A Nemzeti Színház Remenyik-bemutatója amilyen rövid, olyan vékony is.

Remenyik Zsigmond 1955-ben írt, ötven évvel korábban játszódó Pokoli disznótora kissé hevenyészett egyfelvonásos. Bizarr népies bolondság, rövid tanyasi villámtréfa, szerény comico-historico-horroristico-pásztori mű. Sejteni lehetett, hogy a Nemzeti Színház bemutatóját rendező Dömötör András nyersanyagként használja majd, s valamiképpen elrugaszkodik tárgyától. De nem sikerült elég nagyot ugrania. Visszaesett. Rántott magával mindannyiunkat.
A Pokoli disznótor Gobbi Hilda színpadi előadásának domináns eleme a díszleteket és jelmezeket tervező Antal Csaba alkotta eklektikus művilág. Képeskönyvszerű porta piros Suzuki Swifttel az udvarban. Kicsinyített nádfedeles ház, aprócska kerítés, életnagyságú kerti törpe, gémes kút (hórihorgatlan gémmel), kutyaól láncos kutyával, törékeny liba, áldozati gipszbárány, forgó-tekergő, szoláriumozó, elöl-hátul Jézus-szobor. Ebbe az agyalágyultan bukolikus tájba robbannak be a szereplők a máshogyan stikkes, budoárpiros jelmezeikben. Vérszínű kűrruha, bűrmelles, pliszírozott fehér parasztgatya, miniszoknyás kánkándressz, sárga-fehér világító közbiztonsági mellény. Markánsan szemzavaró látványdömping.
A produkció másik meghatározó vonása a zene. Márkos Albert kortárs opera jellegű muzsikát szerzett a műhöz, amelyet az ötfős kisegyüttes – két vonós, fúvós, dobos és zongorista – tisztességgel kínál fel a színészeknek az előadás során, s ezen túlmenően a falusi kutyák vonítását is jelesen interpretálja.
Partitúrába ereszti tehát Dömötör a játszókat, hogy a mű soványka társadalomkritikai üzenetét kiénekeltesse velük. A gazda ugyanis gonosz, haszonleső ember, akinek egyetlen célja a disznótorba meghívott helyi notabilitásokat eléggé lekötelezni ahhoz, hogy a közeljövőben stallumokra és előnyös üzletekre tehessen szert. A rendezés erre a vendéglátásra hegyez, amely afféle „úri muriba”, sőt egyenesen vad orgiába torkollik. Hogy aztán a váratlan haláleset után, egy kínos teknőcsere és egy sajátos feltámadás nyomán a ház anya-anyós-boszorkánya megnyugtasson bennünket: ki-ki el fogja nyerni méltó büntetését. A mamaszomorító házaspár nem nyughatik majd, a szállást és ételt hiába kérő, majd a kamrát kirabló csavargópárosnak viszont nem lesz bántódása.

Molnár Piroska, Gazsó György, Orth Péter, Mészáros Piroska / Koncz Zsuzsa felvétele

Nem számolhatunk be sem különösebb rendezői leleményről, sem átütő dinamizmusról az anekdotikus cselekmény lebonyolítását és a durva dőzsölés ábrázolását illetően. (Milyen ügyetlenül eldugott és kihasználatlan például a disznódarabolás alig látható szcénája!) Voltaképp az alkotói szándékot is éppen csak érteni véljük. Pedig nem ab ovoelfogadhatatlan akár az a koncepció sem, amelynek jegyében egy vad, erőteljes színházi estén egyetlen jóleső dallam se hangozzék fel, a daloló szereplők pedig egyáltalán ne tudjanak énekelni. Bár ez utóbbi kívánalomnak jószerével csak a Gazdát játszó Gazsó György felel meg maradéktalanul. Igaz viszont, hogy az ő ritmusérzékét, táncos mozdulatait figyelni már-már ide nem illő élvezetet jelent.
Molnár Piroska – akinek volt már jobb dolga evvel a darabbal 1992-ben Kapolcson – nagy szakmai alázattal tárja elénk hatalmas színészi tárházának azt a kicsiny zugát, amelyet a darab és az előadás igénybe vesz. Szívesen hozzuk szóba az anyóst adó Lázár Katit, akinek minden néma üldögélése vagy járkálós prézsmitálása jelentékeny. És ugyanilyen szívesen nem említjük meg a többi szereplőt. Valamennyien becsülettel teszik a dolgukat, de tűz nincsen bennük, ezt azonban alkalmasint nem nekik kell felróni, hanem a tűz csiholóinak.
A Nemzeti Színház Remenyik-bemutatója amilyen rövid, olyan vékony is. Népszínmű-paródiának nem elég szellemes. Szürreális tobzódásnak nem elég munkás. Stilizációnak nem elég hatásos. Ízlésficamnak nem elég eredeti. Őrületnek nem elég fékevesztett. Fals farce egy fél estére, a fél fogunkra.

*A cím önkényes műfaji megjelölést fejez ki, nem egyebet. Mivel a Nemzeti Színház új bemutatóját nem lehet egy lapon említeni a Pintér Béla Társulat remek Parasztoperájával.
Remenyik Zsigmond: Pokoli disznótor

Díszlet-, jelmeztervező: Antal Csaba. Dramaturg: Várady Zsuzsa. Zene:
Márkos Albert. Rendező: Dömötör András.
Szereplők: Gazsó György, Molnár Piroska, Lázár Kati, Szemenyei János/ Szőcs Artur, Herczeg Tamás, Stork Natasa, Földi Ádám, Gerlits Réka, Mészáros Piroska, Makranczi Zalán, Orth Péter, László Attila.
Zenészek: Puskás Péter, Szabó Hunor, Csárics Sándor, Hock Ernő, Jávorka Ádám.

Nemzeti Színház, 2009. január 10.