Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Dömötör András

Gabnai Katalin: Pózok és sündörgések

Káli holtak – Katona József Színház, Kamra

Rég volt ilyen. Kis időre lebénultam az ijedtségtől, amikor a szerkesztőség felkért ennek az előadásnak a megnézésére. Halogattam volna még, mert magam előtt is igyekeztem titkolni, hogy Térey Jánosnak ezt a Jelenkor Kiadónál 2018-ban megjelent könyvét úgy egyharmadánál abbahagytam, s nem is szándékoztam kézbe venni a későbbiekben. Nem voltam büszke olvasói kudarcomra, hisz annyian írták,…

Gabnai Katalin: Az utolsó szertartás

AlkalMáté Trupp: Jordán Adél

Akkor hát, ennyi volt! – gondolhatnánk, de nincs ez így. Mert az a másfél évtized, amelynek minden nyarán együtt dolgozott a Máté Gábor és Horvai István vezetésével 2003-ban végzett színész-osztály, nyomott hagy a magyar színházi kultúrában. Az első három év zsámbéki előadásai, a Migrénes csirke, az Éjféltájban mondta meg, hogy mi baja és a Belemenekülők…

Gabnai Katalin: Apád, anyád ide jöjjön!

Rossini – Mozart – Milhaud : FIGARO³ - operamix Az Eiffel Műhelyházban

A családállítás kölcsönvett technikáját remekül használja a játék, Beaumarchais történetei alkalmasak is egy-egy hős számonkérő vagy elbocsátó-megbocsátó jellegű megidézésére. S közben persze, míg Almaviva ténykedését járjuk körbe, föltárul saját, rétegzett életünk ezer elbukási lehetősége is, úgy, hogy végül „nagy expozíciót érezzünk” a megbocsátásra.

Papp Tímea: Várostörténetek

2in1 kritika: Dömötör András: A pestis - Deutsches Theater Berlin és Dömötör András: Marienplatz - Residenztheater München

A pandémia egyik paradoxona, hogy a színházi előadásokhoz való hozzáférésünk nem csökkent, mi több, kinyitotta a világot. Ennek egyik szerencsés következménye volt az, hogy az utóbbi években inkább német, mint magyar színházakban dolgozó Dömötör András két rendezése, a berlini Deutsches Theaterben készített A pestis, illetve a müncheni Residenztheaterben színre vitt Marienplatz is elérhetővé vált.

Artner Szilvia Sisso: Széljegyzet a határokról

Határátlépések – Orlai Produkció, Hatszín Teátrum

A határátlépésről most leginkább az jut eszünkbe, hogy melyik szomszédos országba, hogy tudunk kiutazni a járvány alatt.  Az Orlai Produkció Határátlépések című új előadásában meg arról van szó, vajon hogyan lehet tiszteletben tartani egymás határait úgy, hogy még mindig önmagunk legyünk. Minden színész saját magát alakítja.

Álljunk meg egy pillanatra!

Körkérdés

ARI NAGY BARBARA dramaturg Kevés dolgot értékeltem át magamban, ha őszinte akarok lenni. Tulajdonképpen azon csodálkozom, hogy ennyire meg vagyunk lepve. Hogy ennyire készületlenül ért lélekben, amiről sejteni lehetett, hogy bekövetkezik. Régóta gondolom azt, hogy semmire nem tudunk nemet mondani, önként, tudatosan, egyenként és közösen. Mint a kutya, aki beszabadul a kamrába, és addig zabál,…

Nem a politika miatt kezdtem eltávolodni a hazai színházi rendszertől

Dömötör Andrással Szentgyörgyi Rita beszélgetett

A személyes történetek és gondolatok, társadalmi kérdések mentén létrejött előadások foglalkoztatják. Az elmúlt években német nyelvterületen, főként Berlinben és Grazban jegyzett rendezéseivel hallat magáról. A legendás Máté–Horvai színészosztályban végzett, ezt követően Székely Gábor növendékeként szerzett rendezői diplomát. Az Örkény Színházban színészként kezdte a pályáját, majd egy berlini színművészeti egyetemre kapott ösztöndíj után Németországban építette fel…

Czenkli Dorka: Kivándoroltak?

Kis látkép a színházi, társadalmi, politikai okokból az exodust választó, arra kényszerült, vagy egyszerűen a kínálkozó külföldi lehetőségekkel élő színházcsinálók aktuális helyzetéről.

Muntag Vince: Fekete, fehér, igen, nem

Dömötör Tamás: Kihallgatás? – Átrium Film-Színház

Amit látunk, nem kifogásolható, ami hiányzik, annál inkább.

Kovács Natália: Szent élet

Ferdinand von Schirach: Terror – Katona József Színház (r. Dömötör András)

…az előadás olyan döntésre kényszeríti a nézőt, amely morálisnak is csak nagy pontatlansággal nevezhető.