Nem éljük át, mit jelent a kollektív őrület és a szörnyek elszaporodása

Az orrszarvú a legkönnyebben értelmezhető Ionesco-abszurd. „Azt akartam bemutatni, hogy a kollektív őrület, a kollektív vakság közepette mennyi esélye marad az embernek, hogy lelkiismeretében megőrizzen némi igazságot” – értelmezi darabját maga a szerző. Máshol ezt mondja: „Az emberek egyszerre csak tűrik, hogy valami új vallás, tan, fanatizmus lerohanja őket… Ilyenkor valóságos szellemi mutációnak lehetünk tanúi… S amikor az ember többé már nem tudja megértetni magát velük, akkor az az érzése, mintha szörnyekkel állna szemben.”

Az abszurd drámát nem kell és nem is lehet lefordítani napi aktualitásra, épp ez a diszkrét bája. Mondják, a csörtető orrszarvúhordák Ionescónál a fasizmust szimbolizálják, a nyárspolgárok tömegeinek önkéntes orrszarvúvá változása pedig a hitleri szennyideológiának való behódolást jelenti. 1959-ben miféle közvetlen rezonancia támasztotta volna alá ezt a feltételezést? Enélkül is akad minden korban alkalom arra, hogy az emberből kibújjon az állat. Ötven évvel a darab születése után elég körülnézni, hogy észrevegyük „a kollektív őrület”, „a kollektív vakság” jeleit. Vagy az utcán – egyelőre zárt alakzatban – csörtető „szellemi mutációkat”. S a tömeget, amely a fejében már mutánssá vált. A betegség neve:rinoceritisz. Ezt adta Ionesco-átdolgozása címének a Stúdió K-ban bemutatott adaptáció készítője és rendezője, Vékes Csaba.
A játék – kissé tisztázatlan – helyszíne egy lakószoba és hivatali helység keverékének tűnő hibrid, polcrendszerén aktadossziék sorakoznak, de a szövegből az derül ki, hogy inkább valamilyen üzlet. Egy tojásautomata is áll a helyiségben, amelyet valószínűleg a városi tanács üzemeltet, mert annak nevében üdvözli a pénzbedobót, anélkül, hogy a menüben kiírt tojásételek vagy -italok bármelyikét kiadná. Máshol, például a polcokon viszont vannak tojások, ezek részint arra szolgálnak, hogy a Logikatanár (Spilák Lajos) levezesse rajtuk abszurd szillogizmusait, részint arra, hogy legyen mivel tüntetni a városi tanács előtt.

Rusznák Adrienn, Hannus Zoltán és Tamási Zoltán / Schiller Kata felvétele

Ebből a kettősségből úgy látszik, hogy aRinoceritisz igyekszik összeegyeztetni az abszurd dráma elvontságát a napi valósággal. Ragaszkodik is Ionescóhoz, tovább is lép belőle. A kiindulópont két – néha összemontírozott – dialógus. A józan, mértékletes és elegáns Jean (Nagypál Gábor) igyekszik életmódváltozásra bírni a tunya, bohém és elhanyagolt Béranger-t (Hannus Zoltán), míg a háttérben a terméketlenül okoskodó Logikatanárnak szekundál a konform Botard (Halmágyi Sándor). A társaság időnként kiegészül a szelesen futkosó Feleséggel (Nyakó Juli) és a filozofikusan dörmögő Dudard-ral (Tamási Zoltán). Időnként megijednek az odakint föltűnő orrszarvúktól, de napirendre térnek fölöttük. Ez eddig a hétköznapi lét – mondjuk affektáltan: az egzisztenciális kiürültség – átlagosan parodisztikus képe, ügyesen, ritmusosan és jó színvonalon megoldott szatirikus kabaré. De mi jön ezután? Mi lesz a tét?
Az első átváltozást (ekkor még nem tudjuk, hogy ez egyben az utolsó is) Nagypál Gábor hajtja végre. Belülről indítja az „orrszarvúvá válást”, rosszullétet jelez, mutál a hangja, vonaglik, artistaként fetreng a díványon, megválik a ruhadarabjaitól, névjegyekkel kipikkelyezett mellényt, fölfújt nadrágot, csizmát húz. Technikailag jól kivitelezett, magasra értékelhető mutatvány. De nem derül ki a tartalma, csak annyi, hogy a kezdetben ellenálló emberben felülkerekedik az állat, ami kezdetnek elég is lehetne. Viszont nem társul hozzá gondolati elem. Nem tudjuk meg, hogy lassanként miért éri meg (majdnem) mindenkinek kivetkőzni magából, a kisebbségből többséggé váló csordához csatlakozni, és ezt ideológiailag is alátámasztani. Csak a kabaré fokozódik, nem a rettenet. Nem nő, inkább esik a feszültség, amikor a Béranger-ba szerelmes Daisy (Rusznák Adrienn) kezdeti féltő gondoskodása és „ketten maradtunk a vészben” magatartása is átváltozik, mert sem az összetartozás, sem az árulás nincs eljátszva. Hannus Zoltán magára maradva szintén elerőtlenedik. Hiába a szavakba foglalt ellenállás és az ajtók eltorlaszolása, ha az elállatiasodott világtól elszenvedett vereségében nincs kétségbeesés és tragikum. Ha nem éljük át, mit jelent a kollektív őrület és a szörnyek elszaporodása.
Nagy lehetőséget szalasztott el a Stúdió K.

Ionesco darabját Mészöly Dezső fordításának felhasználásával átdolgozta és rendezte: Vékes Csaba.
Szereplők: Hannus Zoltán, Nagypál Gábor, Rusznák Adrienn, Tamási Zoltán, Nyakó Juli, Halmágyi Sándor, Spilák Lajos.
Fény: Fodor Gergely. A rendező munkatársa: Bodor Kata, Homonnai Katalin. Dramaturg: Szeredás András.

Stúdió K, 2009. február 6.