Ritka az a színházi este, amikor hazafelé azt dünnyögi az ember, hogy „No, akkor most megtanuljuk X vagy Y nevét!”. Időnként azért megesik. Abban, hogy az Átrium és a Mentőcsónak új bemutatóját látva, a tavalyi évben Hegedűs D. Géza és Forgács Péter osztályában végzett, s most – mondhatni – teljes fegyverzetben elébünk álló Kovács Máté nevét meg kell tanuljuk, nagy része lehet az egyszemélyes estet rendező Kocsis Gergelynek. De így van ez rendjén.

Az Átrium nevét mindenki ismeri, s arról a keserű tényről is mindenki hallott, hogy az új típusú kultúrafinanszírozási döntések következtében ez az intézmény is elvesztette támogatásának nagy részét. A Mentőcsónak Egységről viszont még a színházi szakmán belül is kevesen tudnak. Ők 2014-ben alakultak, az akkor még létező Szputnyik Hajózási Társaság külön osztagaként. Előadásaik, köztük például a nagysikerű Szociopoly, kezdettől fogva súlyos társadalmi kérdéseket boncolgatnak, az adott téma legjobb szakértőinek és a kapcsolódó civil szervezeteknek a bevonásával. Magukról így írnak: „Olyan aktuális társadalmi kérdéseket vizsgálunk, mint az előítéletesség, a magyarországi mélyszegénység, a rasszizmus, a menekültkérdés, és ami mindezekből következik: a kivándorlás problematikája, a fiatalok gondjai és kérdései. Fontosnak tartjuk, hogy a hátrányos helyzetű csoportokkal szembeni előítéletességet színházi eszközök segítségével is csökkentsük, s így a toleranciát és a szolidaritást erősítsük nézőinkben, különösen a fiatalokban. Minden előadás esetében új, kortárs magyar drámai szövegek születnek, amelyek a hazai társadalmi feszültségekre reagálnak, hol interaktív, új színházi formákat kutatva, hol pedig klasszikus színházi keretek között.” (https://atrium.hu/tarsulatok-az-atriumban/mentocsonak-egyseg )

Átrium-Mentőcsónak Egység: A bogyósgyümölcskertész fia. Fotók: Lakatos Péter

Háy Jánosnak A bogyósgyümölcskertész fia címmel 2003-ban megjelent, s utoljára 2021-ben, az Európa Könyvkiadónál kiadott novellafüzére ma már nem mondható új szövegnek, kortársi mivolta viszont vitathatatlan. Háy nemcsak verseiben, de drámai szövegeiben és prózai műveiben is „az éppen múló pillanat” fájdalmas érzékelője és kínosan pontos rögzítője. Mint minden könyvének, ennek a kötetnek a borítóját is ő tervezte. A könyv főhőse, ő maga, a szólógitárosnak – rosszabb esetben sikeres régésznek – készülő fiú, aki elindul Vámosmikoláról, följön gimnazistának Pestre, majd szerelme után elmegy egyetemistának Szegedre. A kopott-sötétkék színű borító papírjába kitapinthatóan nyomódik bele egy narancsszínű figurácska, aki a konokság dőlésszögében halad előre (a balkezes rajzolónak kényelmes irányban), s homlokát az időnek támasztva fúrja bele magát az ismeretlen jövőbe. Vidékről jön. Ő a hősünk.

2005 koranyarán volt az a POSZT Pécsett, amikor Rátóti Zoltán először vitte közönség elé a könyvben lévő történeteknek egy részét, másfél órán át gitározva és énekelve. 2006-ban már hangoskönyv is lett a kötetből, a műsor pedig bejárta az országot. Rátóti, akárcsak Háy János, 1960-ban született. A párhuzamosan megélt idő folytán nem volt szüksége semmiféle magyarázatra vagy áttételre. A most 24 éves Kovács Máté 36 évvel később született. Mint nyilatkozta, neki is fontos olvasmánya volt a könyv. S azt is tudjuk, sok hazai kamasz esetében túlélési kapaszkodónak, beavatási segédanyagnak számított Háy szúrós prózája, ami olyan kissé, hogy az indító témánál maradjunk, mint a málna vagy a feketeribizli szüretelése. Lehetetlen karcolások nélkül megérezni a termés édességét, s közben meg kell élni a goromba valósággal való, sebző találkozást is. A jobb tanárok hamar rákaptak a műre, s ma már a könyv tételszerű kidolgozása is megtalálható a neten. Az alapanyag annyira jó, hogy joggal remélhető, a most elkészült, 15 éven felülieknek ajánlott, könnyen utaztatható előadás majdani nézői atyáik göcsörtös ifjúságában – hol röhögve, hol szorongva – fölismerhetik saját törekvéseiket is. A műsor alcíme: „rokendroll + csajok + fájás”. A konkrét zenei irányzat változhat, de a vele jelzett, szédítő teljességű életérzés igencsak maradandó, nem beszélve a másik két tételről.

Az Átrium Bisztrószínpada tulajdonképpen maga a csupasz előcsarnok, ahol a büfépulttal szembeni fal, a fölfutó lépcső oldalfala adja a hátteret. Ötven nézőt várnak ide, de az előadás energiaszintjét és Kovács Máté kapcsolatteremtő biztonságát érzékelve, más helyszíneken elbír majd ez az esemény 3-4 iskolai osztályt, tehát akár 120 főt is. Hetven percnyi, némi gitárpengetéssel színezett, hibátlanul szerkesztett szöveget hallunk, a kötet novelláiból válogatva. Pár jól megválasztott kellék és a mindig jókor változó öltözék segítségével, nagyjából időrendben értesülünk a kisgyerekkor élményeiről, az eszeveszett gyerekcsínyekről, a nők, a világ és a siker iránt megébredő vágyról, meg a járulékos veszteségekről. Jó érzékkel maradnak ki azok a lélegzetelállító motívumok, amik Háy írásaiban ugyan nem ritkák, de egy ilyen típusú szöveget beszakítanának, folytathatatlanná téve minden megkezdett történetet. Megtalálnak azok majd mindenkit, akik kezükbe vesznek egy Háy-könyvet, s meg is telepszenek aztán, mindannyiunk lelkében.

Ez itt most egy kapunyitási akció, a közösségi beavatás elindítása. Kovács Máté nevét nem fogjuk elfelejteni, hisz kommunikatív ereje és előadói teherbírása igen jó képességeket mutat. Megfigyeltem azonban valamit, ami – ha változhatna –az alapműhöz talán közelebb vinné a produkciót. Az előadó már a közönség gyülekezése közben ott sétál a székek között, egy-egy mosollyal, kedves odaszólással véve föl a kapcsolatot velünk. Majd elénk penderül, s tágasan, hódítóan és fiús bájjal elkezdi a kisgyerekkor felidézését. Mesél a rajta „konyhaszagot” szimatoló zenetanárnőről, az elnézett dátumú gitárvizsgáról, az örök feszélyezettségről, a gitárgyakorlástól bedagadt kezéről és a magát megmutatni akarásról. Azonnal hatni kíván, láthatóan el akarja kapni a közönséget. Már kezdéskor olyan, mintha egy oldott és laza, itáliai nagyfiú beszélne az ismerőseihez. Csakhogy ez a figura kezdetben még testileg is erősen viseli a szorongó gyanakvás minden sutaságát. Majd félidőtől kezdve rá lehet lazulni a sztorikra, de az első harmadban szükség lenne az izgalomtól és az oppozícióra folyton kész lélektől megmerevített, kötött izomzat sejtetésére, a még nem szétdobált végtagokra, a feszes vállú, merev nyakú kamasztestre, amiből majd előjöhet a – később nagyszerűen meg is mutatott – fölszabadult testtartás.

Jó nézni és jó hallgatni a produkciót. Az idősebbeknek, akiknek élménye volt ez a fajta, most felidézett vidékiség, s akik emlékeznek még a telefüstölt cukrászdák nikotinízű citromtortáira, mást jelent mindez, mint a frissen születetteknek. A vágy azonban, hogy elinduljunk a széllel szemben is, s elhitessük, „mennyivel nagyobbak vagyunk, mint amekkorák”, ismerős mindannyiunknak, s alig-alig csillapul az évek múlásával.

Mi? Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

Hol? Átrium

Kik? Mentőcsónak Egység. Rendező: Kocsis Gergely Játssza: Kovács Máté