Napról napra

Ezt a darabot Shakespeare Bécsbe nyomta, Langhoff meg Kolozsváron játszatja.

Ezúttal is a három szőke nővér vadul vibrál, beleértve a vénlány Olgát is…

Az emberi faj fejlődését például annak visszafejlődésével hozzák párhuzamba…

Sehol sem látni ebben a féktelenségre csábító műfajban ilyen finom, elegáns, esztétikailag delikát tobzódást.

Kettős spirálhoz kettős olvasat, de – szerencsére – kilátszik a lóláb: a revüpompa mint terméketlen, üres alternatíva értendő.

Nem derült ki semmi lényeges, nem kapott új ruhát a király, igaz, meztelensége sem mondatott ki.

Fehér Ferenc jól teszi, ha pedagógusként is mutatkozik, mert így lehámlik róla a „kedves utcai táncos vadember” imázs.

A hömpölygő, dramatizált szövegben körvonalát veszti az igazság, a jó és a rossz. Nincs mihez viszonyítsunk, hacsak nem Lajka kutyához…

Menszátor rendezése nem a szöveget játszatja, hanem a szöveg mögöttesét tárja föl.

Tisztelt Kutszegi Csaba, újságuk online változatában Sztrókay András kritikai ismertetést közölt a művészeti vezetőnkkel, Schilling Árpáddal készült, és a Magyar Narancs augusztus 12-i lapszámában közölt interjúról. Sztrókay írásában több ponton valótlanságokat állít, vagy éppen sugall, ezért kérjük Önöket, hogy az alábbiak szerint közöljenek helyreigazítást. (a) Nem igaz, ahogyan írásában Sztrókay sugallja („nehezen képzelhető el, hogy […]

Ez az ember nincs megírva, így aztán lehetetlen is eljátszani.