Kifejezetten érdekesnek tartom, és erre a dráma átírása során jöttem rá, hogy a mai magyar slam poetry formanyelve és a shakespeare-i szöveghagyomány között milyen sok hasonlóság látszik.

A darab letölthető INNEN

Shakespeare magáért beszél. Azt hiszem, nem véletlenül számít máig az egyik legnépszerűbb klasszikusnak. Mindig találnak benne valamit a rendezők, ami érvényes tud lenni az adott korra. Nem beszélve a nézőkről, akik lássuk be, élnek-halnak Shakespeare-ért.

Az Ahogy tetszik jelen változata nem drámafordítás, hanem színpadi előadásszöveg. Az író, a dramaturg, a rendező és a színészek közös munkája. Tehát végső soron nem írásban, hanem a színpadon kell működnie. Ha szöveghű fordításra kérnek föl, valószínűleg el se vállalom a feladatot, hiszen ott van a nemrég elkészült, kifogástalan Nádasdy-féle verzió – munkánk során mi is ezt a 2006-os szöveget vettük alapul. Azért mondom így, hogy rá alapoztunk, mert rengeteg helyen el is tértünk tőle. Abban mindnyájan egyetértettünk, hogy ha már Shakespeare-t csinálunk, próbáljuk meg a lehető legmodernebb nyelven megszólaltatni.

Az Ahogy tetszik egy ruhacserén és az ebből adódó félreértéseken alapuló vígjáték, melynek központi mozgatórugója a szerelem. Ilyenformán tehát örökérvényű kérdésekkel foglalkozik. A nyelvezetét viszont – így a humorát és az utalásait is – időről időre érdemes fölfrissíteni, hogy a mindenkori néző tudjon hozzá kapcsolódni. Gargantua, a mesebeli óriás neve például a reneszánsz prózaíró, François Rabelais regényéből a kor nézőjének még valószínűleg ismerősen csengett, de ma már nem feltétlenül tudunk vele mit kezdeni, így ha arra keresünk hasonlatot, hogy valakinek hatalmas a szája, találhatunk aktuálisabb utalást is.

Jelenet a Katona József Színház (Kamra) előadásából. Dömölky Dániel felvétele

Kifejezetten érdekesnek tartom, és erre a dráma átírása során jöttem rá, hogy a mai magyar slam poetry formanyelve és a shakespeare-i szöveghagyomány között milyen sok hasonlóság látszik. Az a nyelvi-képi logika, ami Shakespeare-nél, főleg a vígjátékokban rendszeresen előbukkan, kísértetiesen emlékeztet arra a mondatszerkezeteket, szólásokat, közmondásokat, állandósult szókapcsolatokat kiforgató humorra, ami a slam-szövegekben is visszaköszön.

Ami pedig a szöveg aktualitását illeti, kereshetjük a politikát az autoriter udvar és a szabadgondolkodók lakta erdő közt feszülő ellentétben, vagy fölkaphatjuk a fejünket Jaques némely elmés társadalomkritikus megjegyzésére, tehát a finom utalások szintjén természetesen a mi verziónkban is megjelenik a mai közélet. De az én olvasatomban ez a dráma elsősorban a szerelemről, az emberi kapcsolatok alakulásáról és legfőképpen a nyelv szeretetéről szól. Úgy látom, hogy a vígjátéki feszültség egyfelől a félreértésekből, becsapásokból, álruhába öltözésekből fakad, de még talán ennél is fontosabb az a nyelvi humor, ami állandó vibrálásban tartja a drámát.

A darab letölthető INNEN