…a shakespear-i vígjáték alapjában véve nem egyéb, mint egy álomszerűen bűvös és álomszerűen igaz Théâtre d’amour – a szerelem színjátékai.”

Hevesi Sándor: Amit Shakespeare álmodott

A Budaörsi Latinovits Színház Szentivánéji álom előadása nem mond radikálisan újat a drámáról vagy Shakespeare-ről, de egy újabb, szokatlanabb közegbe helyezi a történetet, ahol másképp tud megszólalni.

Fotók: Borovi Dániel

Ennek a másképpen megszólalásnak legfontosabb eleme a látvány és a drámaszöveg humorának kidomborítása. Komán Attila dramaturg Nádasdy Ádám olvasóbarát fordításából egy tökéletesen érthető és élvezhető szövegkönyvet hozott létre. Lépés tudunk tartani a történettel a szerelmi labirintusban, úgy hogy a szöveg költőiségéből sem veszítünk és a mesteremberek kortárs beszédstílusa sem töri meg az előadás ritmusát. Devich Botond látványtervező, Szakos Kriszta jelmeztervező és Fehér Balázs Benő rendező nem először dolgoztak együtt a Latinovits Színházban: 2020-ban mutatták be a Koldusoperát, melynek látványvilága hasonlóan élénk, erős színekkel és nem historizáló, kortárs öltözékekkel operált.

A Szentivánéji álomban a színpadi tér változásai jelzik a világok változását. Ezt egyszerűen, a klasszikus színházhoz kapcsolódó egyik legrégebbi eszközzel oldották meg, a függönnyel: a két függöny három helyszínt jelöl ki. A rózsaszín függöny az emberi világ helyszínét jelzi. Olcsó, revüszínházra emlékezetet és már az elején eloszlatja a historizálás legapróbb gyanúját is. Emellett a színe és fényes anyaga művi, természetellenes érzést kelt. Az athéni világban az embernek kordában kell tartania az érzéseit, a lányoknak engedelmeskedniük kell az apjuknak. Hermiának (Hartai Pertra) Demetriushoz (Chován Gábor) kell hozzámennie, annak ellenére, hogy Lysander (Fröhlich Kristóf) a valódi szerelme. Heléna (Spolarics Andrea) viszont Demetriust szereti, aki, mivel Hermiával házasodna, nem lehet Helénával. Sajnos mindkét nőből viszonylag keveset kapunk, bár többször megvillantják tragédiájukat, mégis azt érzem, hogy többet szeretnék tudni róluk. Az már azonban egy másik előadás lenne.

Ahogyan lenni szokott, Puck itt is kiemelkedik a többi karakter közül. Hivatalosan a tündérvilághoz tartozik, ő Oberon tündérkirály jobb (néha bal) keze, és ő az, aki közvetlenül szól a nézőkhöz. A Fekete Ádám játszotta Puck az előadás végén még jelmezben, de már levetett parókával lép elő és mondja el az epilógust. Ez egy metateátrális, önreflexív pillanat, felhívja a figyelmet az illúzióra. Az epilógus olyan hangnemben szólal meg, mintha a színházi alkotók beszélnének hozzánk. Mintha az egész előadás egy mese lenne.

Szintén Puck az, aki behív bennünket nézőket az erdőbe. Csettintésére felemelkedik a rózsaszín habfüggöny, mögötte pedig egy egészen más világ: élénk piros bőrfüggöny, élénk piros bársony szőnyeg, amiből szinte életre kelnek a fehér törzsű díszlet fák. Ide lép be Ilyés Róbert, aki az előző jelenetben Theseus, athéni királyt játszotta, csak most piros öltönyben, piros hosszú hajú parókában a tündérkirály Oberonként. A piros erdő a szerelem színhelye. Oberon piros pipacsért küldi el Puckot, abból készül a szerelmi bájital. Ez a legvarázslatosabb világ, ahol nem kell pszichologizálással megmagyarázni a pirosról kékre váltó világítást, vagy Józsa Tamás hipnotikus, élménygazdag zenéjét. Ahogy a szerelmeseknek, úgy a színházi alkotóknak is szabad mindent. A szamárrá változtatott Böröndi Bence (mint Böröndi Bence – a mesteremberek ugyanis saját nevükön szerepelnek) és Titánia (Takács Katalin) szerelmi jelenete is nagyon teátrális, füst gomolyog, a zene pedig egyszerre örömteli és vészjósló. A felfokozott teatralitás emlékeztet a celldömölki Soltis Lajos Színház 2017-ben bemutatott Szentivánéji álom előadására, melyben ez a szerelmi jelenet volt az előadás egyik csúcspontja; diszkó világításban, lombfúvóval szórták a konfettit. Nagy Péter István rendezése a Soltis Lajos Színháznak szintén Nádasdy fordítását felhasználva, kortárs jelmezekkel és játékossággal állította szembe magát a dráma színrevitelének hagyományával.

A szünetben nézőtársaimban felmerül a kérdés, hogy a kortárs színházcsinálókká avanzsált mesteremberek próbája nem túl belterjes-e, és hogy Mari néni esetleg nem fogja érteni, hogy mit figuráznak ki. Az lehet, hogy kinek-kinek mást fog jelenteni, de ezek a bénázások, fontoskodások szinte minden munkahelyen megjelennek. Nem lehet nem nevetni amikor Hajmási Péter játszotta Hajmási Péter azt szeretné, hogy ő játssza a szerelmes hölgyet és a szerelmes lovagot is. Shakespeare korában a mesteremberek által eljátszott történet jól ismert volt, ma már viszont senki nem tudja, hogy ki volt Thisbe és Pyramus. Az alkotók a saját mesterségükben ismert manírokat figurázzák ki: a Dióssi Gábor játszotta Dióssi Gábor színésznek a falat kell játszania. A Szőts Orsi játszotta Szőts Orsi asszisztensnek jellemrajzot kell készítenie az oroszlánról. A mesteremberek előadásában a hangsúly nem a min, hanem a hogyanon van. Hogyan legyenek viccesek, de ne komolytalanok. Hogyan hozzák közel a nézőkhöz Shakespeare szövegét, hogyan szerettessék meg velünk azt. Ez a kérdés nem csak a mesteremberekre igaz, hanem az egész előadásra ki lehet vetíteni.

Az utolsó helyszínváltás a mesteremberek kis közjátéka alkalmával történik: az immár boldog szerelmesek helyet foglalnak a nézőtér első sorában, felemelkedik a piros függöny és a fehér fák között a színház fekete falát látjuk. Ez áll a legközelebb egy valós helyszínhez. Itt csúcsosodik ki az eddig ígérgetett alterség paródiája. A Göndör László játszotta Göndör Laci rendező a középszerű fehér férfi, aki a legkevesebb erőfeszítésért is zseninek kiáltja ki magát, már olyan hosszan szövegel a semmiről, hogy kínomban nevetek, amikor azt hiszem befejezte, de egy újabb mondatba kezd. A mesteremberek utolsó jelenete teljes káosz, amit ha leírnék elvesztené varázsát…

Mi? William Shakespeare: Szentivánéji álom
Hol? Budaörsi Latinovits Színház
Kik? Rendező: Fehér Balázs Benő. Szereplők: Ilyés Róbert (Théseus, Oberon), Takács Katalin (Hippolyta, Titánia), Fekete Ádám m.v. (Philostratus, Pukk), Fröhlich Kristóf (Lysander), Chován Gábor (Demetrius), Hartai Petra (Hermia), Spolarics Andrea (Heléna), Lugosi György m.v. (Égeus), Böröndi Bence (Böröndi Bence, színész), Göndör László m.v. (Göndör László, rendező, Mustármag), Hajmási Péter m.v. (Hajmási Péter, színész, Porszem), Laboda Kornél m.v. (Laboda Kornél, dramaturg, Rózsabimbó), Szőts Orsi (Szőts Orsi, asszisztens, Borsóvirág), Dióssi Gábor m.v. (Dióssi Gábor, színész, Pókháló). Dramaturg: Komán Attila. Díszlettervező: Devich Botond. Jelmeztervező: Szakos Kriszta. Világítás: Sokorai Attila. Zeneszerző: Józsa Tamás. Rendező munkatársa: Szitás Bernadett.