A Kalamazoo üzenete igazán szívmelengető, csak éppen a darabot mulasztották el megírni hozzá az amerikai társszerzők. Hernádi Judit és Kern András azért így is teljes sikerrel eljátssza az ilyenkor eljátszhatót.

Fotók: Takács Attila

„You’re never too old to be young”, „az ember sohasem túl öreg ahhoz, hogy fiatal legyen” – eredeti, illetve magyar nyelvű ajánlója szerint is erre a rokonszenves és okvetlenül megszívlelendő életigazságra hívja fel a figyelmet Michelle Kholos Brooks és Kelly Younger 2014-es romantikus komédiája. A felvetés ismerős, ha máshonnan nem, hát a színpadról, mondjuk, számos korábbi kétszemélyes darabból Arbuzov Kései találkozásán innen és túl. Hiszen ez felette népszerű zsáner, amelyet az öreg(edő) tömegek vonzalma éltet: koros művészeké és színházba járóké egyaránt. S különösen akkor bizonyulhat működőképesnek, ha az adott darab előadói olyan közönségkedvencek, akik mintegy eleven bizonyságai a fentebb két nyelven idézett tézisnek. Mint most Hernádi Judit és Kern András a Belvárosi Színház színpadán.

Nekik aztán igazán elhihetjük, hogy nem csak a húszéveseké a világ, hogy van élet hetven felett, s hogy az életkor puszta szám… Azt is elhisszük, hogy ők ketten összeillenek, elvégre ezt annyiszor megtapasztaltuk már. Ilyesformán nem esik nehezünkre az sem, hogy a darabbéli Peg és Irving, a videós társkeresés révén összekerült két hetvenes kapcsolatában felismerjük az emberi-színpadi kémiát. Sőt, némi erőfeszítés árán akár még azt is elhihetjük, hogy Hernádi Judit ír-amerikai katolikus hölgy, akinek a társasági életet a plébániatemploma bingóestjei jelentik. De azt már nem, hogy ez a Peg az egyrészes darab tartama során gyors ütemben a következő karakterek ismertetőjegyeit ölti magára, majd hagyja el jószerint nyomtalanul: megszállott madárrajongó, bájosan korlátolt szentfazék, az első randin ágyba bújó hölgy, hóbortos strand-jegyes, Chippendale-táncosok közt leánybúcsúzó ara, lakodalmi desszerten és dekoráción hisztiző menyasszony… Merthogy Kholos Brooks (Mel Brooks menye) és Younger alkotói párosa sajnálatos módon és a deklarált szándékkal ellentétben igazából nem komédiát írt, hanem többé-kevésbé közhelyes és így-úgy megmosolyogható sitcom-figurákat meg -helyzeteket pakolt egymás mellé jelenetről jelenetre.

Darab tehát nincsen, ámde eljátszani jócskán akad mit, s itt ilyesformán pompásan kamatozik Hernádi Judit és Kern András rutinja és színpadi temperamentuma csakúgy, mint a személyük iránt táplált közszeretet rendíthetetlenül stabil tőkéje. Ahogyan az összeszokottságuk is, hiszen már a premier estéjén örömzenélésnek tetszik kettejük kamaramuzsikálása: Kern hangemelő felgyorsításai és diadalmasan slampos kiszólásai, Hernádi naiv-álnaiv szemkerekítései és ajakbiggyesztései remekül összevágnak, kellő hatást gyakorolnak a közönségre – és szinte lekottázhatóak. Pedig helyenként a semminél is csekélyebb az alapanyag, amiből dolgozhatnak. Például amikor Irving az első szerelmi együttlétre zuhanysapkával a fején jelenik meg, miután Peg védekezésre intette. (Ennél a félreismerhetetlenül alacsony árazású és sitcom-ihletésű poénnál Zöldi Gergely egyébiránt üdítően gördülékeny fordítása sem triumfál éppenséggel.)

A Sebestyén Aba észrevétlen, ám hasznos rendezői közreműködésével zörejmentesen és olajozottan lebonyolított színpadi cselekmény végül elérkezik a borítékolható végpontra: a címbeli Kalamazooba, nászutas madárnézőbe. S eddigre – ha nem is éppen a színmű ellenére, de majdnem tőle függetlenül – Hernádiék elérik, hogy az előadást valósággal átlengje a „még élünk” egyszerre dacos és önironikus pátosza. Valami egészen keveset akár még mi, a nézőtéren helyet foglaló koros(odó) jegytulajdonosok is átérezhetünk ebből, nagyobbára azonban külső és boldog szemlélők gyanánt annak fogadhatjuk el ezt, ami: az idős színészek színpadi jelenlétét – szerencsés esetben – körüllengő varázslatnak. De aztán hogy mindebből bármi is átszármazik-e Kholos Brooks és Younger tucatárujára? A Kalamazoo messze legemlékezetesebb sorát idézve legfeljebb ennyit kockáztathatunk meg válaszul: „biztos, hogy nem biztos”.

Mi? Michelle Kholos Brooks – Kelly Younger: Kalamazoo
Hol? Belvárosi Színház, Orlai Produkció
Kik? Szereplők: Hernádi Judit és Kern András. Fordította, dramaturg: Zöldi Gergely. Látvány: Sós Beáta. Zene: Cári Tibor. Producer: Orlai Tibor. Rendező: Sebestyén Aba.