Az érzékekre azonban a kívánatosnál kevésbé hat ez a Peer Gynt.

Bár a művön ez nem feltétlenül látszik meg, de jókedvében fogott Ibsen a Peer Gynthöz, miután anyagi járandóság formájában rendeződött a konfliktusa a norvég királlyal, aki személyesen óhajtott két szakaszt törölni szerzőnk Norvégiához című ódájából. Ibsen ekkoriban Rómában borongott önkéntes száműzetésben, s az itáliai azúr ég alatt álmodozta papírra a Peer Gynt világcsavargása mögé odasejlő norvég fjordokat, havas hegyeket, sudár fenyőket. Amiből az Örkény Színház bemutatója a hóesést hozza vastagon. (Plusz van némi norvégminta Solvejg ruhájában, amely kicsit olyan, mintha a hősnő kötögetné várakozásában: az előadás végén jóval hosszabb, mint az elején. Jelmez: Nagy Fruzsina.)
A Peer Gynt a legnagyobb és legbonyolultabb színpadi feladványok egyike, úgy tartalmában, mint formájában és terjedelmében. Titokzatos, nagyvonalú, misztikus, szertelen, hatalmas lélegzetű mű. Sokszor játszották romantikusnak, sőt szentimentálisnak – nem kis mértékben Grieg zenéjének hatására -, sokszor monumentálisnak, látványosnak, folklorisztikusnak, netán (norvég) népben-nemzetben gondolkodónak. Máskor igyekeztek szikárabban, szűkebben, gondolati drámaként színre értelmezni. Annyi bizonyos, hogy nehéz mindent összehozni benne: költőiséget a drámával, fantáziát a filozófiával, érzékiséget az intellektualitással.
Az Örkény Színház Ascher Tamás rendezte produkciója azt a fajta egyszerűséget mutatja, amihez nyilván hosszú és bonyolult utak bejárása révén lehet eljutni. A játszó színészek száma alig több mint egy tucat: voltaképp a darab eleji lakodalom résztvevőiből kitelik az összes szereplő, s voltaképp valóban ők viszik végig a történetet, nem zárva ki azt a lehetőséget, hogy talán a menyegzőn berúgott Peer részeg álmát látjuk mindvégig. Ugyanakkor lejátszódik egy teljes élet, vagy a teljes élet sikertelen kísérlete, mialatt a főhős egy anyától egy másik anyáig jut el. A lecsúszott Gynt família gumicsizmás Åséjától, a fiatalos lendületű, csöppet sem anyókás Kerekes Évától a madonnaszerű Szandtner Anna megbocsátó, kifakult Solvejgjéig. A két színésznő a két nőalak őszinte érzelmeivel, elnéző-megengedő Peer-szeretésével az előadás legszebb vonulatát teremti meg. A boldogság, mint végül kiderül, Solvejgnek jutott. A tiszta nőnek, aki attól kezdve, hogy sítalpakon befutott Peerhez, és szívderítően megörültek egymásnak, mindvégig úgy tudta, hogy van valakije. S türelmesen hazavárta egy életen át.

Jelenet az előadásból / Schiller Kata felvétele

Polgár Csaba Peerjében ott rejlik minden, ami kell: lendület, rafinéria, könnyedség, közönyösség, szexepil és szellemi töltet. Nem minden jön ki. De siheder és süvölvény, kalandor és svihák, az élet császára és kiokosodott értelmiségi, végül pedig a sorsa elől (maratoni) futó közönséges áldozat, aki így is, úgy is Epres Attila precízen hivatalnoki Gomböntőjének kanalában végzi majd. Polgár talán szuggesztivitással, pontosabban egész estét betöltő szuggesztivitással nem bírja még ezt a rendkívüli terhelést. Színészkollégái mind odaadóan, fegyelmezetten és meggyőző szakszerűséggel segédkeznek a cselekmény lebonyolításában. Különösen jó látni a kislányszerepekben amúgy is felülmúlhatatlan Stefanovics Angélát Helgaként és Anitraként. Úgy képzelem, mentőhajók sorakoztak fel a süllyedő Kamaraszínház mellett, hogy vetélkedjenek, melyikük fedélzetére lépjen a ragyogó fiatal színésznő. Hurrázhat az a társaság, amelyik végül viheti.
Ibsen a Peer Gyntben, ebben a saját életművében is egyedülálló, grandiózus színdarabban egyszerre szofisztikál és vizionál. Az Örkény előadása szinte mindent szavakra épít. A tér lecsupaszított színházi-színpadi környezet – tűzcsapok, hangfalak, radiátorok és nézőbarátságtalan, takarásokat teremtő oszlopok alkotják az Izsák Lili tervezte díszletet. A játék egyszerű: tiszta, szabatos, pontos megfogalmazásokat visz a nézői agyakba. Az érzékekre azonban a kívánatosnál kevésbé hat ez a Peer Gynt. Változatosságot nem mutat, színeket nem pompáztat, varázsolni nem varázsol.
A bemutató estéjén olykor felsejlett, hogy a színpadról áramlik, jön, jönne erősen valami, de hozzám történetesen nem ért el. Ami kissé körülményes megfogalmazásban ugyan, de tagadhatatlanul azt jelenti, hogy a produkciót meglehetősen fárasztónak és nem rövid szakaszokon át hervasztóan unalmasnak találtam.

Henrik Ibsen: Peer Gynt
Fordította: Kúnos László és Rakovszky Zsuzsa. Díszlet: Izsák Lili. Jelmez: Nagy Fruzsina. Koreográfus: Horváth Csaba. Világítástervező: Bányai Tamás. Asszisztens: Éri Ariadne. Zene: Matkó Tamás. Dramaturg: Gáspár Ildikó. Rendező: Ascher Tamás.
Szereplők: Polgár Csaba, Kerekes Éva, Szandtner Anna, Bíró Kriszta, Csuja Imre, Epres Attila, Ficza István, Für Anikó, Gálffi László, Király Dániel, Nagyhegyesi Zoltán, Stefanovics Angéla, Takács Nóra Diána, Vajda Milán.

Örkény Színház, 2012. március 17.