Ha kapcsolódást keresünk a két vendégest között (s erre mindig hajlamos az ember, ha egymás mellett értékel két előadást), akkor azt valahol a női energiák dominálásában találhatjuk meg.
Letisztult formakultúrájú, világos gondolatvezetésű, formátumos Csehov-értelmezést van szerencsénk látni.
Deres Kornélia: Pár doboznyi élet
Az óra, amikor semmit sem tudtunk egymásról - Schauspielhaus Graz - Szputnyik - KRITIKA
Az eltérő mediális technikák okos kihasználása a perspektívák izgalmas, feszesre komponált táncát eredményezi.
Az esztétikát felváltja a nem-esztétika, a színházat a nem-színház, a táncot a nem-tánc.
Valami furcsa, nosztalgikus, ugyanakkor anakronisztikus, szinte csehovi hangulat lengi körül ezeket az embereket.
Markó Róbert: Életek és más játékok, történelem és más mesék
Rechnitz - Münchner Kammerspiele - KRITIKA
… ezek az öltönyös-kiskosztümös, végtére is szerfölött szimpatikus européerek: tömeggyilkosok.
Az öt játékos úgy bújik egyik figurából a másikba, ahogy a darabban Lorenzaccio vált át a gazember szerepéből a megmentőébe.
Nagy Józsefet színpadon legutóbb három éve a MU Színházban láttam. Az akkor bemutatott Utolsó tájkép érzékeny, csöndes hangokkal és furcsa tárgyakkal elővarázsolt költészete lenyűgözött. A Trafóban bemutatott Entracte (Felvonásköz) sokban hasonlít a három éve alkotott opushoz, de alapkoncepciójában lényegesen eltér attól. Sokan mondják, hogy Nagy mindig ugyanolyan. Ha csak a felszínt nézzük, nehéz vitába…
Polgár Csaba rendező – végzettsége szerint zenés színész – a Herrmann csatája lehetőleg minden olyan elemét meg-, el- vagy átváltoztatta, amely bizonyíthatná a szakirodalom gyakori, s egyébként alapvetően jogos álláspontját, miszerint Kleist darabja tipikusan romantikus színmű volna. A pátoszból iróniát formált, a hazafiasságot önreflexióba fordította, a HOPPart előadásának kulcsává emelve az interpunkciót, legelőbb is…
