Az Ahogy tetszikkel nemigen lehet állítani – és még jobb, hogy nem is kell. Lehet viszont játszani vele – és Purcărete éppen ezt teszi.

Meseszép varázskáoszt rendezett Siliviu Purcărete az Ahogy tetszikből a Nemzeti Színházban. És nem mondhatnánk, hogy tévedett volna, az Ahogy tetszik éppen ez: egy szép és vidám, de kissé kusza történet szerelmesekkel, bolondokkal, hercegekkel, álruhákkal és erdővel – az erkölcsi tanulság pedig lényegében abban merül ki, hogy a rossz emberek pórul járnak vagy megjavulnak, a jók pedig elnyerik méltó jutalmukat. Adott még persze egy „színház az egész világ” metafora, amit a rendező nem is rest kibontani, és mellé számtalan szereplehetőség. Bukásbiztos, tét nélküli alapanyag – épp olyan, amire a Nemzeti Színháznak a legnagyobb szüksége van.
Az Ahogy tetszikkel nemigen lehet állítani – és még jobb, hogy nem is kell. Lehet viszont játszani vele – és Purcărete éppen ezt teszi. Egy színházi öltözőből indítja az előadást, fel-lerohangáló, a szöveget éppen csak tanulgató színészekkel, öltöztetőkkel és kellékesekkel. Csak úgy, magától kezdődik el a történet – a helyzetből adódóan némileg zavarosan -, aztán fokozatosan háttérbe vonul a színházi környezet. Az erősen aláhúzott színháziasság azonban végig jellemző marad az előadásra, a számtalan utaláson és gegen kívül mind a díszlet, mind a szereposztás ezt segíti.
Purcărete állandó alkotótársa, Helmut Stürmer díszlete kortalan, sötét nagyvárosi fal, két oldalon színházi sminktükrök. Hátul redőny, amit felhúzva megjelenik az „erdő” – ami valójában inkább mező, erdőnek legfeljebb shakespeare-i értelemben nevezhető: a varázslat és a szerelem helye. A szépség és jámborság otthona, a zenéé és a természeté. Már-már giccsbehajlóan, mégis ízlésesen esik odakint a hó újra meg újra – indoklás nincs, csak nyugalom.

Jelenet az előadásból / fotók: Eöri Szabó Zsolt

A szereposztásra sincs különösebb indok, már ami a férfiak által játszott női szerepeket illeti. Mondhatjuk, persze, hogy Purcărete egyszerűen az Erzsébet-kori hagyományokhoz nyúlt, de ez nem lenne igaz, hiszen vannak nők a színpadon – csak épp nem női szerepekben. Érezhető némi irónia, hiszen így a történetet alakító nő valójában férfi, a legbölcsebbnek látszó Jaques pedig nő, rajta kívül nők pedig csak birkaszerepben vannak a színpadon – de ezek együtt sem adnak ki bármilyen, önmagán túlmutató állítást. Marad tehát a szórakoztató faktor, amit kár lenne elhanyagolni.
Jutalomjáték az előadás minden színésznek – és így a szép látványon kívül egyszerűen róluk szól az Ahogy tetszik. Trill Zsolt (Rosalinda) és Fehér Tibor (Célia) pontosan kidolgozott női gesztusokból építkezik. Trill igen finoman szövi össze a humort, az iróniát és a valódi érzelmeket, és ezúttal újra sikeresen távol tartja magát a ripacsériától. Szatory Dávid Orlandója meglepően reszkető kistestvérből válik valódi férfivé – érzelmeit mértéktartó hevességgel mutatja ki. Újvári Zoltán egy pillanat alatt tud váltani a maffiózónak tűnő Frigyes hercegből a jóságos száműzött herceg figurájába – a két testvért minden ízében máshogy játssza, sokat sejtető mélységgel. Udvaros Dorottya Jaques minden színét kihozza. A bölcs bolond fájdalmas melankóliája kiszámíthatatlanul változik át a legerőszakosabb határozottságba. Omnipotens világfájdalma megbecsülést vált ki – sztárként, rajongó tömegnek mondja el „Színház az egész világ”-monológját. Reviczky Gábor Próbakője kellemes bolond; elsősorban saját maga szórakoztatására éli az életét. Bodrogi Gyula Ádámja mintha épp most totyogna át a hatodikból a hetedik korba, öregségből a csöndes elmúlásba.

Trill Zsolt és Fehér Tibor

Lassú az előadás, de nagyon pontos. Finomak a mozgások és finoman szövi át a jeleneteket az eredeti mű angol nyelvű dalszövegeire írt zene. Olyan az egész, mint egy monumentális pasztorálé, lenyűgöző látvánnyal, kellemesen bégető, gyönyörű birkalány-kórussal, antropomorf (értsd: középső ujját mutogató) szarvassal és oroszlánnal, mesebeli óriással és törpével. Mint egy Bosch-tabló.

William Shakespeare: Ahogy tetszik
Dramaturg: Kulcsár Edit. Díszlet: Helmut Stürmer. Jelmez: Dragoş Buhagiarb. Koreográfus: Baczó Tünde. Zeneszerző: Vasile Sirli. Rendező: Silviu Purcărete.
Szereplők: Újvári Zoltán, Trill Zsolt, Udvaros Dorottya, Kristán Attila, Fehér Tibor, Schnell Ádám, Reviczky Gábor, Tóth László, Szatory Dávid, Bodrogi Gyula, Szarvas József, Rácz József, Farkas Dénes, Eperjes Károly, Köleséri Sándor m.v., Horváth Attila m.v., Söptei Andrea, Tóth Auguszta, Ács Eszter e.h., Katona Kinga e.h., Kiss Emma e.h., Mikecz Estilla e.h., Roehnelt Zsuzsanna e.h.