Ezért úgy gondoljuk, nemcsak jogunk, de egyben erkölcsi kötelességünk is tájékoztatni a közvéleményt, mi történik a színház körül, mit gondolunk erről mi, a társulat, mit szeretnénk elérni és mit megakadályozni. Ennyivel tartozunk – a közönségünknek.

Andrási Attilát hat hónappal ezelőtt nevezte ki a magyar társulat művészeti vezetőjének a Népszínház igazgatónője, a Magyar Nemzeti Tanács kulturális bizottságának javaslatára.
Az azóta eltelt időszak tapasztalatai a következők:

A mindössze negyed óráig tartó székfoglaló társulati gyűlésen kívül a társulatvezető ezalatt az időszak alatt mindössze egy társulati gyűlést tartott (igaz, az már fél óráig tartott), azt is a társulat hosszas unszolására, kérésére, könyörgésére. Vagyis, nyilvánvalóvá vált, hogy Andrási semmilyen kapcsolatot nem kíván kialakítani a magyar társulattal. Felvetődik a kérdés: hogy kíván egy intézményvezető irányítani egy olyan intézményt, amelynek a munkatársai egyáltalán nem is érdeklik?
Egy dolog mégis érdekelte, méghozzá rögtön a székfoglalója után: kinek mikor jár le a szerződése, kit mikor lehet kirúgni? Eziránt érdeklődött ugyanis a Népszínház igazgatónőjénél, közvetlenül a kinevezése után. Felvetődik a kérdés: mi a valós szándéka Andrási Attilának (és azoknak, akiktől a megbízást kapta), ha a számára legfontosabb kérdés az, hogy hogyan lehet megszabadulni azoktól, akiket nem is ismer?
Egészen groteszk módon – de a fentiek ismeretében azt kell mondanunk: logikusan – mi, a társulat tagjai a sajtóból értesülünk az előttünk álló évadban tervezett munkáról, akárcsak annak változásairól is. Felvetődik a kérdés: hol van még olyan a világon, hogy valaki az újságból értesül arról, hogy mi lesz a dolga a munkahelyén?
A művészi (és egyáltalán: emberi) munkához valóban méltatlan csipkegyári próbatermet munkába állása után azonnal megszüntette – viszont azóta sem biztosított más, megfelelő helyiséget a számunkra. Felvetődik a (rendkívül egyszerű) kérdés: akkor most hol próbáljunk?
Amióta Andrási Attila elfoglalta jelenlegi pozícióját, a magyar társulat havi bontásban sokkal kevesebb előadást játszik, mint az előző évadokban, és a tavalyi évadból áthozott előadásokat is csak elvétve tűzi műsorra. Vagyis: a színház sorvad. Felvetődik a kérdés: miért? Mi ezzel a cél?
Andrási Attila következetesen elzárkózik a magyar társulat minden eddig kiépített szakmai kapcsolati tőkéjének kamatoztatásától. Vagyis: elvág minden létező szakmai, intézményi, emberi kapcsolatot. Felvetődik a kérdés: miért? Mi ezzel a cél?
Minden jelentősebb szerepre külső munkatársakat hív. Vagyis: sem mint társulatvezető, sem mint rendező nem gondolkodik a társulat színészeiben. Felvetődik a kérdés: miért? Mi ezzel a cél?

Úgy gondoljuk, a fentiekben felsorolt tények feljogosítanak bennünket arra, hogy kijelentsük: ilyen hangulatban és ilyen feltételek mellett nem lehet alkotó és művészi munkát végezni, mint ahogy arra a kijelentésre is, hogy mindezek miatt (mint ahogy a pályázatában leírtak miatt is) Andrási Attilát teljes mértékben alkalmatlannak tarjuk egy kiemelt jelentőségű kulturális intézmény művészeti vezetői posztjának betöltésére.

Emellett (sajnos) reagálnunk kell még néhány, a társulattal kapcsolatban nyilvánosan elhangzott (leírt, kimondott stb.) csúsztatásra és rágalomra is.

Több fórumon is megemlítik, hogy a társulat 4 tagját: Kovács Frigyest, Mess Attilát, Kálló Bélát és Péter Ferencet a társulat „elüldözte”. Ez valótlan állítás, a felsorolt négy név közül az első három saját magától kérte a szerződés felbontását, a negyedik pedig a mai napig a társulat tagja.
Sértőnek tartjuk mindazokat a társulatra, valamint az Emberi Erőforrás Minisztériumára, a Nemzeti Kulturális Alapra, a Bethlen Gábor Alapra stb. vonatkozó kijelentéseket, amelyek azt sugallják, hogy az általuk rendelkezésünkre bocsátott eszközöket nem rendeltetésszerűen használtuk fel, hiszen a pályázati anyagok és azok elszámolásai teljesen nyilvánosak, és az említett támogatók részéről jóváhagyottak.
Sértőnek tartjuk az úgynevezett szórakoztató, vagy zenés előadásaink minősíthetetlen kritizálását, miközben ezek az előadások a legnagyobb közönségsikerrel, a legszélesebb rétegeket megszólítva voltak több évig repertoáron. Maga a Magyar Nemzeti Tanács is ezeket az előadásokat preferálta az általuk támogatott tájolási programban.
Döbbenetesnek tartjuk, hogy a Népszínház közönségét nem tartják kompetensnek annak megítélésében, hogy melyek azok az előadások, amelyeket kitüntetnek figyelmükkel.
Felelőtlennek, és egyben a közönségünk szempontjából sértőnek tartjuk a Magyar Nemzeti Tanács elnökének azt a kijelentését, hogy majd „ez a színház egészen biztosan megtalálja majd a maga közönségét”. Ebből ugyanis logikusan következik a kérdés: miért, mi a baj a jelenlegi közönséggel? A Népszínház küldetése az, hogy az egész vajdasági magyar közösséget szolgálja és az is világos, hogy NINCS másik közösség/közönség az amúgy is fogyatkozó magyarság körében.
Kijelentjük, hogy a Második Nyilvánosság nevű Facebook-csoport létrehozása, kezelése stb. nem a mi kezdeményezésünk és nem mi állunk a hátterében. Ugyanakkor üdvözöljük a közönségnek azt a kezdeményezését, hogy részt kíván venni az identitásunkat meghatározó kulturális életben, sőt, arra kérjük őket, hogy éljenek minden olyan számukra elérhető eszközzel, amellyel úgy érzik, meg tudják védeni ezt a társulatot.
Azt viszont kikérjük magunknak, hogy a Vajdasági SkaCcok nevű internetes blogon bárki név nélkül rágalmazza a társulat bármely tagját.
Elvárjuk, hogy a Magyar Nemzeti Tanács kulturális bizottsága hozza nyilvánosságra a pályázatokat, valamint a bizottság ülésén készült hangfelvételt és jegyzőkönyvet. A nyilvánosság és átláthatóság elve ugyanis joggal várható el attól az intézménytől, amelyik többek között arra is felesküdött, hogy tájékoztassa a gondjaira bízott közösséget.
Végezetül elvárjuk: 1. Andrási Attila eltávolítását a művészeti vezetői tisztségről. 2. Körmöci Petronella kinevezését ugyanerre a tisztségre, aki mellett a társulat továbbra is egyöntetűen kiáll. 3. Elvárjuk Lovas Ildikótól, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságnak tagjától (és kulturális ügyekkel megbízott volt tanácsosától) a nyilvános állásfoglalást az ügyben.

Baráth Attila, Bíró Tímea, Brestyánszki Boros Rozália, Csernik Árpád, G. Erdélyi Hermina, Hajdú Tamás, Kalmár Zsuzsa, Körmöci Petronella, Kovács Nemes Andor, Ifj. Kucsera Géza, Mezei Zoltán, Pálfi Ervin, Pámer Csilla, Pesitz Mónika, Ralbovszki Csaba, Szilágyi Nándor, Sziráczky Katalin, Szőke Attila, Szőke Sarolta, Vicei Natália.

2014. december 19.