Zenés űrtörténet animációkkal és a magyar költészet remekeivel – így csomagolták a Madách Színházban bemutatott, Szemenyei János által írt és rendezett Bolyongókat. Az előadás az önmegismerés és a felelősségvállalás allegóriájaként működik, és arra hivatott, hogy felébressze a gyerekekben a versek iránti szeretetet.

A sztori kissé nehezen érthető, de a kerettörténet meglepően hasonlít Ridley Scott 1979-es Alien című filmjéhez (magyarul A nyolcadik utas: A Halál). Adott a Bóbita nevű űrhajó, amelynek legénysége négy gyerekből (Alfa, Béta, Gamma és Delta) áll. A csapat ismeretlen eredetű üzeneteket kap, ezért leszáll egy bolygón, ahol a földihez hasonlóak a körülmények, csak vihar van rajta. Az ismeretlen erő megtámadja a hajót, és magyar versidézetek formájában üzen. A legénység észreveszi, hogy csak akkor enyhülnek a támadások, ha Aranyt, Buda Ferencet, Kosztolányit, Szabó Lőrincet, Szabó Magdát, Tóth Árpádot, Zelk Zoltánt vagy Weöres Sándort szavalnak neki válaszul, és még inkább akkor, ha énekelve és táncolva dolgozzák fel a verseket. Ebben segítségükre van a Szemenyei János által alakított Szárnyati Géza, a bravúros szóviccekkel és versekkel kommunikáló, zeneszerző robot. A legénység egyetlen lány tagja, Béta egyedül kimerészkedik egy quaddal a bolygóra valamiféle barlanghoz, ahol a tükörképével találkozik. Ott történik vele valami: a kislány eltűnik, és nem tudni miért, de felnőttként tér vissza, akit először senki se ismer fel a hajón, még saját testvére sem. Már épp feladná, hogy helyrehozza a történteket, amikor Szárnyati négyszemközt figyelmezteti, hogy felelős a tetteiért. Ezután a lány a többiekkel visszamegy a rejtélyes barlang bejáratához, ahol valami érthetetlen oknál fogva helyrejönnek a dolgok: Béta visszakapja gyermekkorát, a többiek bátrakká válnak, megtanulnak helyesen dönteni, Szárnyati pedig eltűnik a hajóról. De ekkor már tudják: a Bóbita elleni támadások szimulációk voltak, amiket a robot idézett elő, hogy rávegye őket a versek használatára. A négyfős legénység hazaindul a Földre, s jön a finálé.

Elsőre talán merésznek tűnik a magyar klasszikus költészet és a gyerekmusicalek világának a párosítása, ám zeneileg a produkció zseniális, és az ijesztően profi gyerekszínészek remek játéka mellett egy pillanatig sem unatkozik a közönség. A történet humoros, van mélysége, azonban sokszor túlságosan is rébuszokban beszél, töredezett, s emiatt nehéz megérteni, mi is történik egyáltalán. Látjuk a hajó kapitányát, amikor az anyja videochaten közli vele, hogy az apja elhagyta őket. A fiú kezeletlen dühe felszínre bukik, de aztán teljesen elejtődik ez a szál. A jelenet egyfajta zárvány marad, akárcsak az, hogy a legénység egyik tagja szerelmes Bétába, az űrhajós lányba. Szárnyati Géza alakja körül is vannak kérdések: hogy került a fedélzetre? Hová tűnik el? Valóban ő idézte elő a támadásokat? Miért esik kómába Béta testvére a húga eltűnése után? Egyáltalán hogyan segíti a magyar versek megzenésített előadása azt a célt, hogy a Bolyongók magasztos üzenetei eljussanak a kicsiny nézőkhöz? Azt is homály fedi, hogy mi történt Bétával az ominózus barlangban. Miért jön vissza felnőttként ezüstszínű űrruhában, és hogyan tudja visszacsinálni az eltűnését? Pontosan mi lett elrontva?

A sok kérdés mellett persze érthető üzeneteket is kapunk arról, hogy viselkedjünk bátran, védjük meg egymást, ne veszekedjünk a tesóinkkal, és vállaljuk a felelősséget a tetteinkért. Hogy merjünk az érzelmeinkről beszélni. Figyelemre méltó, hogy ezeket a nyilván értékes üzeneteket a magyar költészettel egybefűzve, minőségi zenévé gyúrva juttatja el a közönségéhez a szerző. Azonban a történet néhol túlságosan is homályos ahhoz, hogy világos ok-okozati összefüggésekkel példabeszédként működhessen. Ehelyett inkább egyfajta feladványként működik a produkció, aminek a zenei betéteit hetek múlva is dúdoljuk, de a helyes megfejtés alighanem elmarad.

A színpadon Csontó András paravánokra vetített, látványos animációi jelenítik meg az űrhajó belsejét és a rejtelmes bolygó felszínét – ezek is hasonlítanak némileg a Ridley Scott-féle kultikus film világához. Sántha Borcsa jelmeztervező ruhái modern hatású, sportfelszerelésekre hasonlító űrhajós ruhák. Az előadás kelléke a már említett quad és a Bóbitát irányító négy vezérlő – ezek leginkább szuperszonikus masszázsfotelekhez hasonlítanak. Látunk továbbá dobszerkót, gitárt, szintetizátort – a produkcióban rengeteg a muzsika, az író-zeneszerző és rendező Szemenyei pedig nagyon élénken irányítja a színpadi történéseket. Színészként és alkotóként is teljes mértékben azonosul a vicces robottal. Az előadást a négy gyerekszínész vérprofi módon énekli, táncolja és beszéli végig, Németh Eszter koreográfiája természetes, és összhangban van az egész produkcióval. Májer Jázmin eleven játéka az egész előadást elviszi a hátán, látszik, hogy élvezi a szereplést, hihetetlen koncentrációs képességgel bír, egyszerűen fáradhatatlan. Béta felnőttkori énje Szilvási Judit alakításában kevés lehetőséget ad a megmutatkozásra, de a színésznő könnyedén együttműködik a csapattal. A fiúk korukhoz képest igen precízek. Náray-Kovács Zsombor a kapitány szerepében sokszor dühös és magányos kiskamasz, a hajó irányításával járó felelősség nehéz helyzetek elé állítja, akár életekről is döntenie kell. Delta szerelmes, és saját természetével küzdve tanul meg kitartó lenni, míg Gamma egy igazi klasszikus bátyó: az örökösen civakodó, ugyanakkor erősen kötődő testvért jeleníti meg, aki éppen e kihívások árán tanul meg együttműködő és kompromisszumkész lenni.

A Bolyongók cím a világban kószáló, önmagunkat kereső fiatalokra utal, és persze Weöres A holdhoz című versére. Az előadás bátran nyúl a magyar költészet nagy klasszikusaihoz, melyeket egyenesen újraéleszt, s melyekről a hagyományoktól elszakítva beszél. Az előadás üde törekvés, a cél nemes, és balladai homály ide, űrhajós animáció oda, mégiscsak összeköti a tíz-tizennégy éves korosztályt a költészettel.

Hol? Madách Színház
Mi? Szemenyei János: Bolyongók
Kik? Szereplők: Kovács Lotti, Puskás Péter, Szemenyei János, Szilvási Judit. Gyerekszereplők: Csányi Áron, Harsányi Márk, Haszonics Anett, Majer Jázmin, Náray-Kovács Zsombor, Neuhauser Emil Béla, Papp-Horváth Levente, Tóth Ákos
Zene: Szemenyei János. Díszlettervező / animáció: Csontó András. Jelmeztervező: Sántha Borcsa. Koreográfus: Németh Eszter. Dramaturg: Tóth Kata. Szcenikus: Tompai Zsuzsa. Rendezőasszisztens: Kutschera Éva, Ruzicska László. Rendező: Szemenyei János