A magyar cím többértelműségében (is) igen jó…

Stephen Belber amerikai dráma- és forgatókönyvíró, filmrendező 1999-ben, harminckét évesen írta Tape című drámáját, s a darab 2000-ben részt vett az új amerikai színműveket szemléző, jó nevű Humana Fesztiválon. (A Humana megér egy misét: 1976 óta működik Louisville-ben, Kentucky államban, évi rendszerességgel állít össze showcase [szemle-] programot a legújabb amerikai drámákból, s alkalmanként több mint száz producert, rendezőt, dramaturgot, fordítót és egyéb szakmai érdeklődőt fogad az Egyesült Államokból és a világ minden tájáról, elmondhatatlan mértékű promóciót biztosítva ezzel az amerikai új írásnak.) Vagy a Humanán figyelt fel Belber darabjára Richard Linklater, vagy nem, mindenesetre nem akármilyen szereposztással rendezett filmet a szövegkönyvből 2001-ben: a háromszemélyes kamaradráma szerepeit Uma Thurman, Ethan Hawke és Robert Sean Leonard alakította. Egy évvel már európai színpadon debütált a Tape: Dublinban, majd Londonban játszották, 2011-ben pedig megérkezett Budapestre – a TÁP Színház virtuális társulata játssza a budapesti alternatív színház mind fontosabb tetthelyén, az Akácfa utcai Fogasházban.

Belber darabját az előadást rendezőként is jegyző Kálmán Eszter fordította magyarra, s a mű a magyar keresztségben a TÉP nevet kapta. A magyar cím többértelműségében (is) igen jó: egyrészt az angol eredeti (‘videoszalag’) rontott változata, másrészt asszociáltat a betépésre, ezzel szolgáltatva információt a világról-környezetről, amelyet a szöveg megidéz. A történet ugyanis egy, a drogdíler-önkéntes tűzoltó szereplő (Vince) által használt kölcsönlakásban játszódik, ide érkezik egy régi barát, a filmrendező András, akit a házigazda egy tizenöt évvel korábbi történetről kezd mind nekihevültebben faggatni. Kiderül: András egy másfél évtizeddel azelőtti bulin összejött Vince volt barátnőjével, Nórával, szeretkeztek is, aztán a szexuális együttlét mind durvábbá vált – András végül bevallja, tulajdonképpen megerőszakolta a lányt. Vince rejtett kamerával rögzíti a vallomást, majd közli: meghívta az időközben kerületi ügyészhelyettessé avanzsált Nórát vacsorára, és meg fogja mutatni neki a felvételt. Nóra valóban megérkezik, hosszú és igen kellemetlen társalgás után rendőrt hív, Vincét kábítószer-birtoklás és -kereskedelem, Andrást nemi erőszak miatt akarja feljelenteni. Persze az ominózus hívás csak álhívás volt, Vince menekült, András maradt, a bűnök és büntetések relativizálódtak: a fogadatlan igazságosztó erkölcsileg megsemmisül, az erőszakoló pedig felmagasztosul.

 

Bánki Gergely és Janklovics Péter / Schiller Kata felvétele

A szövegen nagyobb beavatkozások nem estek, apró áthangolásokkal a huszadik század utolsó évtizedének Amerikájából a huszonegyedik század első évtizedének Magyarországára került át a történet. Zökkenőmentesen szervül az előadásba a három szereplő komarnói gimnáziumi éveinek fölemlegetése éppúgy, mint a név- és referenciacserék, a Béke Szálló és az ötvenezer forintos cipő, az Akácfa utcai kölcsönlakás és az Off-Road Filmfesztivál. Nagyban hozzájárul a kompakt miliőhöz, hogy Belberé nem kimondottan innovatív szöveg, sőt: klasszikus, egyszálú kamaradráma, örök emberi szerelmiháromszög-sztori némi krimi-beütéssel, melyben a szerző ügyesen csepegteti a félinformációkat a közönség majdnem folyamatos izgalomban tartásához. A világos, egyszálú történetet világosan és plasztikusan meséli el az előadás, Kálmán Eszter rendezése a cselekmény pontos értelmezésében-visszatükrözésében érhető tetten elsősorban, látványos ötletekkel nemigen terheli a produkciót; a díszlet talált konyha, talált szoba, talált kanapé, talált asztal és talált székek a Fogasház talált terében, Juhász Dóra jelmezei erőteljes és általános karakterjelzések.

A három színész jó, olykor nagyon jó, a karakterábrázolás tökéletesen kisrealista módon történik. Bánki Gergely passzív agresszív slemilt hoz színre, kisstílű gengsztert, aki saját kisebbségi komplexusainak okát nem önmagában keresi, hanem múltbéli történésekre vezeti vissza. Janklovics Péter külsőségeiben nagystílű, valószínűleg közismeretlen filmrendezője megjátssza a narcisztikus moral insanityt, hogy aztán a rendes ember bújjon elő belőle. Gera Marina korszerű neuraszténiás, szép és érzékletes felépítmény végén válik a két férfi státuszharcának elszenvedőjéből az események irányítójává – egy végső soron szerethető, kockázat nélküli előadásban.

TÉP (TÁP Színház)
Fordító: Kálmán Eszter. Jelmez: Juhász Dóra. A rendező munkatársa: Fazekas Anna. Rendező: Kálmán Eszter.
Szereplők: Bánki Gergely, Janklovics Péter, Gera Marina.

Fogasház, 2011. június 7.