Az előadásmód szempontjából nem elsősorban Anna személyének bemutatása a fontos. Az emberi jogsértések feltárásán dolgozó újságíró célja a hiteles tájékoztatás volt, így Fullajtár Andrea sem Annára koncentrál, hanem inkább arra, amiről Anna maga is szólni akart.

Fullajtár Andrea némely egyedülálló színpadi alakítása értelmezhető az elesettekért és az igazságért küzdőkért való kiállásként is. Ilyen volt első katonás szereplése is 1998-ban Csalog Zsolt magnósprózájában vagy díjnyertes alakítása 2005-ben a Zsámbéki-rendezte Médeiában, amelyben segített megérteni Médeia fájdalmát és átélni az őt ért igazságtalanságokat. És ilyen élmény Az átnevelhetetlen című, a Katona József Színház Sufnijában bemutatott monodráma is: egy érzékeny nőt látunk, aki intellektuális hadviselést folytatott és mártírhalált halt az orosz társadalom jövőjéért.

Fotók: Horváth Judit

Fullajtár most is egy valós személyt testesít meg, azonban a Csendet akarok! ismeretlen nőalakjával szemben Politkovszkaja neve világszerte ismert, nemcsak 2006-os tragikus halála, hanem az Orosz napló című feljegyzései miatt is. Politkovszkaja az életével fizetett azért, hogy feltárta, mennyi ártatlan ember lelte halálát a putyini politika miatt. Stefano Massini drámája (Donna non rieducabile. Memorandum teatrale su Anna Politkovskaja) 2007-ben jelent meg, akárcsak a napló olasz és angol nyelvű kiadása. Massini alkotását nagy sikerrel mutatták be Olaszországban, megjelenése óta különböző itáliai városokban utcát, teret, kertet neveztek el Politkovszkajáról. A dráma, mely – az Orosz naplóból indul ki, és húsz képben foglalja össze a visszaemlékezés legfontosabb momentumait – a harcában magányos újságíró reménytelen küzdelmének memoranduma, és egyben üzenet a nyugati, demokratikus(abb) országok társadalmainak is: ilyen könnyen alakult át Oroszország egy autoritárius állammá.

Pelsőczy Réka rendezése erősen épít Fullajtár és az újságíró karakterének viszonyára és arra a személyes átélésre, amely nagyon erős támaszt ad a diszkrét színészi játéknak. Az előadásmód szempontjából nem elsősorban Anna személyének bemutatása a fontos. Az emberi jogsértések feltárásán dolgozó újságíró célja a hiteles tájékoztatás volt, így Fullajtár Andrea sem Annára koncentrál, hanem inkább arra, amiről ő maga is szólni akart. A színészi játék tétje, hogy az újságíróval azonosulva felismerjük saját tehetetlenségünk, és azt, hogy az elszigetelt, egyszemélyes hadviselés önmagában nem elég a sikerhez. Az előadás jól felépített struktúrája a könyvben megjelenő gondolatokat is értelmezi, ezen felül segíti a nézőt az oroszországi események mérlegelésében, hogy egy felvilágosult értelmiségi szemén keresztül vizsgálhassa a folyamatokat.

Az átnevelhetetlen röviden visszatekint Anna fiatalkorára és arra, milyen viszonyok közt került Putyin hatalomra, majd részletesebben kitér Putyin újraválasztásának fogadtatására. Miközben az egész posztszovjet politikai rendszer működése kirajzolódik, a néző a megrázó részleteket sem kendőző elbeszélés által megismerkedik a csecsen-orosz konfliktussal és az orosz hadsereg kegyetlen módszereivel. Ez utóbbiról Politkovszkaja rántotta le a leplet, és ezzel a téma elsőszámú szakújságírójává vált Oroszországban. 2003-ban elsőként vehette át munkásságáért a Lettre Ulysses-díjat Párizsban. Itt érezhetjük át, miféle áldozatot jelent háborús övezetből tudósítani a komfortos és békés világunkhoz képest: a díjátadóra érkező újságíró számára a csecsenföldi körülmények után szokatlan, hogy a hotel csapjából víz folyik, ráadásul meleg. A teljesen iskolázatlan rendőr százados, Ramzan Kadirov alakjáról a naplóban hosszan értekező Anna saját tragédiája, hogy végül saját munkahelye, a Novaja Gazeta című lap sem merte leközölni a vele készült exkluzív interjút. A 27 éves muszlim Kadirov, „az elsőszámú csecsen” – aki még azt is lusta megjegyezni, mit kell hazudnia felsőfokú tanulmányairól –, teljhatalommal rendelkezve szolgálja ki az orosz érdekeket, ami ellen senki sem tehet semmit.

Az előadás másik meghatározó eseménye a beszláni túszdráma elbeszélése. A kaukázusi kisvárosi iskolában körülbelül 1200 túszt ejtettek terroristák. A gyerekeknek megtiltották a mosdó használatát, az evést, ivást. Három nappal később az orosz hadsereg nehézfegyvereket bevetve, civil életeket, gyerekeket nem kímélve, 331 ember halálát okozva vetett véget a túszdrámának. Anna egyre keményebben igyekezett fellépni az állami kontrol alatt lévő médiával szemben, amely elképesztő hazugságokat terjeszt, és az orosz katonákat hősökként, míg a függetlenségükért harcoló csecseneket terroristákként állította be. Ezután összetűzésbe került a hadsereg vezetőségével, többször halálosan megfenyegették.

Fullajtár Andrea Annára jellemző, szolid öltözékben, fekete, szürke, fehér színekben, jellegzetes szemüvegben játszik, miközben – Török Marcell segítségével megvágott – eredeti videofelvétel-részleteket látunk a háttérre vetítve az épp szóban forgó eseményekről.

Az előadásban Anna Politkovszkaja a személyes, civil felelősség szimbólumaként jelenik meg. Harcának és törekvéseinek tragikuma, hogy egyedül maradt a fenyegetésekkel szemben. Ezt emeli ki a monodráma, miközben Oroszország legsötétebb arcát viszi színre. Hogy a témát egy kortárs olasz drámaszerző importálta Európába, az már önmagában is jelzésértékű: az orosz politika Európára is tartozik. S ha az orosz társadalmat magára is hagytuk a dezinformáció, az öncenzúra és a terror közepén, attól még a törékeny európai demokráciákra kutyakötelességünk közösen odafigyelni.

Hol? Katona József Színház – Sufni

Mi? Stefano Massini: Az átnevelhetetlen

Kik? Előadja: Fullajtár Andrea

Fordította: Török Tamara és Szieberth Ádám. Díszlet-jelmez: Kálmán Eszter. Dramaturg: Török Tamara. Dramaturg gyakornok: Huszár Dóra. Videó: Török Marcell. Zenei vezető: Vajdai Vilmos. Fény-hang: Balázs Krisztián. Hang: Párizs Misha. Asszisztens: Hornung Gábor. Rendező: Pelsőczy Réka