Molnár Gál Péter hagyatéka, könyvtára, kéziratai, levelezése több intézménybe került. Coming out című befejezett kézirata, Molnár Ferencről írott nyomdakész könyve kiadásra vár, amire a jogörökösnek szándéka is van. A jogtulajdonos SEBESI ISTVÁNnal beszéltetett TOMPA ANDREA, aki a Coming out kötetbe is betekinthetett, mostani számunkban ebből közlünk részletet.

– Molnár Gál Péter hagyatékát gondozod, élettársa voltál. Szellemi és jogi értelemben is gondozója vagy a hagyatéknak, vagy vannak más szereplők is, akiknek beleszólásuk van a hagyaték sorsába?

– 1991-től haláláig, 21 évig éltem vele, végrendeletileg örököse vagyok 1996 óta. Mást nem nevezett meg, így nincs, aki beleszóljon a hagyaték sorsába. A hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésének procedúrája azonban majdnem két évig tartott, mert annak ellenére, hogy minden egyértelmű volt, mégis bepróbálkozott Péter egyetlen, ámde távoli rokona.

– A hagyaték négy helyre került elmondásod szerint: a könyvtár Kolozsvárra, sok kézirat, irat, kiadvány és egyéb az OSZMI-ba, bizonyos levelek a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárba, és a befejezett könyvek nálad vannak.

– Az elhelyezést illetően sokáig bizonytalankodtam. 2013 januárjában Lakos Anna – aki Péter közeli barátja volt – rábeszélésére és közvetítésével, Ács Piroska igazgató jóváhagyásával az OSZMI-ban helyeztem letétbe mintegy negyven doboznyi hagyatéki anyagot, amit Csiszár Mirella és Gajdó Tamás állított össze: van benne jó pár filmforgatókönyv, régi Nemzeti Színházi napló, sok ott játszott darab rendezői példánya, a színháztörténeti könyveihez gyűjtött háttéranyag színészekről, színházakról, levelek, üdvözlőkártyák Honthy Hannától Feleki Kamillig, Nyugatra szakadt színészektől prímabalerinákig sok mindenkitől. De van benne vándortársulati napló is az 1800-as évek elejéről. És sok személyes irat: svájci Schutzpass 1944-ből, munkakönyv, határidőnaplók, gyerekkori feljegyzések az akkoriban megnézett előadásokról. Továbbá Ronyecz Mária úgy 240 darabos fényképgyűjteménye próbákról, turnékról. Mindez feldolgozási fázisban van. Péter édesanyja, Braun Irén is hátrahagyott egy koffernyi iratot; ő Major Tamás bizalmasa volt még az illegalitásból, majd a pártok fuzionálása után kilépett a mozgalomból, és a Nemzetiben dolgozott végig. Ezt az anyagot a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban Toronyi Zsuzsannára bíztam. Ennek is folyamatban van a leltározása. Gál Benő, Péter nagyapja az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) vezére volt, maradt róla egy karikatúra, amin a fejéből nő ki a híres OTI torony, amit később lebontottak. Ezt az Építészeti Múzeumba adtam, Ritoók Pál igazgatónál már sok OTI-s mű van, ez köztük amolyan ritkaság. És persze a színikritikák: a Népszabadságban megjelenteket Herner Dániel a MANDA program keretében digitalizálta. Számomra örökösként az a lényeg, hogy az írásait olvassák. Minden generációnak kiváló tananyag, stílusa, színháztörténeti tudása, színészportréi egyedülállóak és időtállóak is egyben.

– Molnár Gál Péter két kész és egy vázlatosabb könyvet hagyományozott az utókorra.

– Három komolyabb kézirat maradt: a Molnár Ferenc-monográfia, az önéletrajzi Coming out és a Nemzeti Színház története. Ez utóbbi rengeteg szerkesztetlen írásból áll.

– A Molnár-monográfia kész kézirat, amit még MGP akart kiadni.

– Majdnem lett is kiadó rá, de a lektori jelentés írója még valamikor a hetvenes években megsértődött Péterre, és 35 évre rá roppant csúnyákat írt a könyvről. Őrzöm az írást, nagyon mulatságos. A szerző közvetlen utána hirtelen meghalt. (Péter mondta is a maga stílusában, hogy ez történik, ha rosszat írnak róla.) Aztán a dolog elsikkadt Péter ügynökbotránya miatt. Péter kapott egy nagyobb anyagot Molnár Amerikában élő leszármazottjától, amiben sok minden a kinti tevékenységéről szól. Molnár rengeteget írt a kivándorlása után is, ezeket elemzi a könyv elsősorban, de természetesen az egész életművet is.

– A Nemzetiről szóló kötet milyen korszakot ölel fel?

– Főleg a II. világháború alatti és utáni éveket, a párt befolyását elemzi, előtte a nyilas éra abszurditásait, majd a büntetéseket és tisztázásokat, a közvetlen környezetében tapasztaltakból kiindulva, hiszen Péter gyakorlatilag a Nemzetiben nőtt fel. Kisiskolás korában édesanyja, minthogy minden este ott dolgozott, a színházi büfébe adta le rendszerint. De Péter nagyobb korában sem ment haza (a közeli Tisza Kálmán, most II. János Pál pápa téren laktak), esténként beült az előadásokra. Innen vannak a gyerekkori színházi feljegyzései.

– A hagyaték bizonyára legérdekesebb, legszemélyesebb kötete az önéletrajz, melyet ő maga harangozott be, és mely az ügynökmúltjáról is szól. A Wikipédia is tudni véli, hogy a kötet címe Coming out. Köszönöm, hogy megmutattad és elolvashattam a kötetet, rendkívül érdekes. Mintha MGP nehezen futna rá ugyan a témára, de végül pontosan, remek stílusban megírja beszervezésének történetét, tevékenységét. Úgy olvastam mint a homoszexualitás és az állambiztonság egyedülálló dokumentumát.

– Azonban hiányoznak belőle titkosszolgálati dokumentumok, például a beszervezési irat. Egyszerűen nem adták ki. Többek között Bächer Iván is többször kérvényezte. Annyi minden megvan, kizárt, hogy pont ezt nem találják… Ám életében nem lett volna jó kiadni. Most már kortörténeti jelentőségű. Beszervezése körülményeit, okait, kapcsolattartó tisztjéhez való viszonyát, a hatvanas éveket írja le meglehetős részletességgel.

– Én kiadásra késznek és alkalmasnak látom. Van ilyen szándékod vele?

– Minden szempontból fontos lenne kiadni. Igazi múltfeltáró, dokumentumjellegű írás. Tanulságos és figyelmeztető. Egyértelműen kiderül belőle, hogy mit tartott maradandó értéknek a színházban és az életében. És az is, hogy mi az, ami nem kellett volna, hogy megtörténjen. És aminek nem kellene a halála utáni korban sem újra előfordulnia.

– A könyvtárat a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Színházi Intézetének adományoztad. Molnár Gál Péternek nem voltak kolozsvári kötődései tudtommal. Miért döntöttél így?

– Sokszor kísérte turnékra a Nemzetit a hatvanas-hetvenes években, többször jártak Bukarestben, és Kolozsváron is felléptek. Lucia Sturdza-Bulandrát még személyesen ismerte, rengeteg anekdotát mesélt róla, a Bulandráról és általában a román színházról írt is sokat. Bisztrai Máriával, aki sokáig igazgatott Kolozsváron, kifejezetten jó viszonya volt, mondhatni szellemi partnerének tekintette, nagyra tartotta őt. A könyvek azért kerültek Kolozsvárra, mert ezzel egyrészt gazdagodott a tanszék könyvtára, másrészt a gyűjtemény is egyben maradt. Ez egy igazi kutatókönyvtár, sok olyan ritkasággal, ami eddig Kolozsváron nem volt meg. A színészképzés mellett teatrológia, média szak is működik ott. A legjobb helyre került tehát a 8553 kötet. Ráadásul a gyűjtemény nagyjából 20%-a idegen nyelveken van, alapművekkel, tehát nemcsak a magyarul tudók használhatják.