Zsámbéki számos brechti, teátrális elemet csempészett az előadásba – ez indokolhatja azt is, hogy három felvonásban játszatja: a két szünet kizökkent és eltávolít.

A Katona József Színház Mesél a bécsi erdőjében egyre nagyobb teret hasít magának a fasizmus és a magánéleti tragédiához vezető részvétlenség. Ok-okozati viszony nincs e két dolog között, a szálak párhuzamosan futnak, és csak annyira kapcsolódnak össze, amennyire az átlagember életébe beleszólhat a nemsokára háborúba torkolló történelem. Mivel Ödön von Horváth darabjáról amúgy is ordít, hogy témája időszerű – a harmincas évekbeli és a mai válság rímel egymásra –, a rendező Zsámbéki Gábor mintha szándékosan kerülné az aktualizálást: az előadásban nincs egyetlen jelenre utaló kiszólás, jelmez vagy díszletelem. A politika és a magánélet, a múlt és a jelen közötti mélyebb összefüggéseket, lehetséges kapcsolódási pontokat a nézőnek kell megtalálnia.

Nagy Ervin (Alfréd), Bezerédi Zoltán (Tündérkirály), Elek Ferenc, Rezes Judit, Czakó Klára (Nagynéni), Tóth Anita (Ida) és Gera Marina (Petra) Koncz Zsuzsa felvétele

A dráma egyik témája az emberi butaság. Mindenki a másikról hiszi, hogy buta, ám a szereplők többsége – érzelmi intelligencia hiányában – maga nehezíti meg saját életét. Marianne unalmas vőlegénye, Oszkár és a kiszámíthatóság elől menekül az igaz szerelem és Alfréd karjába, ám túlságosan vak ahhoz, hogy lássa: utóbbi választottja kong az ürességtől. Alfréd persze hamar elunja Mariannét, s még közös gyermeküktől is igyekszik megszabadulni. A lány egyre mélyebb nyomorba süllyed, s korlátolt apja, a Tündérkirály sem siet segítségére, így Marianne egy sztriptízbárban, majd a börtönben köt ki. A beszűkült tudatú Oszkár visszafogadná, de a zabigyerektől ő is szabadulna, akárcsak Alfréd nagymamája, aki végül valóban átsegíti a túlvilágra a kis Leopoldot.

Míg Horváth drámájában a gazdasági válság és a terjeszkedő fasizmus a háttérben marad, a Katona előadásában erőteljesen kidomborodik, pedig Erichen és a Kapitányon kívül a szereplők nemigen politizálnak: a politikai helyzet egyfajta közeg, amelyben az átlagemberek elvannak. A hirdetőoszlop plakátjai felvonásonként cserélődnek, a kampányüzenetek egyre konkrétabbak és egyértelműbbek. A jelenetek elején a konferanszié a munkanélküliség, a gazdasági helyzet és a választási eredmények adataival festi a közhangulatot. Az utolsó felvonásra a horogkeresztes zászlók szinte beterítik a színpadot; horogkereszt díszíti még a sztriptíztáncosnők enyhén szólva fallikus zeppelinjét is, s a mulató vendégei egy emberként éneklik a Hoch- und Deutschmeistermarschot.
Zsámbéki számos brechti, teátrális elemet csempészett az előadásba – ez indokolhatja azt is, hogy három felvonásban játszatja: a két szünet kizökkent és eltávolít. Brechti elem a konferanszié (Dankó István) szerepeltetése, aki a szerzői instrukciók egy részét – a színpadon kívüli események és a helyszínek leírását – is megosztja a közönséggel. Ezenfelül ő képviseli az erkölcsi tekintélyt is: egy hátborzongatóan megvilágított jelenetben (fény: Bányai Tamás) ő játssza Mariannénak az anyai szeretet iránt érzéketlen gyóntatóatyját; és rosszallóan csóválja fejét, amikor a mulatóban a Hoch- und Deutschmeistermarschot éneklik.
A díszletelemek (Khell Csörsz) szellemesen jelzésszerűek: a helyszínt másodkategóriás tájképek jelzik; az első felvonásban helyi nevezetességként mutogatja a romantikus várromot ábrázoló hátteret Alfréd anyja és nagyanyja. Gyakran maguk a színészek hordják be a kellékeket, sokszor azonban a színpadon maradnak az előző jelenet díszletelemei: Marianne például a mulató, a horogkereszt alakba felborult székek romjain tudja meg, hogy gyermeke meghalt. A színpadon végig látható a babaklinika, a Tündérkirály üzletének kirakata: egy apró csontváz mementója.

Kovács Lehel (Erich) és Fullajtár Andrea (Valéria) Koncz Zsuzsa felvétele

A zenészek (Sáry László és Várady Zsuzsa) nem különülnek el a játéktértől: a színpad bal első sarkában pötyögik el a Strauss muzsikájára csak emlékeztető dallamokat. Egyébként végig figyelemmel kísérik az előadást, sőt olykor bele is keverednek; részegen dülöngélve húzzák a talpalávalót a Tündérkirály mulatozó társaságának.

Színészi teljesítmény szempontjából a Katona előadása szinte feddhetetlen, még a mellékszerepekben is izgalmas alakításokat láthatunk. Rezes Judit Mariannéja fokozatosan jut el az egzaltált kamasz lánytól a fájdalmas anyáig. Az első felvonásban hektikus, türelmetlen mozdulatokba sűríti nyugtalanságát és elégedetlenségét, s magazinok címlapjáról ellesett pózokba egy izgalmasabb élet iránti vágyát. Hosszú, szőke haja ekkor még gondtalanul úszik a levegőben, míg a kis Leopold születése után már praktikusan rövidre nyírt frizurájú, asszonyos hálóingben lebbenő figurát látunk. Majd amikor sztriptíztáncosnőként egy földgömbön egyensúlyoz a Maximban, testének csupaszsága, lényének sebezhetősége végtelenül szomorú látványt nyújt. Vőlegénye, Oszkár (Elek Ferenc) a kisemberek tompultságával, a társadalmi elvárások közepette küzd azért, ami neki jár. Bár Marianne zabigyerekéből ő sem kér, talán nem velejéig romlott alak; mozdulataiban azonban néha valami szadizmusra is kész elfojtottság tör fel: hátborzongató, ahogy menyasszonya nyakát simogatja. Nagy Ervin nagyszerű mint léha, vágyainak pillanatnyi kielégítésére koncentráló, üres Alfréd. Valéria (Fullajtár Andrea) túlérett szépasszony, az összes szereplő közül ő a legjobb emberismerő, benne a legtöbb a részvét. Tisztában van magánéleti kapcsolatainak üzleti jellegével is: kitartja a fiatal férfiakat, akik mellett – cserébe – nem fáj úgy az öregedés. Bezerédi Zoltán Tündérkirálya nem lát tovább az orránál, és nekem nincs lányom típusú frázisokba kapaszkodik makacsul.
A többi szereplő groteszk tablóba rendezve mutatja be a korabeli Bécset. Bán János Kapitánya a Monarchia szelíd veteránja. A mindenkit ismerő Hierlinger Ferdinánd (Vajdai Vilmos) gáláns, csavaros eszű szélhámos. Erich (Kovács Lehel) indulatos törpefasiszta. A gyereklány Idaként Tóth Anita úgy szalad a labda után, mintha művégtagjai lennének: az elfojtáson alapuló nevelés csemetéjét csak egy hajszál választja el a torzszülöttségtől. A hentessegéd Havlitschek (Lengyel Ferenc) úgy vágja a nyers húst a vágódeszkához, ahogy valószínűleg a nőket vágja a falhoz. Alfréd anyja (Bodnár Erika) ugyan tisztában lenne erkölcsi kötelezettségeivel, de gyenge és belenyugvó.

Elek Ferenc (Oszkár) és Rezes Judit (Marianne) Koncz Zsuzsa felvétele

A nagyanya (Lázár Kati) a mesebeli gonosz mostohát, az elpusztíthatatlan öregasszonyt testesíti meg. Amikor az előadás végén Marianne összeomlik az Oszkár oldalán reá váró élet és gyermekének halála miatt, a nagyanya lelkendezve játszik a kis Leopoldnak szánt, felhúzható, bicikliző kacsával.

Nem látja az összefüggést.

ÖDÖN VON HORVÁTH: MESÉL
A BÉCSI ERDő (Katona József Színház)

Fordította: Mészöly Dezső. Díszlet: Khell Csörsz. Jelmez: Szakács Györgyi. Dramaturg: Török Tamara. Zenei munkatárs: Sáry László. A rendező munkatársa: Tiwald György. Rendező: Zsámbéki Gábor.
Szereplők: Nagy Ervin, Bodnár Erika, Lázár Kati m. v., Vajdai Vilmos, Fullajtár Andrea, Elek Ferenc, Tóth Anita, Lengyel Ferenc, Bán János, Olsavszky Éva, Rezes Judit, Czakó Klára, Gera Marina m. v., Kovács Lehel, Pálmai Anna, Szirtes Ági, Tenki Réka, Dankó István, Ujlaki Dénes, Sáry László, Várady Zsuzsa.