Feri már nem akart többször kijönni, de még mindig visszatapsolták.

– A Finita la Commedia társulata a napokban rangos európai fesztiválról érkezett haza. Hol jártatok?
– Düsseldorfban, Pina Bausch fesztiválján. A világhírű koreográfus már második alkalommal művészeti vezetője a Nemzetközi Táncfesztivál Észak-Rajna-Vesztfália nevű rendezvénysorozatnak, amely három városban, Düsseldorfban, Essenben és Wuppertalban jelenleg is zajlik.
– Honnan ismer benneteket Pina Bausch?
– Robert Sturm, az asszisztense rendezőként dolgozott Magyarországon. Én még Szolnokról ismerem. Egyszer eljött a Szigetre, és megnézte az Exit (Kaspar-variációk) című előbemutatónkat. Azt mondta utána, hogy szerinte ez tetszene Bauschnak, adjunk róla felvételt. Elküldtük a kazettát, meg is kaptuk a meghívást, de akkor meghiúsult az utazás.
– Miért?
– Erről nem akarok beszélni. Nem kellett volna itthon elmondanunk másoknak.
– Ez mikor történt?
– Úgy négy éve.
– Akkor volt Pina Bausch először a Fesztivál művészeti vezetője. Azóta folyamatosan kapcsolatban vagytok?
– Robert szemmel tartja a hazai színházi eseményeket. Gratulált, miután Szarajevóban az Emberkönyvvel díjat nyertünk, és megint kért felvételt. Elküldtük, és négy hónap telt el mire Bausch megnézte, akkor viszont rögtön jelezte Robertnek, hogy szeretné meghívni az előadást.
– A fesztiválon részt vevő koreográfusok és együttesek névsora nagyon illusztris…
– Nekem az volt a benyomásom, hogy Bausch nem kifejezetten sztáregyütteseket hívott meg, hanem arra törekedett, hogy a világ minden tájáról különböző nációk, sokféle szemlélettel jelen legyenek.
– Azért a párizsi opera balettegyüttese nyugodtan nevezhető sztárcsapatnak, ráadásul éppen Pina Bausch-alkotással léptek fel: Gluck Orfeusz és Euridikéjének „táncopera” változatával.
– Sajnos nem láthattuk, mert egy időben ment a mi előadásunkkal.

– Például a Wuppertali Táncszínháztól a Palermo Palermót. Ez Bausch több mint tizennyolc éve készült darabja. Iszonyú jó volt az előadás, olyan energiái voltak… Különösen a nőknek. Az látszott, hogy Bausch mindegyik nőbe beletette saját magát. Robert elmesélte, hogy egy ideje már nem mutat elő semmit, teljesen a táncosaiból merít. Egyébként én is hasonló módszerrel próbálok. Be kell vallanom, hogy a Palermo Palermóról nem tudtam, hogy olyan régi előadás, és át is suhant az agyamon: Bausch azért sok videót nézhet, sokfelől merít. Aztán rájöttem: Bausch hat a többiekre, hiszen a Palermomindegyiknél régebbi. Itthon a DV8 előadásán is láttam olyan megoldást, amely már a Palermóban szerepelt. Düsseldorfban megnéztünk még egy erőteljes, technikás brazil együttest, és egy dél-afrikai társulatot, amelyben fantasztikus férfi táncosok voltak.
– Találkoztatok Pina Bausch-sal személyesen is?
– Nagyon szerényen és közvetlenül viselkedik, de mindig sokan veszik körül, ezért nem mentünk oda bemutatkozni. De a Palermo szünetében megismerte Ferit (Fehér Ferencet, az Emberkönyv című szólódarab előadóját – a szerk.), és ő kezdeményezte az ismerkedést. Elsőre is fantasztikus tisztelettel és szeretettel beszélt vele. Egyébként mindenkivel ilyen.
– Hogyan fogadta a közönség az Emberkönyvet?
– A végén lehetett érezni a taps mélységét. És ezt nagyon szeretem. Feri már nem akart többször kijönni, de még mindig visszatapsolták.
– Muszáj megkérdeznem: köztudott, hogy Ferivel külön útra léptetek; végleges a szakítás?
– Feri a régi, közös darabjainkat sem akarta már játszani, de most mintha fordult volna benne valami. A régieket fogjuk még játszani, de újat közösen már nem tervezünk. Ő egyértelműen a saját útjára akart térni, és én sem tudok már visszafordulni.
– A Haru spex és az Escurial már a Finita la Commedia Fehér Ferenc nélküli korszakának előadásai. Megfogalmazható, hogy Juhász Anikó (O. Caruso) merre veszi most az irányt?
– Engem most nagyon érdekel Tóth Gergely. Ő teljesen másképp működik, mint Feri, de szerintem iszonyúan tehetséges. A zene felől érkezett, elektronikus zenészként kortárs együtteseknek készített zenét, de például rádióműsora is volt. Szuperérzékeny, kreatív, okos, széles látókörű. Filmet csináltunk vele és Szenteleki Dórival, nagyon hosszú, háromszor egyórás felvétel már elkészült, most tervezzük megvágni. Gergőt nem lehet rögzíteni. AzEscurial előadásán megy a film, közben ő – teljesen szabadon – járkál, odamegy a mikrofonhoz, énekel, behoz egy képkeretet. A rögzíthetetlen, megismételhetetlen szabadság a lényeg. És nagyon jó, hogy Gergőnek nincsen semmilyen előzetes színházi tapasztalata, sohasem csinál úgy, ahogyan egy színész szokott. Ettől hiteles.
– Az Emberkönyv hősét Szabad lénynek hívják. Nem erőltetett párhuzam azt kérdeznem, hogy most is a szabad lényt keresed?
– Valamit valahol elvesztettünk. Végérvényesen. – írtam. Azt gondolom, Gergőben újra megtaláltam „a fehér lapot”. Szeretek olyan emberekkel dolgozni, akikben frissességet, érdekességet találok.

Budapest, 2008. november 24.

Kapcsolódó link:
Kritika az Emberkönyvről (SZÍNHÁZ, 2006. február)