Szeptember 1-jével nagy változások elé néz a Színház- és Filmművészeti Egyetem: a modellváltás önmagában nem kellene hogy veszélyeztessen egy felsőoktatási intézményt, a vezetőség bizonyos korábbi jelek miatt mégis rendkívül sötéten látja a jövőt. KOVÁCS BÁLINT ennek okait ismerteti.

2020. szeptember 1-jével fenntartói modellt vált a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE), azaz egy, az egyetem vezetése szerint indokolatlanul siettetett tempójú, mindössze pár hónapos átállási folyamat után többé már nem egy minisztérium lesz az egyetem fenntartója, hanem az erre a célra létrehozott vagyonkezelő alapítvány, amelynek kuratóriumi tagjait az egyetem vezetésével nem egyeztetve, javaslataikat el nem fogadva a kormány jelölte ki, és amelynek elnöke az egyetemről többször elítélően nyilatkozó Vidnyánszky Attila. Könnyen lehet, hogy ezzel véget ér egy 155 éves korszak.

Jelen írásunkban egyrészt azt gyűjtöttük össze, mi történt, amikor Vidnyánszky Attila legutóbb vezetői pozíciót kapott a magyar színházi képzésben, másrészt mindazokat a korábbi történéseket, amelyek arra utalnak, hogy a modell- és korszakváltás nem ígérkezik barátságos hangulatúnak, azaz azokat a körülményeket, amelyek az egyetemi polgárságnak aggodalomra adhattak okot. Összegzésünk a kuratórium tagjainak kinevezésével ér itt véget – de hogy ezután mi jön, azt talán még senki sem tudja biztosan. Az egyetem eddigi vezetése biztosan nem.

2011. június: Vidnyánszky Attila, a korábban a teljes színházi szakmát lefedő Magyar Színházi Társasággal szembehelyezkedve, vállaltan politikai alapon létrehozott Magyar Teátrumi Társaság elnökeként az Origónak adott interjújában megfogalmaz egy fontos mondatot, amely az azóta is tartó időszak jelszavává vált: „Az inga átleng a másik irányba.” Úgy vélte, „nincs mit csodálkozni” azon, hogy vannak, akik elnyomnák azokat, akik szerintük eddig a fősodort meghatározták, mert „[t]úlságosan hosszú ideig volt elnyomva az egyik oldal, illetve aránytalanul kivételezett helyzetben volt a másik”.

2011. szeptember: A Kaposvári Egyetem (KE) szenátusa címzetes egyetemi tanári címet adományoz Vidnyánszky Attilának, ami meglepte a 2003-ban az országban egyetemi szinten másodikként indult színházi képzés oktatóit, mert elmondásuk szerint Vidnyánszky addig egyáltalán nem vett részt az egyetem életében.

2012. január: A KE vezetése bejelenti, hogy átszervezik az egyetemi struktúrát: tanszékek helyett intézetek jönnek létre, amelyek élére „menedzserszemléletű” vezetőket keresnek.

2012. március: Vidnyánszky Attilát nevezik ki a KE színházi intézetének élére. Mivel Vidnyánszkynak nincs tudományos fokozata, a korábbi struktúrában a tanszéket nem vezethette volna. A posztért az addigi tanszékvezető, Csáki Judit is indult. Vidnyánszky kijelenti: a meghirdetett elképzelésekkel szemben nem Mohácsi János, hanem ő fog osztályt indítani az egyetemen.

2013. április: Kerényi Imre egy nyilvános rendezvényen kijelenti az SZFE-ről: „Lehetetlen dolog, hogy Déryné országában és Jászai Mari országában így képezzük a színészeket. Én arra gondoltam, ha alkirály lennék, úgy elvenném ennek az egyetemnek a pénzét, mint a nyavalya, és áttelepíteném egy színházhoz. Aztán csináljanak, amit akarnak. Azt gondolom, egy nemzeti kultúrában a színészeket nemzeti szellemben kell nevelni, pont. Én úgy vettem észre, hogy kitűnő színészeket képeznek, de kis rabszolgák. Jól szót fogadnak, igen, rendező bácsi, minden nagyon jó, hú de nagyon balliberálisak, mert azt muszáj.” Kerényi ekkor titulusa szerint „a kormány tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízottja”.

2013. július: Vidnyánszky mint intézményvezető kirúgja a KE-ről Csáki Juditot, a szintén régebb óta ott tanító Jászay Tamás színházesztétát, valamint Mohácsi János és Réthly Attila rendezőket, osztályvezető tanárokat is.

2013. szeptember: Vidnyánszky Attila négy évre szóló megbízatással a KE művészeti rektorhelyettese lesz.

2014. december: A kormány megnevezi, kit választott az SZFE kancellárjának; az új pozíciót a jobb gazdálkodás érdekében hozták létre a magyar egyetemeken. A kormány választottja a korábban a Fidesz több irodájában dolgozó, sem művészeti, sem gazdasági háttérrel nem rendelkező jogász, Papp Csilla, akinek férje Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára, azaz Vidnyánszky Attila egyik legközelebbi munkatársa.

Vidnyánszky Attila és Rátóti Zoltán 2011-ben a Kaposvári Egyetem tanévnyitó ünnepségén. Fotó: MTI, Varga György

2015. január: Miután az egyetem szenátusa hiába jelezte aggályait a minisztériumnak, M. Tóth Géza, az SZFE rektora nem hajlandó aláírni Papp Csilla közalkalmazotti kinevezését. Az egyetem polgársága és szenátusa is tiltakozik. Papp Csilla végül visszalép, helyette a kancellári pályázat második helyezettjét, dr. Vonderviszt Lajost nevezik ki.

2015. június: A Csáki Judit által indított munkaügyi perben a bíróság kimondja, Vidnyánszky jogellenesen rúgta ki elődjét a KE-ről. Az egyetem nem fellebbez.

2015. július: A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság a Népszabadság információi szerint nem támogatja a címre felterjesztett Vidnyánszky Attila, valamint az általa a Kaposvári Egyetemre hívott Eperjes Károly egyetemi tanári kinevezését. Vidnyánszky az erről érdeklődő lapnak azt nyilatkozza: nem ezzel kéne foglalkozniuk, hanem azzal, „hány jelentéktelen ember kapta már meg a címet a Színház- és Filmművészeti Egyetemen”.

2015. szeptember: A KE-ről kirúgják a még „a régi garnitúrához” tartozó Kocsis Pált. Hallgatói nyílt levélben tiltakoznak a lépés ellen, hiába. Az egyik akkori színészhallgató, Sodró Eliza az Indexnek később azt mondja a tiltakozásokról: „Mindent megtettünk, amit lehetett, csak aztán megfenyegettek, hogy ha nem kussolunk, nem lesz diplománk.”

2016. március: Eperjes Károlyt, a KE oktatóját egyetemi tanárrá nevezi ki Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.

2016. július: Vidnyánszky Attilát egyetemi tanárrá nevezi ki Áder János köztársasági elnök annak ellenére, hogy a kinevezettek közül egyedüliként ő nem rendelkezik az ehhez szükséges tudományos fokozattal. A kormány ugyanakkor jogszerűen járt el: egy 2014-es rendelet értelmében a cím a Kossuth-díjra hivatkozva is megítélhető. A Népszabadság korábban azt írta, a törvénymódosítást Vidnyánszky is szorgalmazta.

2017. október: Palkovics László oktatási államtitkár – a későbbiek fényében különösen – óvatos kritikát fogalmaz meg, amikor kirobban az egyetemen is tanító Marton László a Vígszínházhoz köthető szexuális zaklatási ügye: szerinte felül kell vizsgálni az SZFE etikai kódexét, „ha a zaklatásos esetek a hallgatók és az oktatók függelmi helyzetéből adódhattak”. Az egyetem később etikai vizsgálatot indít, és bár azt megnyugtató eredménnyel zárják le, Marton szerződését nem hosszabbítják meg. Az egyetem ez után leszerződtet egy állandó pszichológust, anonim bejelentési vonalakat hoz létre, és szigorítja etikai kódexét.

2019. november: Gothár Péter elismeri, hogy szexuálisan zaklatta a Katona József Színházban az egyik színésznőt; a színház szerződést bont vele, és kitiltja az épületből. Bár az eset nem az SZFE-n történt, de mivel Gothár ott is tanít, etikai vizsgálatot kér maga ellen az egyetemen, illetve az egyetem Etikai Bizottsága javasolja neki, hogy a vizsgálat végéig szüneteltesse oktatói tevékenységét (ez így is történik). A vizsgálathoz az egyetem a fenntartó Innovációs és Technológiai Minisztériumtól és a Magyar Művészeti Akadémiától is megfigyelőt kér az Etikai Bizottságba.

Fekete Péter kulturális államtitkár – noha az egyetemet nem az EMMI tartja fenn – levélben kér tájékoztatást az ügyről, Halász János kormánypárti képviselő pedig egy sajtótájékoztatón közli: az egyetemen „titkolózhattak”, a Gothárt alkalmazó intézmények vezetőinek is „felelniük kell”. A kormánnyal jó kapcsolatokat ápoló Kálomista Gábor, a Thália Színház igazgatója a Hír TV műsorában azt nyilatkozza: „Maga az egyetem a betegség góca, mivel olyan emberek tanítanak ott, akikről évtizedek óta köztudott, hogy hasonló cselekedeteket követnek el. Ameddig az egyetemen nincs rend, addig az egész színházi szakmában nem lesz rend.” Vidnyánszky Attila a kormánysajtóban kijelenti, „a Színművészeti Egyetemen a megalázkodást ültetik a színészekbe”.

A kormánymédia felületein napi több cikkben tényként szerepel, hogy az egyetem védi Gothárt, a vizsgálatok nem valódiak, az SZFE el akarta tussolni a zaklatást (noha az egyetem vezetése állítja, korábban nem tudtak az ügyről). Pósán László, az Országgyűlés Kulturális bizottságának elnöke kijelenti: az SZFE-n is „vezetőváltásra van szükség” a Gothár-ügy miatt.

Az SZFE mindettől függetlenül november 28-án lezárja a rektorválasztási folyamatot: a két induló, Bagossy László rendező és Upor László dramaturg, addigi rektorhelyettes közül az utóbbit jelölik rektornak. A szenátusi döntést továbbítják a minisztériumnak, hogy a miniszter ajánlására a köztársasági elnök kinevezhesse a demokratikusan megválasztott új rektort, és a tervek szerint Upor január 1-jével munkába állhasson. A kinevezés azonban sem decemberben, sem a következő fél év során, sem a kuratórium felállításáig nem történik meg.

Palkovics László. Forrás: SZFE

2019. december: Az innovációs és technológiai miniszter, Palkovics László – mint az SZFE fenntartója – közli: csak „szóbeszéd” van arról, hogy az egyetem is érintett a Gothár-ügyben, de ha ez bebizonyosodik, „az a minimum”, hogy az egyetem vezetője lemond, „de akkor annak további következményei is vannak”.

Az SZFE Etikai Bizottsága megvizsgálja az ügyet, és kijelenti, hogy az egyetemen belülről semmilyen terhelő bejelentés nem érkezett, Gothár az egyetemen nem követett el vétséget, ennek ellenére az etikai kódex jó hírnév megsértésére vonatkozó passzusa alapján azonnali hatállyal megszüntetik az oktató szerződését. Kálomista Gábor hangoztatja, „nehezen tudja elhinni”, hogy az egyetemen senki sem tudott volna az ügyről. A Fidesz SZFE-vel kapcsolatos kommunikációjába az Etikai Bizottság által közöltek dacára végérvényesen bekerül a Gothár-ügy.

2020. február: Horváth Zita helyettes államtitkár egyeztetésre hívja a művészeti egyetemek rektorait és kancellárjait, és arról tájékoztatja őket, a legvalószínűbb, hogy a Képzőművészeti, a Színház- és Filmművészeti, a Táncművészeti és a Zeneművészeti Egyetem önállóságát megtartva, de közös alapítványi fenntartó alatt folytatná a képzést. Az SZFE már ekkor túl szorosnak tartja az ehhez szükséges feladatok ütemezését.

2020. április: Az államtitkárság képviselői közlik a négy egyetemmel, hogy az eddigi tervekkel ellentétben mind külön-külön alapítványok fenntartásába kerülnének, 2021-es hatállyal. Az SZFE vezetői egybehangzóan kijelentik, a határidő túl szoros, mire a három másik egyetem szóban ígéretet kap haladékra. Az SZFE nem, nekik marad a január 1-jei dátum. A minisztérium szerint az egyetemen „vezetői válság” van, amivel az SZFE nem ért egyet, mondván: a zavart csupán az okozza, hogy a szenátus által állított jelöltet a fenntartó nem terjesztette fel kinevezésre a köztársasági elnöknek.

2020. május: Kálomista Gábor egy interjúban közli, az SZFE „balliberális csúcsintézmény”, ahol ideológiai nevelés zajlik. A kormánysajtó lejárató cikkeket alapoz arra, hogy az SZFE HÖK-elnöke továbbított a hallgatóknak egy másik hallgatótól érkezett e-mailt, amely a transzneműeket diszkrimináló törvénymódosítás elleni művészi kiállásról szól.

Az egyetem folyamatosan információkat kér a minisztériumtól az átállás lebonyolításáról, kérdéseikre kevés konkrét válasz érkezik. Végül május 26-án éjszaka a parlament elé terjesztik a modellváltásról szóló törvényjavaslatot, amelyben az eddigi információkkal ellentétben a hatályba lépés dátumaként nem január, hanem már szeptember 1-jei dátum szerepel. Minderről az egyetem csak a sajtóból értesül. Bódis József államtitkár televíziós nyilatkozatban kijelenti, hogy az egyetem „balliberális intézmény”, amit az SZFE vezetősége visszautasít.

2020. június: A minisztérium tájékoztatja arról az SZFE vezetőségét, hogy az új modellben a szenátus csak véleményezheti a rektori pályázatokat, azok közül a kuratórium választ, sőt, a kuratórium felhatalmazása arra is kiterjedhet, hogy pályázat nélkül, határozatlan időre nevezze ki a rektort, és tulajdonosként jogot formálhat az egyetem újraírandó Alapító Okiratának és Szervezeti és Működési Rendjének felülbírálására is. A vezetőség szerint ez fenyegeti az egyetem autonómiáját, amelyre egyébként sem jelenik meg garancia az új rendszerben. A törvényjavaslatról szóló parlamenti vitában elhangzottakat az egyetem úgy értelmezi, hogy a képviselők az SZFE „megregulázását” is a modellváltás indokának tartják, és azt állítják, az intézmény „nem tekinti értéknek” a nemzeti identitást.

Az Országgyűlés Kulturális bizottságának küldött levélre válaszként L. Simon László fideszes képviselő látszólag különösebb kontextus nélkül először említi meg Vidnyánszky Attila nevét. A fenntartó miniszter találkozót szervez az SZFE ügyében a szakmai szervezetekkel; erre a találkozóra az SZFE meghívást sem kap. A hallgatók demonstrációt tartanak az egyetemnél.

A Vidnyánszky által vezetett Magyar Teátrumi Társaság nyílt levelet tesz közzé, amelyben azt állítják, „a magyar színházi társadalom által már széleskörűen ismert és vitathatatlan tény”, hogy „az SZFE oktatási munkájának minőségét a szakma jelentős többsége régóta alacsony színvonalúnak tartja”, az oktatás „gyenge”, „elavult”, „beszűkült”. Vidnyánszkynak ekkor még nincs semmilyen formális kapcsolata az egyetemmel, de ettől kezdve rendszeresen nyilatkozik a modellváltásról. A kormánysajtóban cikksorozat indul, amelyben jobboldali kötődésű színházigazgatók becsmérlik az egyetemet és az onnan kikerült hallgatókat: Cseke Péter szerint némelyikük „pusztulat”, többen elmondják, évek óta vizsgákat sem néznek az SZFE-n.

Az egyetem vezetősége június 24-én, egy hónappal a törvényjavaslat benyújtása után kap először lehetőséget az egyetemet fenntartó miniszterrel találkozni. Palkovics László azonban „időhúzással” vádolja az SZFE-t, és közli, a továbbiakról nincs lehetőség egyeztetésre. Ezután az egyetemi hallgatók is találkoznak Palkoviccsal és Vidnyánszkyval; a miniszter a találkozó végén kijelenti, nem tudja elfogadni a hallgatók javaslatait, az egyeztetés szerinte „politikai rendezvénybe fordult”, pedig ő „azt hitte, énekelni fognak” a hallgatók.

Upor László. Forrás: SZFE

2020. július: Ragályi Elemér kezdeményezésére több mint hetven – a későbbi aláírókkal együtt több mint kétszáz – művész kéri nyílt levélben, hogy vonják vissza a „meggondolatlan és előkészítetlen” törvényjavaslatot. Másnap megjelenik a levelet másoló, de annak mondatait az ellentétükbe fordító ellenlevél, amelyben hetvennél több művész fordul szembe kollégáival azért, hogy támogatásáról biztosítsa a kormányt, megköszönje a miniszter munkáját, és kérje a törvény benyújtóját a javaslat fenntartására. Az ellenlevélről az SZFE hírlevele azt állítja, azt „az EMMI államtitkárságáról küldik ki az igazgatóknak aláírásra”.

Július 3-án – Palkovics korábbi megjegyzésére reagálva – a hallgatók éneklős tüntetést tartanak a Parlament előtt, amíg odabent a parlamenti többség megszavazza az SZFE modellváltását előíró törvényt.

Július 31-én az SZFE polgársága egy nem is konkrétan a Színművészetiről szóló minisztériumi közleményből, a sajtóból értesül arról, hogy felállt az egyetemet szeptember 1-jétől tulajdonló Színház- és Filmművészetért Alapítvány kuratóriuma. Az elnök Vidnyánszky Attila, a kuratórium tagjai: Bacsa György, a MOL stratégiai ügyvezető igazgatója, Lajos Tamás operatőr-producer, Rátóti Zoltán színész-rendező és Világi Oszkár, a Slovnaft Igazgatóságának elnöke, vezérigazgatója.

2020. augusztus: Szeptember 1-jei hatállyal felmond az egyetemen negyvenegy éve tanító Zsámbéki Gábor, valamint az SZFE Elméleti és Művészetközvetítői Intézetének megbízott vezetője, Gáspár Máté. Utóbbi részletesen ismerteti, hogy nemcsak a kuratóriumi tagok közé nem került be egyetlen személy sem az egyetem által a minisztérium felkérésére készített, elismert művészekből álló névsorból, de lényegében az egyetem által megfogalmazott szakmai szempontok sem érvényesülnek semennyire. A HÖK kijelenti: nem fogadja el a kuratóriumot. A modellváltás életbe lépéséig ekkor kevesebb mint egy hónap van hátra, amikor is elmondása szerint az egyetem még semmilyen hivatalos értesítést nem kapott, annak vezetősége, oktatói gárdája és polgársága az őket szorosan érintő változásokról csak a sajtóból tájékozódhatott. Vidnyánszky Attilát eközben a Kaposvári Egyetemen – pontosabban, mivel a két agrártudományi egyetemet időközben összevonták, a Szent István Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karán – kinevezik „a művészeti képzés magas színvonalú biztosításáért felelős rektori megbízottá”.