Szóval nyilvánvalóvá teszi a revizor, hogy új szelek lengedezése várható a Gogol-féle orosz kisvárosban, ami valójában Zalaegerszeg…

A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház legfrissebb bemutatóján színre lép egy Gogol-darab igencsak ritkán látható címszereplője: a revizor. Megérkezett a nagyvárosból a kisvárosba – hogy Pétervárról-e az orosz vagy éppen Pestről a magyar vidékre, mindegy is, illetve épphogy nem mindegy. Az előadás végén fölcsörtet a színpadra; végigjárja hosszában: éppen kilenc hosszú lépés; gusztálja a lámpaparkot; szemrevételezi a színészeket, szakszerűen: a művészeti állományt, de hogy szakszerűen így nevezik, csak később derül ki, a tapsrend után, amikor…
De még azelőtt. A revizor kikémlel a nézőkre, akik már tudják, hogy magukon röhögnek, ha másért nem, hát mert megmondta nekik Szkvoznyik-Dmuhanovszkij polgármester… Illetve a Kiss Ernő nevű színművész mondta meg nekik Szkvoznyik-Dmuhanovszkij polgármester szerepében, aki (nem a polgármester) tizennyolc esztendősen a Hevesi Sándor Színház stúdiójában kezdte a színészmesterséget, aztán újabb szűk tizennyolc év után ugyanennek a társulatnak a tagjaként kapott Jászai Mari-díjat. Szóval nyilvánvalóvá teszi a revizor, hogy új szelek lengedezése várható a Gogol-féle orosz kisvárosban, ami valójában Zalaegerszeg, persze (hát így kortárs dráma a Gogolé), és megkérdezi a jelenlévő premierközönséget, vajon értik-e. Értik, de hogy tényleg értik és érzik is, csak később derül ki, a tapsrend után, amikor…
Amikor Farkas Ignác, aki huszonöt évesen Zalaegerszegen lett először társulati tag – 1997-ben ugyanennek a társulatnak a tagjaként kapott Jászai Mari-díjat -, újabb szűk huszonöt év után civilben, mikroporttal, kezében három fehér papírlappal belép a színpadra. És elkezdi felolvasni, ami a három papírlapján írva áll. Dióhéjban: a Hevesi Sándor Színház megüresedett igazgatói székéért kiírt pályázatban két jelölt maradt állva, Tucsni András (művészeti tanácsadója Bereményi Géza) és Besenczi Árpád (művészeti tanácsadója Sztankay István). Az előadó-művészeti törvény előírásai szerint összeállt szakmai bizottság 6-2 arányban Tucsni, a zalaegerszegi színház társulata mintegy 95%-os többséggel ugyancsak Tucsni, a kulturális bizottság 7-2 arányban Besenczi pályázatát támogatta. Vagyis szakmai helyett (egyáltalán nem példátlan módon) politikai határozat van születőben, ez ellen tiltakozik a társulat, és kéri a döntéshozókat, tegyék félre a pártérdekeket és a frakciófegyelmet.
Sejthető, hogy nem fogják, vö. „[Gogol A Revizortól] őszintén és a legkomolyabban azt várta, hogy a szószékről elhangzó okos szó felkavarja az orosz élet állóvizét, megjavítja az embereket, és hogy ennek akár konkrét nyomai is lesznek a legközelebbi jövőben”, amint a színlapon nyomtatva áll. És Zalaegerszeg is felkerül a listára, Kaposvár, Kecskemét, Szeged, Szolnok, Veszprém mellé, satöbbi.
Miért kell szakmai bizottságokat felállítani a színházigazgató-választási pályázatokhoz, ha azok véleménye a végső döntést meghozó fenntartók számára tökéletesen irreleváns? Miért kell a társulatoknak meghallgatni és értékelni az igazgatójelöltek pályázati anyagát, ha véleményükre a végső döntést meghozó fenntartó nem ad? Nem volna-e egyszerűbb, ha a fenntartó mindjárt az első körben kinevezné igazgatónak azt a személyt, aki neki tetszik, akár mindenféle indoklás nélkül? Miért kell demokráciásdit játszani ott, ahol nincsen demokrácia?
Ha gogoli a világ, hát legyen így: a polgármester meg a járásbíró intézze a közjótékonysági intézmények főgondnoki állásának betöltését úgy, ahogyan, és épüljenek és égjenek le új épületszárnyak, és tartsuk jól a Hlesztakovokat Pétervárról, Pestről, Brüsszelből, amíg csak tehetjük, és nyugtázzuk elégedetten: 2009. december 11., Zalaegerszeg (hely, idő tetszés szerint aktualizálható), Magyarország, itthon vagyunk.

2009. december 11.