Megyünk föl és le, lépcsőn, füves és kitaposott sétányokon: csak az idő telik, mi érdemlegesen nem haladunk előre, valójában ugyanott járunk körbe-körbe. A színházi szituáció magyarországi Láposokon zajló folyamatokra, az ott élők kiúttalanságára tökéletesen rímel.

Önök hogyan képzelik a gasztro-túraszínházat? Többállomásos, étel- és italkóstolóval egybekötött sétának idegenvezetéssel, a megállókban lazábban vagy szorosabban összefüggő jelenetekkel? A Független Színház gellérthegyi Falunapja ennek a definíciónak tökéletesen megfelel. Ízletes a kecskének mondott sajt, frissítő a mentás limonádé, finom a végén pörkölt, amiből minden igényt kielégítően van húsos és vegán verzió, a bor savai is rendben vannak, és beszélgetős közösségi eseménnyé válik a vacsora. A karantén utáni felszabadulás urbánus eseményévé, hiszen ismét együtt lehetünk, ismét színházi előadáson vehetünk részt. A pazar gellérthegyi panoráma, Budapest giccses képeslaparca ehhez tökéletes háttér. Az észak-magyarországi mélyszegénységben élő romák piti simliskedéstől kőkemény uzsorázásig terjedő mindennapi életstratégiájához, a zsákfaluban élők kilátástalannak tűnő helyzetéhez azonban disszonáns, ironikus díszlet.

Fotók: Vincze Alina

A Verejték utca alján találkozunk. Ez valós földrajzi név, tényleg így hívják a Gellért fürdőtől induló, a hegyre fölvivő közterületet – már ennek is micsoda asszociációs mezője van! –, és a lépcsőkön fölkaptatva Láposra érkezünk meg, arra a borsodi településre, ahol Durst Judit több évig kutatott, és amelyet ezen a fiktív, könnyen dekódolható metaforaként értelmezhető néven illet munkáiban. Ezekből a tanulmányokból, doktori disszertációjából indult el a Falunap darabfejlesztése.

A Küszöb ragadványnévre hallgató polgármester fogad bennünket, hamar átpasszolja csoportunkat egy helyi fiatalembernek, aki időnként lelép, és a helyébe más ugrik be. Megyünk föl és le, lépcsőn, füves és kitaposott sétányokon: csak az idő telik, mi érdemlegesen nem haladunk előre, valójában ugyanott járunk körbe-körbe. A színházi szituáció magyarországi Láposokon zajló folyamatokra, az ott élők kiúttalanságára tökéletesen rímel.

Bár emlegetnek uniós támogatásokat illető sokmilliós áfacsalást, meg nem valósult fejlesztéseket, a történetben sokkal kisebb a pénzbeli, és sokkal nagyobb a létbeli tét. Bár a Falunap sajátos alá-fölé rendeltségekről, a kiszolgáltatottságról szól, a fókuszban nem a polgármestertől függés vagy a közmunka van. Egy furcsa (pók)asszony szövi itt a hálót, ami egyszerre tart fenn, szolgál pillanatnyi életmentésre és fojt meg végzetesen: Mara „kamatos”, azaz informálisan és illegálisan kölcsönöz pénzt a nyomor szélén élő hitelképteleneknek, akik hirtelen megszorulnak, krízishelyzetbe kerülnek, és teszi ezt hideg fejjel, nem szívjóságból, hanem kőkemény kamatra. Magyarul uzsorás, aki olyan adósságspirálba viszi a hozzá fordulókat, hogy abból lehetetlen kikeveredni. Morális fölényből könnyel el lehet őt ítélni, hiszen mások nyomorából él.

Ám van a mérlegnek másik serpenyője is. Az, hogy női uzsorásról, nem pedig egy testi erőfölényben is levő férfiról van szó, eleve szembemegy a sztereotípiákkal. Külföldön a legalja fizikai munkát végezve vakarta ki magát abból, amire sorsa predesztinálta volna. Kitanulta és némi szerencsével mégiscsak maga építette fel a bizniszt. A fizikai erő helyett a rafinéria és az ész tette őt a hierarchia tetejére. Eligazodik a szociális támogatások és a versenytárs legális gyorskölcsönök rendszerében, pikk-pakk kiszámolja, mikor mennyit kell fizetni. Nem ingyen, de segít, például abban, hogy egy lány megmeneküljön attól, hogy prostituáltnak adják el. Fiának egész más jövőt szán, a városban, középiskolában, „magyarok” közt taníttatja. A fiú egyszerre élvezi az anyagi státusz előnyeit, a kamatosságért viszont megveti anyját. „Ha nem a saját anyám lennél, feljelentenélek” – veti neki oda. A kamasz totálisan elveszett: gyökereit eltépte, Láposra nem térne vissza semmilyen körülmények között, a városi közeg azonban nem fogadja be, oda beilleszkedni neki romaként, stigmákkal, előítéletekkel szemben még Le Coq cipőben sem lehetséges.

Mara egyre inkább megkérgesedő lelkű, komplex karakterét Lovas Emília a teljességében képes megmutatni. Nem démonizálja az asszonyt, az örök túlélő, opportunista szörnyetegből nem formál szerethető hőst, de hozzáteszi a tiszteletreméltóság egyfajta árnyalatát is. A falu lakóit Balogh Orsolya, Csányi Dávid, Kőszegi Judit, Pászik Christopher és Stubnya Béla alakítják. Utóbbi a kedélyes polgármester, akinek – mondhatnánk finomkodva – a füle mögött több tonnányi vaj van. A többiek óraműpontosan fregolizva postást, rendőrt, fiatal lányt, középkorú asszonyt stb. játszanak, jól elkülönítik az egyes figurákat – olyannyira, hogy meglepetten azonosítom kizárólag a fehér cipőjéről, hogy a „szelfizkedésért” kétszáz forintot kérő tenyérbemászóan simlis kiscsávó és Mara fia ugyanúgy Pászik Christopher –, beszédstílusban, mozgásban egyénítenek, minden hangsúlyuk hiteles, kvázi-civilben remekül improvizálnak, rutinnal gyorsöltöznek, és minden jelenetre takkra odaérnek.

A szociográfiából működő színpadi szöveg, sűrű dráma jött létre. Az író-rendező, Balogh Rodrigó (akit dramaturgként Illés Márton segített) empatikus a nézővel: játszik a természet adta térrel és hangakusztikai lehetőségekkel (zene: Csányi Dávid és Kovács A. Máté), él a humorral, az önreflexív iróniával, old a lírával – mint a címben kiemelt szövegrészlet –, képes az elemelésre. A Független Színház alkotói nem vállaltak teljesíthetetlent, nem vettek magukra olyat, amivel képtelenség megküzdeni, nem megoldást akartak adni a problémára. A Falunapnak nagy érdeme, hogy a létrehozók nem a kriminalizáltság kategóriáiban gondolkodtak, amelyben csak tettes és áldozati szegény lehet; ami evidencia lenne: úgy mutatnak be egy jelenséget, hogy abban előzetesen elmélyültek, az egyes nézőpontokat pedig úgy rakják egymás mellé és egymásra, hogy tisztán kiderül, a rendszerproblémán az egyén egyértelműen rajtaveszt.

Hol? Gellért-hegy
Mi? Falunap
Kik? Független Színház
Szereplők: Lovas Emília, Csányi Dávid, Stubnya Béla, Pászik Cristopher, Balogh Orsolya és Kőszegi Judit
Dramaturg: Illés Márton, zeneszerző: Csányi Dávid és Kovács A. Máté, korrepetitor: Kovács A. Máté, mozgásrendező: Nagy Henrik, rendező: Balogh Rodrigó.

Az előadást Durst Judit évtizedes kutatása inspirálta.