Minden csak kicsit megy félre az előadásban, de a sok kicsi sokra megy, a végére nem az sül ki az egészből, amit szeretnénk…

Fotók: Madách Színház

Van valami kéjes érzés abban, ha az ember egy színdarab ellen fordítja annak valamelyik mondatát, így aztán el is játszottam a gondolattal, hogy a Seress Rezsőről szóló Szomorú vasárnapról azt mondjam: minden percért kár, de az mégsem lett volna méltányos. Maradt ez az unjuk egymás életét, ezt mondja a Seresst játszó Rudolf Péter, ami egyébként nem igaz. Most meg mégis, mire a második felvonás közepére érünk, már nagyon várom a végét. Pedig akkor még nem lehetett tudni, hogy ott valami megmoccan, ahogy Seress kiveti magát az ablakon, háttal, kétségbeesetten és mégis valahogy tehetetlenül, abban benne van az egész élet összefoglalása, egy élet, amit elrontott ő. Nem is ő, hanem a történelem, aminek azért valahogy ellent lehetett volna állni, de mit tehet az, aki a hetedik kerületben van otthon? Ezt. Megölheti magát. Ha szeretjük ezt a sorsverte magyar, még sorsvertébb magyar zsidó sztereotípiát.

Minden csak kicsit megy félre az előadásban, de a sok kicsi sokra megy, a végére nem az sül ki az egészből, amit szeretnénk, hogy itt ez az apró zseni, aki előtt térden csúszott volna világ, ehelyett részeg vigyorral csapkodta a zongorát a Kispipában, amíg bele nem pusztult. Ez is kijön, csak nem a leghangsúlyosabban.

A legelső tanulság az, hogy ma mégis hosszú a darab. Amikor elkészült, Seress Rezső élete épp nem volt közkincs, újdonságként lehetett beszélni a Szomorú vasárnap hatásáról és világsikeréről. Ma tudjuk, ki volt Seress, és zseniális volta így legalábbis kérdőjeles. Nekem valahogy a Szomorú vasárnap amúgy sem nagy találmány, ami meg a szövegét illeti…  „Bánatom hintaja nélküled visszajött.” Miért, jobb lett volna, ha a bánata hintaja a nővel együtt jő vissza? Erről, persze, nem Seress tehet, ő csak a zenét írta. De ha a Gyere, Bodri kutyámhoz lángelme szükségeltetik, akkor nem csak Seress volt zseni, de a többi magyarnóta szerző is, Dóczy Józseftől Csámpa Ivóig. A zsenitételt csak úgy lehetne eladni, ha nagyon száguld a darab, nagyon sok a népszerű dal benne. Ha kilencven perc és egy felvonás, talán a fejünket ingatjuk a végén, mi lehetett volna szegényből. Így a fejünket csóváljuk: ez lett szegényből.

Aligha ez volt Müller Péter eredeti célja, de kicsit minden félrement. A vetített díszlet, ami a konyhai romantika helyett vurstli-színvilágot jelent. Ez sem idegen Seresstől, csak máris nehezebb azonosulni vele. Amit hoz a díszlet, sokkal kevesebb annál, mint amit visz. Meglepő módon a nagy lehetőség, hogy valami házaspárbajt lehet a színen végigjátszani, nem válik be tökéletesen. Rudolf Péter nagyon csepűrágó, Nagy-Kálózy Eszter nagyon emelt, mintha egy polgári darab érző szívű asszonyát kellene eljátszania. Lehetne ez valami termékeny össze nem illés, de nem az, nem arról szól, hogy férfi és nő nem passzol össze, de mégis szeretik egymást, hanem hogy de különös egyszerre nézni két különböző előadás színészeit. Plusz Nagy Sándor, aki nem tudja, kihez húzzon ebben a kötélráncigálásban, így aztán harmadikféleképpen rossz. Csak úgy, a maga kedvére.

Mindenféle tanulságokat azért le lehet vonni. Hogy mennyivel jobb volt régen, amikor Bodrogi és Voith Ági játszották a darabot, hogy mégis meg kellene kérdezni a Földet, hová tevé boldogtalan fiait. Hogy micsoda szörnyűséges életet éltek, akik éltek, rossz helyen és rossz időben. Nekünk mindegy, mi az erkély első sorból nézzük őket. De sajnos még csak nem is őket, csupán azokat, akik azt játsszák, hogy ők ők.

Hol? Madách Színház
Mi? Müller Péter–Seress Rezső: Szomorú vasárnap
Kik? Szereplők: Rudolf Péter, Nagy-Kálózy Eszter, Nagy Sándor.
A Csak átutazó vagyok... című dal zeneszerzője Horváth Jenő, a Szomorú vasárnap című dal szövegírója Jávor László, az Ember egy léha… című dal szerzője Erdélyi Mihály, a Maga az első bűnös asszony című dal zeneszerzője László Imre. Dramaturg: Vinkó József.
Díszlettervező:  Horgas Péter. Jelmeztervező: Bujdosó Nóra. Zenei vezető: Kocsák Tibor. Koreográfus: Hajdu Anita. Szcenikus: Tompai Zsuzsa. Videó-animáció: Molnár Balázs, Vincze Nóra. Zenei munkatárs: Erős Csaba, Neumark Zoltán, Puskás Péter. A rendező munkatársa: Kutschera Éva, Nagy Attila. Rendező: Horgas Ádám.