Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Kálmán Eszter

Lehet, hogy hazafi vagyok

Kerekasztal: Berecz Zsuzsa, Kálmán Eszter és Szabó Veronika színházcsinálókat Zsigó Anna kérdezte

Ehhez a kerekasztalhoz olyan résztvevőket kerestünk, akik egy-egy képzés erejéig valamennyien részt vettek külföldön a művészeti felsőoktatásban. BERECZ ZSUZSA, KÁLMÁN ESZTER és SZABÓ VERONIKA színházcsinálók, valamint a keretes írás szerzője, GERÉB ZSÓFIA rendező különböző szemléletű művészeti képzéseken tanultak német és angol nyelvterületen. Tapasztalataikról ZSIGÓ ANNA dramaturg kérdezte őket.

Hutvágner Éva: Animáció vagy báb?

Formák és tendenciák

A bábszínház, sőt a bábművészet elméletének történetébe kell alámerülnünk, ha arra a kérdésre keresünk választ, miért is magától értetődő bábszínház és „élő” színház különállása, mi több, szembenállása a köznyelv, a kritikai diskurzus vagy akár az intézménystruktúra számára.

Selyem Zsuzsa: Budapest hűvös tudattalanjában

A Stúdió K Színház helyspecifikus Peer Gyntjéről

A Peer Gynt nem romantikus mesejáték azzal a szívhez szóló tanulsággal, hogy ha az álmodozó fiú beletörődik a realitásba, megtalálja az – ebben a bezáródó világban sokat strapált szóval – „identitását”, akkor beteljesedik életcélja.

Becsületkassza, She She Pop, csattanó maszlag

Fiatal színházcsinálók

…végzett rendezőként nehezebb szabadon rendezőnek lenni, mint „nem-rendezőként”. Sokkal több elvárást gördíthetnek eléd, például már azzal is, hogy amikor felkérnek, azt mondják, válassz egy darabot. Nem mondják azt, hogy: „Min flesselsz?”, és te nem mondhatod azt, hogy „szeretnék növényekről csinálni egy előadást, és kell az egész színházépület hozzá, mert babokat fogunk csíráztatni”.

Králl Csaba: Horgász a pácban

Kálmán Eszter: A tó – Trafó

Kálmán Eszter a ma született bárány kíváncsiságával, mondhatni szűz szemmel csodálkozik rá a történetre. Az új szüzsé a habos-puccos magaslatokból – hercegi kastélyostól, varázslóstól – leszáll a földre, egy felfújható piciny gyerekmedencébe pecáját lógató, matróz pólós, fülig taknyos fiatalemberig és szárnyaló képzeletéig.

Kovács Natália: Az adaptálás viszontagságai

De Sade - Szabó-Székely Ármin: Justine / Trafó Kortárs Művészetek Háza - KRITIKA

…bár az alkotók szemmel láthatóan próbálkoztak a korszerűsítéssel, azok a módszerek, amelyek ezt a célt szolgálták, mind külsőségekre irányulnak csupán.

Markó Róbert: Az óra, amikor mindent megtudtunk egymásról

TÉP - TÁP Színház - KRITIKA

A magyar cím többértelműségében (is) igen jó…