Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház

Mit akarok?

Béres Mártával Proics Lilla beszélgetett

BÉRES MÁRTA hosszú ideig a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház egyik alapembere volt, nemrég szabadúszó lett, azóta többet dolgozik szerb társulatokkal is. Újvidéken az Anna Karenina című előadás előtt beszélgetett vele PROICS LILLA.

Pressburger Csaba: Fogyatkozás, átalakulás, leltár

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színházról

A címben foglalt három fogalommal írható le a Kosztolányi Dezső Színház folyó évadának első három előadása, de a magát kísérletező színházként meghatározó szabadkai teátrum és végső soron a teljes vajdasági magyar közösség jelen állapota is. A KDSZ ötfős állandó társulatát az előző évadban hárman elhagyták, és a csapatot a huszonötödik évad kezdetére is csupán egy…

Pressburger Csaba: Nézőhibáztatás

Tasnádi István: Nézőművészeti Főiskola – Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka

Elsőre magam is meglepőnek találtam, hogy Urbán András Tasnádi István Nézőművészeti Főiskola című drámáját viszi színre saját színházában. Hiszen mind Urbántól, mind az általa igazgatott Kosztolányi Dezső Színháztól távol áll a klasszikus értelemben vett szórakoztatóipar, amit az előadás színlapján szereplő meghatározás, tudniillik a „bohózat” sugall, de még a társadalmi szatírának az a könnyedebb, sokszor hahotázásra…

Kovács Bea: Szelektív filantrópia

Három vajdasági előadás

Míg Urbán a tőle megszokott in-yer-face stílusban, bár önmagához képest is extrém kulcsban alkot, Lénárd a királydráma-adaptációk klasszikus modernizáló nyelvezetével kísérletezik.[2] Figyelmünket inkább a tematikus összecsengések ragadhatják meg, pontosabban a kisebbségi, marginalizált csoportok felé fordulás.

Pressburger Csaba: Hol a forradalom, barmok?

Desiré Fesztivál 2017

Ha Szabadkára novemberben köd borul, biztos jele az annak, hogy kezdődik a Desiré Fesztivál. Így van ez már „emberemlékezet” óta, állítják a régi motorosok, akik immár kilenc éve részesei az Urbán András nevével fémjelzett nemzetközi kortárs színművészeti fesztiválnak.

Artner Sisso: Határvadászat és szecesszió

Desiré Fesztivál 2016

Kedvenc, kíméletlen balkáni kulturális randevúnkon idén is akadt bőven poszt-dramatikus színház, poszt-jugoszláv avantgárd, társadalom- és színházelméleti elő-szeminárium, multikulturális káromkodás és burek a fesztiválkocsmában, halászlé és tó Palicson. A Desiré fesztivál, az egyik legfontosabb nemzetközi regionális kortárs színházi szemle Szabadkán, idén a határokkal foglalkozott. Borderline alcímmel hirdették.

Rádai Andrea: Magyarnak lenni: semmi és minden

Magyar – temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és szabadkai Kosztolányi Dezső Színház – Zsámbéki Színházi Bázis

Az előadásból nem derül ki, hogy kinek a nevében – a magyarok által vagy ellenében – épül fel ez az erőszak-labirintus, nem választható el egymástól nemzeti szenvedés és nemzeti önsajnálat. Igaz, maga a kérdés sincs feltéve.

JÁSZAY TAMÁS: NEM LEHET ELMONDANI

Tolnai Szabolcs Exodusáról

Az előadás olyan, mint egy ismeretlen nyelven írott képes szótár, amit hol érdeklődve, hol elborzadva, legtöbbször mégis értetlenül lapozgatunk…

Gerold László: Szenvedély és szenvedés

Kosztolányi Dezső: Édes Anna – Szabadkai Népszínház - KRITIKA

…az előadás szövegkönyve a regény céltudatosan karcsúsított változata, számos részlet mellőzésével készült.

Kovács Bea: Főként történetek

A kolozsvári Interferenciák előadásairól

A fesztivál nem igazolta be a hívószava által keltett elvárásokat, hogy a fizikai színházi produkciók lesznek túlnyomóan jelen…