Tíz nap, több mint harminc produkció és végre érintkezés, sokk! A világjárvány okozta korlátozások lazításának hevében van mit pótolni, kiváltképp, ha elmaradt színházi bemutatókról van szó. A 31. THEALTER fesztivál premier-dömpinggel és másfél év pótlásának szándékával várja a közönséget.

Darvay Botond: Hívjuk magyar színházi életnek! Kurva életnek! Szegedinek! Thealternek! – Négy mondat/felkiáltás, mely harmincegy évet takar és leplez le. A passzusok némi cinizmusa ellenére mérhetetlen szenvedély és rajongás tör elő Balog József, a MASZK egyesület elnökének mondataiból. 2021-ben, a fesztivál történetében először, a teljes egyesület elesett az EMMI-hez (Emberi Erőforrások Minisztériuma) benyújtott működési pályázattól,[1] mégis kivitelezhetővé vált a fesztivál megszervezése. És zajlik! Kapcsolják ki telefonjaikat, de nyugodtan igyanak vizet az előadás alatt!

Bogya Tímea Éva: Az idei Thealter a tavaly elmaradt  harminc éves évfordulóra tervezett színháztudományi konferenciával indult, a Thealter 30(+1) konferencián a fesztivál és a függetlenek múltjáról, jelenéről és jövőjéről hallhattunk előadásokat. Nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy egy függetleneket foglalkoztató, alulról szerveződő fesztivál hogyan kezdi saját magát történetiségében szemlélni, hogy megszületett bennük az igény a történetiségük megfogalmazására. Itt kell megemlíteni az Imre Zoltán szerkesztette Alternatív színháztörténetek című kötetet, mely elsőként vizsgálta a független társulatok történetét; Imre Zoltán vezette a konferencia utolsó, találóan Maratonnak keresztelt szekcióját, melyben a színházi szakírás két doyenje, Fuchs Lívia és Nánay István három és fél órában vezettek végig a magyar alternatív színház évein. Ez talán olvasva soknak tűnik, valójában azonban nem lehetett betelni az élménnyel. Visszatérve az alternatív színháztörténetekre: a Thealter konferenciája ebből a szempontból is fontos, ha tetszik hiánypótló, mert az alternatív, független előadások dokumentációjára sokszor nem kerül annyi figyelem és erőforrás, mint az intézményi apparátussal rendelkező kőszínházak esetében. A konferencián öt, téma és generáció szerint elkülönített szekció volt, színháztörténészként  szívet melengető és reményteli érzés látni, hogy a fiatal és szenior generáció egy helyen tudott megjelenni. Az előadók a prózai színházon kívül az előadásokat, a színházi aktivitást más tudomány- és művészeti ágak vonatkozásában is vizsgálták, például Rihay-Kovács Zita (a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Doktori iskolájának hallgatója) Alternatív-e a független? előadása a jog és az előadóművészeti törvények felül közelítve keresett válaszokat a címben feltett kérdésre.

Freeszfe Egyesület: Caligula helytartója. Fotó: thealterphoto2021

A fesztivál első előadása  Samudovszky Adrian Caligula helytartója című rendezése volt; Székely János tézisdrámájának feldolgozásába elegánsan szövődnek bele a Színház- és Filmművészeti Egyetem felszámolásának “élményei”.

DB: Az elegancia abból a pimasz, de mindvégig tudatosan kezelt játékszerűségből fakad, miszerint a színpadi reprezentáció során a fiatal színészek úgy reflektálnak saját problémáikra – az SZFE körüli patthelyzetre –, hogy erre vonatkozóan direkt közlési mód és reflexió nem történik. Kegyetlen mesét játszanak, ahol a Székely- szöveg idomul a hét színész testéhez és gesztusrendszeréhez, hiszen parallel módon a színművészetis diákok kollektív drámája manifesztálódik a feszes tempót diktáló másfél órában. Egy vörös bársony, ám kopott színházi zsöllyében terpeszkedik Petronius, és amikor az utolsó néző is elfoglalja helyét az U alakzatú piros székekből álló nézőtéren, a merev tablókép megbomlik, és kezdetét veszi a javarészt statikus, kevés mozgással bíró színpadi játék. Hangsúlyt nyer a heves gesztikuláció, valamint a párbeszédek dinamikája és szonoritása. Petroniusnak, Jeruzsálem római helytartójának, és a zsidó Barakiásnak a történetét, vagyis annak a vitának a meséjét viszi színre a hét színész, ahol nincs kompromisszum, hiányzik a párbeszéd és a kölcsönös meghallgatás. Ha kell, akkor erőszakkal is a zsinagógába helyezik a sárgán vakító bálványt! Mintha a szereplők mindegyike elbeszélne egymás mellett, és önző módon mindenki csak és kizárólag a saját igazát hajtja, szélsőségekig feszítve azt. Major Erik Petronius alakítása félelmetesen hátborzongató: elméje másodpercek alatt elborul, és zavarodott tekintetében már ő maga sem érti erőszakosságának okát. De a manipulációnak és manipulálhatóságnak folytatódnia kell, ezért csettintésre ismét kimért állapotba kerül. A játék tempóját Major diktálja, hozzá igazodnak partnerei. Csákvári Krisztián Barakiása is lavírozik a kimért és higgadt lelkiállapotok között, de őt is szélsőségekig kergeti az a tudat, hogy az alku lehetősége még véletlenül sem vetődik fel mint potenciális megoldás a vita során. Kérdés, hogy a szócsatában ki, mikor és hogyan gyakorolhat önkontrollt? Kompromisszum nincs, hiszen a szobor, egy vakító narancssárga színű amorf kacsatest, mely Jeff Koons rozsdamentes acélból készült tükör felületű és neonfényű lufi állatait idézi, már a nézők bejövetele előtt a zsinagóga terében van. Véletlen egybeesés, hogy a játék történetének helyszíne rezonál a Régi Zsinagóga terére; itt még nagyobb annak a brutalitása, amit a narancssárga színű kacsaszobor képvisel: a párbeszéd lehetőségének hiánya!

Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem: Ahogy tetszik. Fotó: thealterphoto2021

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Shakespeare: Ahogy tetszik előadása úgy veszi birtokba a zsinagóga terét, hogy igyekszik a teljes épületet, annak minden szintjét játékba hozni. Magasból tekint a mélybe Rosalinda és Célia, miközben a birkózókat nézik, s a mélyből a magasba a szerelembe eső Orlando. De a tekintetek így is kiszúrják egymást, és a pillantások ütköznek egymással, bármekkora is legyen a tér, amelyet át kell hidalni a találkozáshoz. Szilvay Máté diplomarendezését meghatározzák a színek,  a fény-árnyék (tónus) kontrasztja: a fehér és a fekete valamint a kék és a fehér.

BTÉ: A Caligula előadásban még érdemesnek tartom megemlíteni a kacsaszobor narancssárga színét, ami szinte megtévesztésig hasonlít az #fd8100 árnyalatra. A zsinagóga tere akkor nyílt ki igazán, amikor annak templomi funkciójára irányítják a figyelmünket:  Petronius az oltár előtt állva, karjait magasba tartva próbál imádkozni, de nem sikerül neki. A tér megnyitásával játszik az Ahogy tetszik is. Az előadás első fele egy fekete paraván előtt zajlott, ami kvázi proszcéniumként szűkítette le a színészek mozgásterét. A klausztrofóbiás érzés Rosalinda (Kaszás Csenge) és Célia (Göllner Boróka) erdőbe meneküléséig tart, a paraván mögül az ardeni erdő tágas, világos térként jelenik meg szemünk előtt, melynek közepén egy kosztümös elektromos gitáros alak áll, Marton Richárd Zoltán személyében. A zenész állandó jelenléte és az élőzene még vitálisabbá, atmoszférikussá, misztikussá teszi az erdőt. Az itt uralkodó kék szín Próbakő (Vlasics Máté) kékre festett hajával is kapcsolatban áll, bár ez a kapcsolat nincs ennél különösebben érzékeltetve, megengedi a sejtetést, hogy ez itt Próbakő udvari bohócságának a terepe. Az különösen tetszett, hogy az erdő nem hozza el mindenkinek a boldogságot, a házasodni vágyó fiatalok sorában a Kovács Kata Milla által játszott Phoebe nem tud mosolyogni, nem tudja magára erőltetni Silvius szerelmét, akármennyire is ez lenne a helyes. A zsinagóga tere egyszerre volt áldás és átok a marosvásárhelyiek számára, az eredeti tér sokkal magasabb, koherensebb. Ez lehet a magyarázat a ritmus töredezettségére. Rosalinda (Kaszás Csenge) szerelemtől való félelme kapcsán elgondolkodtam, hogy túlzott óvatossága nem hat-e túlságosan anakronisztikusan? Hogy a szerelemtől való félelem igazából a nők becsületének a féltése, nehogy szajhának, tisztátalannak mondják. Illetve azon, hogy reflexió nélkül ismételjük ezeket a szerelmi történeteket.

Kosztolányi Dezső Színház: A csókos asszony lovagjai. Fotó: thealterphoto2021

DB: Ezzel ellentétben a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház  “szabadkai szindikális operettgálájába” , A Csókos Asszony Lovagjaiba beépül a reflexió a szerelmi történetek kapcsán, méghozzá nem is akárhogyan. A produkció első egységében a próbaruhát viselő hét színész, frontálisan, egymás mellett felsorakozva áll a proszcénium íve alatt, és felváltva tolják a nézők arcába mindazt az elégedetlenséget, amellyel mint társulati tagok szembesülnek az Urbán éra alatt: nem akarnak megint levetkőzni, ha már színészetet tanultak,  szeretnének színészkedni és nem civilből játszani, bezzeg más színházaknál van színes-szagos díszlet és sok jelmez, de nálunk semmi, csak állandóan üres tér… Még videóhívást is kezdeményeznek volt társulati tagokkal, arról, hogy miért hagyták ott az intézményt. Béres Márta például csak némán hallgat a kamera előtt, semmit nem mond arra vonatkozóan, hogy miért ment el. De nem is kell mondania semmit, mert így a finoman hangolt humor és önirónia ismét játékba lendül és oldja a nézőtéri hangulatot. Fontos is humorral kezelni a problémákat, mert így saját magunkon és saját nyomorunkon nevetünk, tudunk reflektáltan nevetni önmagunkon. A humor fokozása érdekében Urbán Andás személye is színre lép (Kucsov Borisz játssza), egy elrajzolt, karikatúraszerű figura alakjában: Tessék, most panaszkodjanak! Kiváló dramaturgiai fogás Urbán színrevitele, mert úgy válik a humor tárgyává az alak, hogy jelen van, de közben mégsincs. Csettintésre teljesül a színészek óhaja, hogy jelmezekben és színes díszletek között színészkedjenek, a fekete tér máris egy olcsó Disney Worlddé alakul: óriási molinókon giccs-szökőkút, giccs-almafa és ugrándozó giccs-(csoda)szarvasok, őzek dominálják a látványt. Teljes idill, ahol már nem cudar a világ, hanem zenés-táncos-kosztümös és cintányéros: mentével, dolmánnyal és matyó hímzéssel. Húzzad csak, kivilágos virradatig! Húzd, míg a szívemben is hajnalodik!… Akár egy operettgála tapsrend utáni végső fináléja is lehetne Kálmán Imre Csárdáskirálynőjének dala, de NEM! Az operett műfaja alibi és ürügy arra vonatkozóan, hogy a férfi nő vagy egyén és egyén közti nyelvi agresszivitást és abúzust tematizálhassa a produkció. De hajlamosak vagyunk megfeledkezni az operett kapcsán, mikor a naftalinból előkotort jelmezeket tíz-húsz éve legyártott díszletelemek között vonultatják fel, hogy a szórakoztatás mellett a dalszövegeknek igenis komoly súlyuk lehet. Az előadás többek között ezt a problematikát is taglalja oly módon, hogy a klasszikus slágerek dalszövegeit teljesen átírják, és csak néhol tartják meg az eredeti dalszöveget. Ezáltal összefonódik az eredeti szöveg az átírt szöveggel, és egymással szimbiózisban rámutatnak a zenén, koreográfián túlira is, arra, hogy miről is énekel a bonviván a primadonnának vagy fordítva. A hatásmechanizmus működik, mert amint dalra fakadnak a színészek, az alpári nyelv trágársága enyhül és valamennyire elfedi annak valódi kegyetlenségét, mert a körítés (zene, koreográfia, jelmezek) elemeli a valóságtól. Bravúr a társulat energiája és lendülete, amivel berobbantják a színpadot. Nincs megállás, nem lehet megpihenni, hanem táncolni kell, gyorsöltözni, űzni az ipart, hiszen ezt kérték: operettet és karnevált!

Kosztolányi Dezső Színház: Dogville. Fotó: thealterphoto2021

A vetítés a szabadkai csapat Dogville előadásában is visszaköszön – szintén Urbán-rendezés –, mikor gopro kamerát helyeznek a Grace-t alakító Fülöp Tímea fejére. A játéktér hátsó felében kifeszített filmvászonra vetített élő képsorok felerősítik a történetben megjelenő fegyelmezést, a hatalomnak való kiszolgáltatottságot és kizsákmányolást. Hatásos megoldás, amivel fokozni lehetett a Grace által elszenvedett brutalitásokat. A kifinomult eleganciát jelképező magassarkú is fegyelmezi a női testet, de másodpercek alatt arra eszmélünk, hogy szűk ketrec is fegyelmezi, megtöri ugyanazt a testet. Kiemelendő a megalázás metodikája, ahogyan a női testet a végletekig alázzák, roncsolják.

BTÉ: Egyetértek, annyi kiegészítéssel, hogy itt nem pusztán a női testet hajszolják a pusztulásba, hanem az idegen testét. A közösség és idegen, jövevény kapcsolatát vizsgálja az előadás, pontosabban egy zárt közösségét, amiben az egyén értékét a Dogville-béli tartózkodásának régisége határozza meg. A másik által jelentett veszélyre már az előadás első pillanatában ráhangolnak: a hangosbemondó felszólít, hogy nézzünk körbe nézőtársainkon, ki tűnik betegnek, ki tűnik olyannak, aki nem tisztálkodik. A koronavírus azon társadalom alakító következményeire is reflektálnak, ami bizalmatlanságot ébreszt a másik iránt. Az előjáték emeli univerzálissá Dogville történetét, azzal, hogy a hangosbemondón a narrátor behívja a Színésznőt – akit a Grace-t is alakító Fülöp Tímea játszik –, és elmondja róla, mindent megtesz azért, hogy tetsszen a rendezőnek, a nézőknek. Vagyis, hogy a dogville-i problémák visszatérhetnek más helyzetekben is. Grace veszély elől menekülve érkezik Dogville-be, ahol az asszimiláció érdekében mindent meg kell tennie, amit a régebbi lakosok kérnek tőle. A munka lassan kizsákmányolásba fordul, amit a színészek térben elfoglalt helye is jól érzékelteti, Grace egyre gyorsabb tempóban szalad egyik lakostól a másikig, egyre több kéretlen fogdosást szenved el. Az idegen akkor a legértéktelenebb, ha még csak nem is dolgozik. Verebes Andrea remekül alakítja a legkegyetlenebb karaktert, aki egyszerű manipulációval éri el, hogy Grace az elszenvedett abúzusokat jogosnak gondolja. Az idén bemutatott Promising Young Woman film jutott eszembe, amiben az egyik erőszaktevő meg van róla győződve, hogy nem önhibájából fojtott meg egy lányt és, hogy ő az áldozat. De ahogy a filmben, úgy itt is visszanyal a fagyi, az összes lakos meghal, az egykori pompára és a megsemmisülésre csak az egyetlen boldog pillanatban felállított Dogville felirat emlékeztet.

DB: Igen, a világjárvány beemelése a dogville-i történetbe valóban univerzálissá pozicionálja a szűk közösség tragédiáját, de még véletlenül sem a mi városunkról szól ugyebár, hiszen bemondták: Ez a történet nem az önök városáról szól.

k2 Színház: Rosencrantz és Guildenstern halott. Fotó: thealterphoto2021

A Király Dániel rendezte Rosencrantz és Guildenstern halott produkcióval kapcsolatban viszont vegyesek az érzéseim. A k2 Színház Tom Stoppard szövegével dolgozott, melyben Hamlet két meghalt barátjának perspektívájából nézzük a történetet, bemutatva a lét és a nemlét közötti végtelen űrt, ahol az idő lelassul és a tér kitágul. S mi van ebben a végtelen űrben? Játék, méghozzá önfeledt! Király egy egyszerű térbe helyezte az öt színészt, akik belépésük után csak akkor hagyhatják el a fehér balettszőnyeg felületét, ha a köztes állapotból kibillennek a végleges nemlét stádiumába. A produkció teljes időtartama alatt egyenletes fényben úszik a helyiség, melyet arénaszerűen vesz körbe a nézőtér. Időnként olyan, mintha tornaruhás, sapkás, szelíd gladiátorok mérkőznének egymással és egymás mondataival, szavaival. Színészcentrikus rendezés, mert az egy, viszonylag szűk térben mozgó színészek passzolgatják a dráma adta szituációkat, illetve Rosencrantz meg Guildenstern szerepét is. Mindenki kipróbálhatja magát egyik vagy másik szerepkörben. Kiemelendő Bán Bálint és Piti Emőke érmefeldobós kettőse, ahogyan szemtelenül kiaknázzák az egyszerű szituáció adta játszási lehetőséget. A páratlan színészi teljesítmény ellenére azonban elfárad az egyszerű forma, az előadás könnyedén elengedi a néző  figyelmét. De a színészi játék miatt megéri az űrben maradni, és figyelni a már-már gyermeki önfeledtséggel hajszolt játékot, mely a láthatóságért és az elfelejtés ellen küzd.

Folyt köv.

Mi? A Csókos Asszony Lovagjai – szabadkai szindikális operettgála
Hol? Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka, Szerbia/Thealter 2021
Kik? Rendező: Urbán András. Szereplők: Búbos Dávid, Kucsov Borisz, Mészáros Gábor, Verebes Andrea, Fülöp Tímea, Horváth Blanka f.h., Dedovity Tomity Dina f.h.
Felvételről közreműködnek: Béres Márta, Nagyabonyi Emese, Mészáros Árpád, Mikes Imre Elek

Mi? Lars von Trier, Christian Lollike, Vedrana Božinović: Dogville
Hol? Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka / Thealter 2021
Kik? Rendező: Urbán András. Szereplők: Búbos Dávid, Fülöp Tímea, Kucsov Borisz, Mészáros Gábor, Verebes Andrea

Mi? William Shakespeare: Ahogy tetszik
Hol? Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, Marosvásárhely, Románia
Kik? Rendező: Szilvay Máté. Szereplők: Adorjáni Nagy Zoltán, Boros Bence, Drunek Sára, Göllner Boróka, Karsai Dóra, Kaszás Csenge, Kovács Kata Milla, Nagy Norbert, Németh Kristóf, Szabó Fruzsina, Tamás Csanád, Varsányi Szabolcs, Vlasich Máté

Mi? Székely János: Caligula helytartója
Hol? Freeszfe Egyesület, Budapest, Magyarország
Kik? Rendező: Samudovszky Adrian. Szereplők: Major Erik (Petronius), Katona Péter Dániel (I. Agrippa), Csákvári Krisztián (Barakiás), Váradi Gergely (Júdás), Kisari Zalán (Lucius), Lelkes Botond (Probius), Kenéz Ágoston (Decius)

Mi? Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott
Hol? K2 Színház, Budapest, Magyarország /Thealter 2021
Kik? Rendező: Király Dániel. Szereplők: Bán Bálint, Formán Bálint, Gyöngy Zsuzsa, Piti Emőke, Szabó Zoltán

 

[1] https://szeged.hu/hirek/42131/lenullazta-a-hatalom-a-szegedi-maszk-ot-meg-az-is-titok-kik-huztak-ki-a-szonyeget-az-egyesulet-laba-alol https://szinhaz.online/a-szonyeg-szelen-a-szegedi-maszk-egyesulet-nem-nyertek-mukodesi-tamogatast/

Facebook Comments