Török Ákos: Ketten nyolcért
Duda Éva koreográfiájában a karneválhoz lényegileg tartozó, véget nem érő élethömpölygés helyett a jelenetekre szabdalás nyilvánvalóan könnyített menet.
A karnevál eksztatikus állapot: halál és újjászületés. Az élet maszkosságának, látványként való mindennapi létezésünknek megélése, a maszkok élethazugságainak önálló életre engedése. Igazság és megtisztulás. Duda Éva koreográfiájában ezt az egyszerre elfogadó-megváltó és kinevető létállapotot – visszatérő keretjátékukban – Gulyás Anna és Tuza Tamás tudja többször is felmutatni.
Mindenekelőtt nem lehet szó nélkül hagyni azt a tudatos szakmai munkát, amely a Közép-Európa Táncszínházban már évek óta folyik, és – másrészről – azt a folyamatot, amelyben a MU Terminálban felkészített táncosok évről évre beépülnek a kortárs tánc hazai derékhadába. A fiatal táncosoknak már azért sem nagy váltás a KET-be kerülés, mert a két „intézmény” alapkoncepciója hasonló: különféle koreográfusok kezei között, különféle stílusoknak és rendezői habitusnak kitéve fejlődnek, alakulnak a tagok. Az őket ért (Gergye Krisztián, Pataky Klára, Virág Melinda és még mások fémjelezte) koreográfusi hatások mellett és ellenére a mozgásos alapstílusban talán Hámor József különös erejű, helyenként már-már túl artisztikus feszességéből „hozzák el” a legtöbbet.
A Carneval írásos felvezetője „elrajzolt játékcirkuszt”, maszkokat, kavalkádot, emberi és állati figurákat ígér. Duda Éva koreográfiájában a karneválhoz lényegileg tartozó, véget nem érő élethömpölygés helyett a jelenetekre szabdalás nyilvánvalóan könnyített menet, amit ráadásul nem is igen tud kellőképpen pozicionálni a darab. Néhány figura, néhány maszk, egy-két történet felvillan ugyan, de minden, ami karneváli, az összehúzott függönyök előtt megjelenő két clownszerű figurából indul ki, és beléjük is tér vissza.
![](https://szinhaz.net/wp-content/uploads/2009/08/18_carneval_duda eva_merlin 63.jpg)
Kiss Róbert, Major László és Katonka Zoltán Koncz Zsuzsa felvétele
Az előadás – kereten kívüli – legerősebb részei talán azok, amelyekben két fiú egy önmagát helyenként teljesen elhagyó lány akaratát kissé show-szerűen, de világos és szemléletes ügyességgel saját akarata alá hajlítja. Ezekben a jelenetekben a megmutatott maszkok sokkal inkább közelítenek a valósághoz, a hétköznapi mocskosságokhoz, mint a kerettörténet két figurája esetében, akik kezdetben egymásra figyelő testvérpár, szerelmesek, konferansziépár, végül pedig maszkos bábok mozgatóiként állnak a mindennapok konkrétságán kívül, abban az egyre kevésbé felismerhető köztes létállapotban, amelyet karneválnak szokás nevezni. Gulyás Anna megejtő, szépséges gyöngédséggel segíti, öleli a testi szerelemben járatlan kis társát. Érzékeny koreográfusi döntés emeli ki őket a többiek közül, akik – részben a véletlen, részben a Hámor-féle iskola miatt – szinte zavaróan hasonlítanak egymásra (elsősorban a fiúk). Az ellentét Tuza Tamás gyermeki, pirospozsgás arca, csak lassan férfiasodó alkata, illetve feszes mozgása között önmagában is izgalmas: a magát megmutatni vágyó nagykamasz első ügyetlen próbálkozásainak színpadi felmutatására predesztinálja őt; ehhez most igazi, anyásan gondoskodó nőt is kapott maga mellé. Gulyás Anna egy év alatt nem csupán nőként vált éretté, de színészi képességei is pallérozódtak, vagy talán mostanában kezdik őket a koreográfusok kiaknázni.
A karnevál figyelmeztetés a lét alapvető rejtőz¬kö¬désére, egyben élethazugságaink kinevetése és végül a maszk levétele. Mindezt az előadáson csak ketten teszik meg. De ez nem az előadóknak, hanem a koreográfia kiegyensúlyozatlanságának róható fel: Duda Éva két táncossal hozta létre azt, amit nyolccal ígért.
Carneval (Merlin Színház)
Jelmez: Béres Mónika. Zene: Kunert Péter. Fény, hang: Fogarasi Zoltán. Díszlet, koreográfia: Duda Éva.
Szereplők: Asztalos Dóra, Gulyás Anna, Hargitai Mariann, Kiss Róbert, Katonka Zoltán, Major László, Palcsó Nóra, Tuza Tamás.
![](https://szinhaz.net/wp-content/uploads/2024/01/szinhaz_tamogatas.gif)