Magyarország egyetlen független, nem állami fenntartású táncművészeti felsőoktatási intézménye a Budapest Kortárstánc Főiskola sokadszorra tartott év végi bemutatkozást a Trafóban, de először prezentálták az iskolát rendhagyó ünnepi műhely formájában. A Karácsonyi Kortárstánc Pikniken nyolc óra állt az érdeklődők rendelkezésére, hogy közelebb kerüljenek az intézmény szellemiségéhez. Nem volt nehéz.

A Trafóban a színháztermen túl is van közösségi élet. Többek között ezt is sikerült bebizonyítania Angelus Iván intézményének a lezajlott huszonkét program alatt, amelyek között volt bemutató, munkabemutató, ajándék-improvizáció, performansz, film, koncert, táncház és mozdulatművészeti jam, azaz egymás kedvére való örömtáncolás. A klubban, a galériába vezető lépcsősoron, az előtérben, a büfében – mindenhol a Budapest Kortárstánc Főiskola diákjai alkottak valamit. Ezeken a folyamatosan egymásba kapcsolódó megmutatkozásokon nem csak az alkotókkal lehetett találkozni, de azzal a szellemiséggel is, amely az intézményt összetartja, és lassan nemzetközi hírűvé teszi. Ezt azért is merem így mondani, mert jól tudjuk, hogy az itt végzettek közül – Hód Adrienn, Cuhorka Emese, Molnár Csaba, Vass Imre stb. – nem is kevesen a hazai megújulást és a nemzetközi színvonalú kortárs tánc élvonalát képviselik. Közülük is jelen voltak páran, a rendezői koncepció szerint nyilván azért, hogy hosszabb távon is lehessen látni az iskola módszereit és eredményeit. Hód Adrienn, aki már tanárként jár vissza a főiskolára, nyitott órákat tartott, Cuhorka Emese és Vass Imre pedig a színházteremben zajló eseményeket vezették, de úgy, hogy ez már önmagában is különleges produkciónak számított. Angelus Iván jó művész módjára észrevehetetlenül adta meg az egész esemény ritmusát, máskor meg a pedagógiai műhely igazgatójához illően, jól láthatóan, a maga matróz-kertész öltözetében hibaelhárított, vagy karmesterkedett. Emellett úgy válogatta össze a műsort, hogy az is fogalmat alkothasson az itt zajló munkáról, aki először lát ilyesmit, és az előadókat is úgy kondicionálta, hogy a prezentáció mellett – vagy azzal együtt – valóban kommunikáljanak a közönséggel.

Motus Dance Company: Yin. Fotó: BUTI

A kapcsolatteremtés, a közösségiség – ami ennek az iskolának egyik legszebb erénye a tánctechnikai innováció mellett – mindjárt a bejáratnál megtalálta az érkezőt, kreatív karácsonyfának öltözött táncosok formájában. „Önfénnyel”, lelkiállapotokba kerülve, reflektálva ránk. Az előadások közötti szünetben is hasonló ajándékok vártak, de volt, hogy egy-egy előadás felvezetése is akció volt, mint például Cserepes Gyula magánzóé, aki furulyával vezette le a népet előadása megtekintésére, mint A hamelni patkányfogó című mese főhőse. Vagy a „Pray more! Fake more! Faith more!” című gondűző ceremoniális tornája előtti csalogató mutatványosok. Hadi Júlia és Arany Virág, azaz az iskolából bodylotion co-dance néven kinőtt formáció közösségi táncán kisebb turnusokban vehetett részt, aki nem ódzkodott attól, hogy maga is egy előadás tárgya legyen. Kaptunk girlandokat dísznek, megtanultunk egy szellemes koreográfiát, amivel távol tarthatjuk később is a gondokat, majd különböző helyzetekben szembesülhettünk magunkkal. Kakaózva merenghettünk legszebb ünnepi emlékeinken, húzhattunk tarot kártyát, ugrálhattunk díványon és meditálhattunk közösen. Megtapasztalhattuk a problémákon felülemelkedő konstruktivitást.

ImBerbe Projekt: Togethering. Fotó: Vaszari Julcsi

Egy másik csapat szabadúszó alkotó – Raubinek Lili, Dömötör Luca, Lévai Viola, Balogh Kata – ImBerbe Projekt néven a Togethering című előadásban kereste az együttlét örömének eredetét. Ebben a mozdulatkutatásból és szellemes jelenetekből álló, több, jól elkülöníthető szekvenciából álló darabban a körtánctól a verekedésig minden volt, ami csapatosan elkövethető. Nem is a profizmus, hanem a koncepció volt a magával ragadó. Hogy a táncosoknak külön és együtt is volt mondanivalójuk a számunkra – na és egymás számára is. Jóval magába zártabb, ezért látványosabb volt az iskolához lazábban kapcsolódó, egyébként a Freak Fusion Cabaretből ismerős Podmaniczky Dorottya és az iskolában végzett Mikó Dávid Mitosis című táncjátéka. A dinamikus és akrobatikus, a nő és a férfi egyenlőségéről – és nem egyformaságáról – mesélő duó a harmónia illúzióját teremtette meg és ebben Mádi László zenéje tökéletesen segítette.

Tóth Laura és Závodszky Rita két éve végeztek a Budapest Kortárstánc Főiskolán és most MoTus Dance Company néven léptek fel. Yin című előadásuk pontosan szerkesztett, filmszerű képekből, filmbejátszásokkal, képregényszerű párbeszédekkel tarkított karikatúra a nőiségről, de annál is tovább megy: önreflexióval és lendületes tánccal halad a teljesség felé. Az alázatos japán gésa karaktertől indulva – és maradva a keleti díszletek között – egy halom szerepjátékot vonultattak fel, míg végül maradt a tánc, amiben tényleg fel lehetett oldódni – nekik is és a közönségnek is. Azt hiszem az est legkomolyabb kompozíciója volt. Az Insert című darabból csak egy botostánc-részletet láthattunk, melyet Békési-Szombati Anett koreografált, de abból is lehetett sejteni, hogy átgondolt konstrukció az egész. A személyiség külső tényezők hatására történő alakulását vizsgáló mű töredékéből is világosan látszott az akció-reakció fejezeteket taglaló darab elgondolása, és felettébb szép látványt nyújtott a kontakt-táncos betét.

Oberfrank Réka Még egy réteg című szólója, táncos, szöveges, zenés önvallomása talán az est legteljesebb megmutatkozása volt. Erről szól számomra a Budapest Kortárstánc Főiskola: lebontani a kereteket és újakat építeni. Optimista dekonstrukció, közérdekű konstruktivitás. Mindezt úgy, hogy a színpadi táncot is új kontextusba helyezi. Ahogy kiment a színről, még az is a játék része volt. Vagy a játék volt igazából ő? Bajban vagyok, mert ellőttem a legjobb kategóriákat: pedig az új Dömötör Luca és a régi Bakó Tamás Ceramica Mantrája etalon. Még szerencse, hogy csak erre az alkalomra készült, és nincs több mondanivalója, mint a tánc szeretete. Tiszta formák, organikus mozdulatmintázatok folyamatossága. Ha belemagyaráztak volna valamit – bár azt is elhittük volna –, műsorra tűzhetné egy befogadó hely akár.

Hogy a kortárs tánc közösségi műfaj, azt stílusosan leginkább a finálé bizonyította. Farkas Zoltán Batyu BUTI-s táncosai, azaz a néptánc-tanítványok prezentálták a tudásukat a Falusi folklór és a Városi folklór című előadásokban, és ahogy külföldi növendékek, például amerikai és ukrán lábak járták a kárpát-medencei tánckincs különböző darabjait, az lenyűgöző volt. És már ebben is benne a szemlélet, hogy az autentikus nem azt jelenti, hogy a forrást lemásolod – át is kell gyúrni azt a saját képedre és a közösségedére. A táncház pedig már a felszabadult táncról szólt, arról, hogy otthon érezzük magunkat ott, ahol vagyunk. Ahogy BUTI napjai telnek közel harminc éve: ez a nap is dolgosan telt és küzdelmesen, bár vidáman. Kívánok nekik és magunknak is még sok-sok ilyen léleksimogatót.

Hol? Trafó
Mi? Karácsonyi Kortárstánc Piknik
Kik? Az est szerkesztői: Dömötör Luca, Tóth Laura, Angelus Iván. Házigazdák: Cuhorka Emese és Vass Imre. Szereplők: A Budapest Kortárstánc Főiskola (szinte) teljes állománya