznék is, ha nem merülne fel Stohl András neve a legjobb férfi főszereplők, illetve a Mary Warrent játszó Péter Kata és az Abigail Willimast megformázó Szilágyi Csenge neve a legjobb női mellékszereplők között.

Hogy az előadás utáni megbeszélés mennyire hasznos, vagy mennyire inkább csak kellemetlen kényszerűség az alkotók számára, egyre kevésbé tudom megállapítani. A beszélgetés ismét kissé döcögősen indult, az utóbbi napokat végigkövetve olykor már együttérzést ébreszt bennem, ahogy egy-egy rendező odaszól Veiszer Alindának. Mohácsi János is inkább ironikus válaszokat adott eleinte az olyan kérdésekre, mint mit jelent a Víghez képest kisebb térben bemutatni az előadást. Később azonban, amikor Remete Krisztina jelmeztervező és Kovács Márton zeneszerző is hozzászóltak, érdekes információkat osztottak meg a vizuális és akusztikai elemek kialakításáról. Ha vita nem is tud kialakulni ezeken a találkozókon – mert nem cél, hogy kialakuljon –, érdekes pillanatai azért lehetnek. Azonban ez attól is függ, hogy az alkotóknak van-e kedve részt venni a beszélgetésben.

Poszt-it, 1. rész: június 10. péntek
Poszt-it, 2. rész: június 11. szombat
Poszt-it, 3. rész: június 12. vasárnap
Poszt-it, 4. rész: június 13. hétfő
Poszt-it, 5. rész: június 14. kedd
Poszt-it, 6. rész: június 15. szerda