A Rémségek kicsiny boltjának főszereplője egy kaktuszféle ragadozó növény, ami embervérrel, sőt emberhússal táplálkozik, és étvágyának növekedésével egyenes arányban terebélyesedik. Kitenyésztője Seymour, egy New York-i eldugott virágüzlet kétbalkezes segédje, aki a húsevő virágot szerelméről, az eladó kisasszony Audrey-ról nevezi el. A szenzációszámba menő Audrey II. fellendíti a bolt forgalmát, ám ennek ára van: etetni kell a beszélő és egyre követelőzőbb lényt.

Fotók: Dömölky Dániel

A történet alapja John Collier 1932-ben megjelent Zöld gondolatok című műve, amelyből 1960-ban Roger Corman forgatott sikeres amerikai filmet. A siker további sikert szült: 1982-ben mutatták be az off-Broadway-n a Rémségek kicsiny boltja musicalváltozatát, amit a világ számos országában szintén színpadra állítottak. A musical megfilmesítése sem sokat váratott magára: négy évvel később Frank Oz rendezte a remake-et.

Az itthoni színház is hamar felfedezte a darabot, amelynek magyarországi bemutatójára negyven esztendeje ugyanúgy a Pesti Színházban került sor, mint a mostani premierre. Az akkori előadást Csizmadia Tibor rendezte, a főbb szerepeket Méhes László, Kútvölgyi Erzsébet, Bata János és Hegedűs D. Géza játszotta. Mellettük fellépett Lang Györgyi és Falusi Mariann is, akiknek a barátsága és közös művészi pályafutása e találkozástól datálódott.

A produkció kritikai fogadtatása értetlenkedő és elutasító volt. A bírálók nem elsősorban az előadás minőségét kifogásolták, hanem magát a művet. Ennek egyik oka, hogy magával a műfajjal, a horror musicallel nem tudtak mit kezdeni. A zenés résszel szemben kevesebb fenntartás fogalmazódott meg, annál több a horrorral, hiszen abban az időben e műfaj sem filmen, sem színházban, de irodalomban sem túl gyakran tűnt fel. Az is zavart okozott, hogy a bevezető szövegben az emberiséget fenyegető váratlan halálos veszedelemről van szó, másutt pedig Audrey II. a világ meghódításáról beszél, tehát a parabolák virágzásának éveiben jogosan merült fel a kérdés: vajon kit vagy mit jelképez a virágszörny? S mivel a négy évtizeddel ezelőtti előadás erre semmi biztos útmutatást nem adott – miként a darab sem –, ezt a kritika többnyire hiányosságnak ítélte.

Ezek a szempontok mára érdektelenné váltak. Hozzászoktunk a horrorhoz filmen is, televízióban is. És ebben az egyszerű mesében ugyan ki keresne manapság mélyreható és súlyos áthallásosságot? Novák Eszter rendezése azonban nem is egyszerűen horror musical, mert nála e műfaji meghatározás kiegészül egy harmadik taggal, a paródiával. Parodizálni csak azt lehet, aminek tárgya közismert, s ez esetben ez a kritérium megvalósul. Miközben annak rendje és módja szerint bonyolódik a zenés történet, jól szórakozhatunk a horror és a zenés műfaj felnagyított patentjein is.

Szép rendezői gesztussal indul az előadás: a bevezető szöveget Hegedűs D. Géza hangján halljuk, aki a negyven évvel ezelőtti produkcióban nyolc szerepet alakított. Ezt követően jobbról dalolva-táncolva belibben Márkus Luca, Kovács Patrícia és Majsai-Nyilas Tünde triója, akik hol narrátorok, hol a jelenetek szereplői, hol Audrey barátnői, hol az utca lakói, vagy ha kell, a vokál tagjai. Csak ezután kezdődik a voltaképpeni cselekmény. Az események a virágüzletben, illetve az előfüggöny előtt játszódnak. Fodor Viola díszletét és Zeke Edit jelmezeit a zöld szín uralja. Zöldek a falak, a jobb elől álló nagy bőrfotel, még a pénztárgép is zöld. És zöld a főszereplő Seymour inge és nyakkendője meg a nők köténye. Ettől az alapszíntől élesen elüt a húsevő növény a vörös számos árnyalatával. És szintén megjelenik a vörös Zeke Edit egyik remeklésén, a szadista dr. Orin Scrivello fogorvos ruháján is.

E darab előadásánál kulcskérdés a húsevő növény megjelenítése. Egyszerre kell félelmetesnek és mulatságosnak lennie, ugyanakkor legyen képes a növekedésre és arra, hogy emberforma élőlényként létezzen. Negyven évvel ezelőtt a legkiválóbb bábtervező, Koós Iván hozta létre a monstrumot, most szintén a Budapest Bábszínház tervezője, Hoffer Károly elképzelése szerint él, lélegzik, szuszog, egész testével követelőzik és pillanatok alatt fogyasztja el áldozatait. Több mozgató bújik be az óriásbáb hasába, sőt, bizonyos testrészeket kívülről is animálnak, így nemcsak a külső megjelenítés bravúros, hanem életrekeltőinek precíz és összehangolt munkája is az. Egyikük, Herczeg Tamás (Vatamány Atanázzal felváltva) adja Audrey II. beszéd-és énekhangját – bravúrosan.

Ebben a rendezésben minden a helyén van. A látvány, a zene, a koreográfia, a színészi alakítások együttesen és egymással harmóniában eredményezik a produkció hatásosságát. A muzsikában komolyzenei és popos idézetek egyaránt felfedezhetők, miként a rendezés is él utalásokkal. Ettől válik többrétegűvé az előadás, amelynek legfőbb erőssége azonban a színészi játék.

A leghálásabb feladat Brasch Bencének és Szántó Balázsnak jutott, mivel szélsőségesen elrajzolt alakokat eleveníthetnek meg. Brasch az Audrey-t terrorizáló, szadista, nagyhangú és felfuvalkodott fogorvost játssza. A színész minden porcikája mozog, egy pillanatra sem nyugszik le, egész lényével a macsó férfi karikatúráját mutatja be. Szántó pedig hét figurát jelenít meg, többek között kutyás nőt, csavargót, riportert, a boltot fellendítő vevőt. Mindegyik kiváló mikroportré egy-egy típusról, elkerülve a sablonos megoldásokat.

Mr. Mushnik, a virágbolt tulajdonosa: Seress Zoltán. Ő, szerepéből következően is, visszafogottabban komédiázik, ám amikor örökbe fogadja segédjét, vagy az eltűnt személyek és a vérnyomok után kutat, Seress is karikaturisztikus eszközökkel él. A kitűnően éneklő Radnay Csilla játssza Audrey-t, aki szinte élvezi, hogy a barátja üti-vágja s megalázza, és sokára veszi észre, milyen szeretettel csüng rajta az addig csak barátjának tekintett Seymour.

Orosz Ákos alakítja a történet kulcsfiguráját, és neki meg Novák Eszternek köszönhető, hogy az amúgy szintén leegyszerűsítetten megírt szerepből a színpadon összetett emberi lény született. Elkerülik a félnótásosság és a vérengzővé válás szélsőséges hangsúlyozását. Ez a Seymour végtelenül szerethető. A félszegsége, a nyíltszívűsége, a szemérmessége, a naivsága, de megváltozott státuszában a fogorvos meg a többiek feldarabolása és eltüntetése miatti félelme, tehetetlensége és bedarálódása sem teszi őt ellenszenvessé, inkább sajnálnivaló lesz. A színész ezt a fiatalembert elsősorban szögletes és enyhén koordinálatlan mozgással jellemzi. Ebben nyilván segítségére volt Bódis László, aki nemcsak a táncos mozgásokat koreografálta, hanem a színészi megmozdulásokat is.

Ez a Rémségek kicsiny boltja – akárcsak a Vígszínház csaknem minden előadása – közvetlenül nem utal a mai valóságra. Ugyanakkor megadja a lehetőségét annak, hogy a néző (ha nagyon akarja) megtaláljon benne olyan mozzanatokat, amelyre rezonálhat. Például az Audrey, Seymour és Orin közötti érzelmi viszonyokra és megnyilvánulásokra. Novák Eszter rendezése is inkább e kapcsolatok finom megmutatására koncentrál, és anélkül, hogy látványos truvájokat vonultatna fel, szakszerűen és hatásosan bonyolítja a színpadi szituációkat. Az eredmény: magas színvonalú professzionalizmus minden alkotó részéről.

Mi? Howard Ashman-Alan Menken: Rémségek kicsiny boltja
Hol? Pesti Színház
Kik? Játsszák: Orosz Ákos, Radnay Csilla, Seress Zoltán, Brasch Bence, Márkus Luca, Kovács Patrícia, Majsai-Nyilas Tünde, Szántó Balázs, Herczeg Tamás m.v. / Vatamány Atanáz m.v., Harangozó Boglárka, Kóbor Balázs, Nagy Bálint, Nánási Attila, Vati Luca. Fordító: Varró Dániel. Díszlet: Fodor Viola, Jelmez: Zeke Edit. Koreográfus: Bóbis László. Dramaturg: Hársing Hilda. Bábtervező: Hoffer Károly, Fodor Viola. Zenei vezető: Kovács Adrián. Zongorán közreműködik: Tempfli Erik. Rendező: Novák Eszter