…ezután mélyül el igazán a történet: egyre több nézőpontból lehet megvizsgálni a diákok és a tanárok helyzetét, és így egyre közelebb lehet kerülni az igazsághoz/igazságossághoz.

A dráma letölthető INNEN

Az író, Fábián Péter a k2 Színház egyik vezetője. #ak2színházmenő. Ez a menőség több dologban megmutatkozik, de én most ifjúsági színházi tevékenységükre helyezem a hangsúlyt. A k2 tagjai színházat csinálnak: játszanak, írnak, rendeznek és megszólítanak: felnőtteket és fiatalokat egyaránt. A fiatalokat, értve ezalatt a középiskolás korosztályt, kicsit másképp.

A k2 elkötelezett az ifjúság felé. Programjuk jelmondata: Legyen véleményed! A csapat alkotói számára ez a kulcsgondolat: amit látsz, tapasztalsz, érzel, amiről benyomást szerzel, arról fogalmazd meg a saját véleményed, és az előadások végén, ha van kedved, oszd is meg a játszókkal. A k2 közösen akar gondolkodni, beszélgetni a fiatalokkal. A legfontosabb számukra, hogy a nézőnek egyénként legyen véleménye, merjen önállóan gondolkodni, és ne hagyja magát befolyásolni. A csapat nyitottan és kíváncsian teszi mindezt. Közvetlen hangvétel, partneri attitűd uralja az ifjúsági előadásaikat, az azt követő beszélgetéseiket, színházpedagógiai foglalkozásaikat. A közvetlenség magukban a drámai szövegekben is megmutatkozik, legyen az klasszikus vagy kortárs mű.

Fotó: Olasz Liza

A k2 akkor is aktualizál, megkeresi a kapcsolódási pontokat a nézőihez, ha klasszikus irodalmi szövegekkel dolgozik: Antigoné, Mesterségem a halál, Nero, a véres költő, Az Apostol. A Rinocéroszok kilóg a sorból, hiszen nincs irodalmi anyag, hanem egy újsághírre épít, tehát megtörtént eseményt vesz alapul. Ezeknek az előadásoknak közös pontja „az önálló, a szabad gondolkodásra késztetés, a több nézőpont felmutatásának igénye, a provokáció és kérdezés, valamint a kritikai gondolkodásra, a véleményformálásra való nevelés szándéka” – ahogy a csapat fogalmaz a honlapjukon. A Rinocéroszok teljesíti ezeket az elvárásokat. A dráma jeleneteinek szövege improvizáció szüleménye, Borsányi Dániel, Borsi-Balogh Máté, Domokos Zsolt rögtönzött játéka alapján írta meg Fábián Péter, a szöveget pedig Kővári Szimonetta gondozta.

A darab az alaphelyzet tisztázásával kezdődik: Az előadás egy megtörtént esetet vesz alapul, azonban teljes mértékben a képzelet szüleménye. A szereplőket, helyszíneket, időpontokat megváltoztattuk, a történetet önkényesen variáltuk. Semmi sem pont úgy történt tehát a cselekmény helyszínéül szolgáló gimnáziumban, ahogyan itt megjelenítjük, így a valósággal való bárminemű egyezés csupán a véletlen műve.

A történet valamely momentuma már megtörtént/megtörténhet bármikor Magyarországon vagy akár bárhol máshol a világban. A dráma elején felvillan a hierarchia egyik jellemző  momentuma,  a még mindig tipikusnak mondható tanár-diák viszony. A tanár hiába mondja: „A véleményed érdekel…”, már az elején sejthető, hogy ez csupán üres frázis a részéről, és az is marad. Erős felütéssel indul a darab: egy diák két tanárral szemben, a sarokba szorítva. Ez a patthelyzet kikényszeríti a vallomást: a diák bevallja, hogy ő készítette el a számára vicces, de a tanárok számára botrányos videót.

Itt szinte vége is lehetne a drámának, hiszen kiderül a gazság/igazság, ám ezután mélyül el igazán a történet: egyre több nézőpontból lehet megvizsgálni a diákok és a tanárok helyzetét, és így egyre közelebb lehet kerülni az igazsághoz/igazságossághoz. A darab tele van olyan kérdésekkel, amelyek az adott történet kontextusában az igazság keresését szolgálják, pl.: Miért rúgták ki…? Megjelenhet-e cikk az iskoláról, ha a vezetőség nem egyezik bele? És lüktetnek olyan kérdések is, amelyek a kontextustól függetlenül is érvényesek: Milyen szabadsággal rendelkezik egy diák? Mit jelent a kollegialitás?

Az idő a történet közben kéthetes etapokban telik-múlik, ami hozzásegít annak megértéséhez, hogy egy ügy és ennek következménye nem csupán a tettről és körülményeiről, hanem az abból fakadó lelki nehézségekről is szól. A pszichének idő kell, hogy rájöjjön arra, hogy mi is a hozzáállása, milyen lelkiismerettel viszonyuljon egy adott helyzethez. A barátság témája is többféle szempontból terítékre kerül, hiszen lassan derülnek ki az elhallgatások, a másikért vállalt/nem vállalt felelősségek, a betyárbecsület köré épített légvárak.

A darab többféle tanári attitűdöt mutat be, melyek a diákokról alkotott véleményekben, a humorérzékben, a rugalmasságban, a felelőskeresés szükségességében, a büntetéssel kapcsolatos felfogásokban különböznek. Az egyik tanárnál csúcsosodik ki a lojalitás problematikája: ő egyetért ugyan a diákokkal, mégis tanácsosabbnak látja nem lépni, nem véleményt formálni, hiszen azt vallja, hogy jobb a békesség. Játékos helyzetek váltakoznak a valóság komoly pillanataival – például bolondok napi tanár-diák szerepcsere és kihallgatás –, ami hatékonyan dinamizálja a darabot. A történet végén pedig ott a csavar, amely egy újabb erkölcsi dilemmát eredményez.

A Rinocéroszok olyan, aktuális témát dolgoz fel, amely nap mint nap jelen van/lehet az iskolákban, és a diák-tanár kapcsolatok vizsgálatára is lehetőséget teremt. Arra ösztönzi a fiatalokat, hogy ne a mérlegelő, hanem a kritikai gondolkodást működtessék egy-egy szorultnak tűnő helyzetben, bízva abban, hogy bekapcsol a lelkiismeret. Ez a történet olyan, hogy mikor lezárulni látszódik egy-egy helyzet, és tart valamiféle megoldás felé, akkor újabb morális kérdéssel szembesít, ami ugyanúgy, ismét megviseli az ember igazságérzetét. Egyre mélyebbre visz, mint egy spirál, amelynek soha nem lesz vége.

Zárásul: menő lenne, ha minél több iskola el tudná hívni magához az előadást, menő lenne, ha színházak, diákszínjátszó csoportok, tanárok, osztályfőnökök, stb. használnák/bemutatnák ezt a kortárs darabot. És menő lenne, ha…