Kicsit tényleg olyan, mint egy párterápia színpadi verziója: a színészek szituációkat mutatnak meg, amelyekhez a közönség kommentárokat fűzhet, van, amikor kérdezhet, tanácsot adhat, vagy alakíthatja a jelenetek folytatását.

Nekem a színház megváltoztatta az életemet. Ezért szeretem annyira. Azt gondolom, másmilyen ember lettem általa. Nyitottabb, elfogadóbb, megértőbb. Ebben a legkülönfélébb műfajú és típusú előadásoknak van szerepe, de jól emlékszem néhány olyan interaktív produkcióra, vitaszínházra vagy drámajátékra, amelyek megforgattak a saját tengelyem körül, és amelyek után sok minden átértékelődött bennem. Számos új információt kaptam; a sajátomtól nagyon eltérő véleményekkel szembesültem; döntéshelyzetekbe kényszerültem, így magamról is újdonságokat tudhattam meg. Mert a részvételi színház – jó esetben – kibillent megszokott helyzetemből, és ilyenkor valamit kezdenem kell ezzel az új, megváltozott pozíciójú énnel.

Fotók: Halász László

Műfaját tekintve az Én, te, mi – interaktív színházi tárlatvezetés is a részvételi színházi előadások közé tartozik. Témája a párkapcsolat, két ember közös élete, konfliktusai, azok megoldásai és az egyéni túlélési stratégiák. Hétköznapi helyzeteket mutat be, így aztán mindannyiunkról szól, és meg is kérdezi a néző véleményét, számít aktív részvételére, ezzel arra ösztönzi, hogy gondolkozzon önmagáról, párkapcsolatáról és úgy általában emberi kapcsolatairól. Nem állítom, hogy hatására száznyolcvan vagy akárhány fokos fordulatot vett az életem, de az este folyamán felmerült néhány olyan kérdés, amelyekről érdemes elgondolkodni, s amelyek jó vitaalapot jelenthetnek. Például: hogyan kössünk kompromisszumokat, vagy hogyan kommunikáljunk egymással válsághelyzetekben. Kicsit tényleg olyan, mint egy párterápia színpadi verziója: a színészek szituációkat mutatnak meg, amelyekhez a közönség kommentárokat fűzhet, van, amikor kérdezhet, tanácsot adhat, vagy alakíthatja a jelenetek folytatását. Volt is jónéhány pillanat az este során, amikor úgy éreztem, nem egyedül kellett volna jönnöm, érdemes ezt az előadást párban végigcsinálni, majd utána beszélgetni róla.

A Sütő utcai Kugler Art Galéria egy nagypolgári lakásban található, közvetlenül a Deák tér mellett, tele rengeteg képpel és egyéb alkotással; jobbakkal és rosszabbakkal. Családias, otthonos környezet, az ajtóban kedvesen fogadják az érkező vendéget, aki kedvére falatozhat, vagy meg is ihat valamit előadás közben. Ez tehát a közeg: egy lakásbelső, a hétköznapi élet realista díszlete, mindannyiunk valóságának színpada. Azoknak a játékoknak és játszmáknak az egyik leggyakoribb tere, amelyeket párkapcsolatainkban is folytatunk. A közönség a nagyszobában kétoldalt felsorakoztatott székeken kap helyet, a többi a játéktér. Itt legelőször Szabó Veronika, az előadás rendezője és az est házigazdája jelenik meg. Belépője egyben a szobában látható tárlat megnyitója is, s mint ilyen, a nyitóbeszédekhez méltóan kissé kínos, feszengős. A karakter, amelyet Szabó a játékvezető szerepében visz, egy okoskodó, botcsinálta művészettörténész karikatúrája, aki néha nyilvánvalóan kínosan érzi magát, legalábbis erre utal, hogy köhécsel, nevetgél és hümmög. Ez a játékmód, a mesterkélt viselkedés ellenpontozza a másik négy színész jelenlétét, akik sokkal inkább a természetesség látszatát keltik szerepeikben.

A párok életében felbukkanó szituációkat a színészek improvizációja alapján írta Nagy Orsolya, ennek megfelelően érződik bennük a hétköznapiság és a spontaneitás, miközben jól látható, hogy minden résztvevő tudja, merrefelé halad egy-egy jelenet, és hogy a szövegek nagy része valószínűleg rögzített. Nem minden, mert vannak olyan részek is, amikor a közönség instrukciói szerint improvizálnak a játékosok. Két párost ismerünk meg. A fiatalabbak: Buzási Fanni és Mangold Roland, az idősebbek pedig Feuer Yvette és Stubnya Béla. A párok életkoruknak megfelelő konfliktusokat mutatnak be, amelyekről később Szabó kikéri a közönség véleményét, valamint megoldási javaslatait. Van szó megcsalásról és megbocsájtásról, feladatmegosztásról a gyereknevelést és a házimunkát illetően, kommunikációs problémákról és gyerek-szülő, feleség-anyós viszonyról. Így szóba jön férfi és női szerepkörök kérdése, valamint a generációk közti konfliktusok és az elszakadás problémája.

Azonban az egyes jelenetek változó színvonalúak, és annak ellenére, hogy az alapanyag elvileg a hétköznapok valósága, nem mindig hihetőek. Például látjuk, amikor egy házaspár az elvégzendő házimunkákról vitatkozik, s bár nagyon szórakoztató, ahogy Feuer Yvette karaktere még akkor is folyamatosan tornászik a nappaliban, amikor férjével (Stubnya Béla) veszekszik, és nyújtás közben mindenféle megjegyzéseket tesz, a konfliktus hiteltelen. Ugyanis az a vita oka, hogy a nő nem tudja feltenni a zuhanyfüggönyt és kicserélni a villanykörtét. A halogatás művészetét és a lakásban megszerelésre váró tárgyak növekvő listájának jelenségét valószínűleg mindenki ismeri, és amikor a feleség ezért kezdi el noszogatni a férjét, az még valóban humoros, eleinte jól működik. Egy idő után azonban túlságosan belekeverednek a nemek szerinti munkamegosztás kényszerébe. Ezen kívül több olyan szituáció is van, amelyek sztereotípiákra építenek, ami szerintem nem szerencsés, és néha kissé bántó. Például miért a nő a vegetáriánus, miért ő erőltet egy bizonyos életmódot az egész családra? És miért a férfi az, aki nem mer konfrontálódni sem a feleségével, sem az édesanyjával? Sőt. Miért akarja a vegetáriánus, hogy mindenki más is vegetáriánus legyen, és hogy a gyerek csak fajátékokkal játsszon? Miért a férfi csalja meg a nőt? A nő miért a testével akarja megoldani a konfliktust? És egyáltalán. Miért nem azt mondja egyik szereplő sem, amit gondol?

Az a baj, hogy ezek miatt a jelenetek miatt úgy tűnik, az előadás közelebb áll a sztereotípiákhoz, mint a valósághoz, ezért nem is tud igazán erősen hatni. Pedig az irány nem rossz, egy ilyen tematikájú színházi program kifejezetten népszerűvé is válhat, ha dolgoznak még rajta az alkotók, és jelenlegi állapotában nem tekintik véglegesnek.

Hol? Kugler Art Galéria
Mi? Én, te, mi – interaktív színházi tárlatvezetés
Kik? Bohócok a láthatáron
Rendező, részvételi színházi szakember és játékmester: Szabó Veronika. Dramaturg: Nagy Orsolya. Társ-rendező: Feuer Yvette
Játsszák: Feuer Yvette, Stubnya Béla, Buzási Fanni és Mangold Roland