Kétségtelen, hogy az érzékenységnek van létjogosultsága az érvek-ellenérvek rendszerében. (…) Mindez azonban meglehetősen sovány, s felfogásom szerint átlátszó érv a kritikai elemzés kiiktatására.

Mostani POSZT-beszámolóm előzetes megérzésem szerint inkább hasonlít majd hírlapi tudósításhoz, mint a korábbiak. Az oka: éltem a felkínált lehetőséggel, s részt vettem a fesztiváligazgató szűkkörű sajtóbeszélgetésén. „Szűkkörű” – mondták hangsúlyosan a szervezők.

Amikor a borongós, sajnos évről évre koszlottabb Király utcán a színházi büfé felé sétáltam, lassanként megjelentek előttem régi, a találkozóhoz kapcsolódó, belátom tán irreális, sőt – horribile dictu – abnormális vágyképeim. Arról többek között, hogyan kellene egy-egy versenyelőadást szellemi úton körbejárni, megvizsgálni, akár egy – kritikusoktól nem mentesített, s nem szépelgő közönségtalálkozóra emlékeztető – szakmai vita előtt, akár utána.

A Zsolnay Negyed, a szakmai beszélgetések helyszíne az első napokban. Hegyi Júlia Lily Photography

Túl zajos magány Bohumil Hrabal nyomán? Legyen félig-meddig egyetemi szemináriumra emlékeztető, tudományos előadással egybekötött beszélgetés Hrabal írói világáról, a színpadi mű alapjául szolgáló kisregényről. A szokványostól erősebben eltérő Liliomfi? Megint csak érdemes körüljárni a darabot, s elővenni mondjuk Spiró György Fogadó a Nagy Kátyúhoz című átiratát; 2002-ben mutatta be Keszég László rendezésében a Bárka, valószínűleg felvétel is készült róla. Nem állítom, hogy nagy ötletek, s tán az idea is fesztiválidegen; néhány jóleső gondolatot viszont megér.

*

Sajnos, több alkotót megaláztak a kritikusok – tudjuk meg hamarosan a színház büféjében zajló beszélgetésből. Nem egy alkalommal elhangzott a panasz, hogy valósággal földbe döngölték őket a szakmai beszélgetésen. Hogy kiket és mikor, az nem derül ki. Ezért határozták el viszont, hogy idén mellőzik az opponensek közreműködését. Kétségtelen, hogy az érzékenységnek van létjogosultsága az érvek-ellenérvek rendszerében. Korábban gyakori látogatója – olykor résztvevője – voltam a beszélgetéseknek, de nem tudok olyan esetet felidézni, amikor valakit bírálat címén megaláztak volna; persze, ettől még elképzelhető, hogy előfordult. Mindez azonban meglehetősen sovány, s felfogásom szerint átlátszó érv a kritikai elemzés kiiktatására. A helyzet fonákságát úgy tűnik, Szűcs Gábor is érzi. Mi lenne, ha a jövőben minden versenyelőadás után külön lenne egy közönségtalálkozó és egy szakmai beszélgetés? – veti fel az ötletet. Nem győz meg, a kettő különválasztása életidegen megoldásnak tűnik.

*

Irene Moundraki görög dramaturg szavai jutnak eszembe: „A kritikus feladata, hogy az előadás különböző rétegeit érzékelje és értékelje – az előadásszöveget, a rendezői olvasatot, a színpadi megvalósítást, a közönségre gyakorolt hatást – a kritikusnak olvasnia kell a sorok között, és azt is észre kell vennie, amit mások nem érzékelnek, nem látnak. Összetett feladat ez. Ami persze nem jelenti azt, hogy a kritikusnak minden előadásban fel kell fedeznie valamit, fel kell tárnia valami rejtett tartalmat, hiszen az is előfordulhat, hogy egy-egy produkcióban semmi sincs, ami felfedezhető-feltárható volna.” Ennél világosabban talán nem is lehet beszélni a bírálat fontosságáról.

Poszt-it, 1. rész: június 10. péntek

Poszt-it, 2. rész: június 11. szombat